130 éves a nagykanizsai kaszinóépület 3.

Folytassuk a 130 éves kaszinóépület (zene)történetét. Azt hiszem, ez lesz a számunkra legérdekesebb folytatás :)

A kaszinó nagytermének színpada híres külföldi és magyar muzsikusokon kívül fellépési lehetőséget nyújtott a városban élő és működő muzsikusok számára is.

1886-ban, a kaszinóépület megnyitásakor már hosszas külföldi működés után ismét szülővárosában, Kanizsán élt  ROSENBERG ÁDÁM és megnyitotta zeneiskoláját, hangszerkereskedését. Néhány évig sűrűn megfordult a kaszinóban, vendégként is, fiatal feleségével, de legtöbbször muzsikusként. Többnyire zongoristaként, kísérőként és szólistaként egyaránt. Lássunk egy jellegzetes példát a Zalai Közlönyből, a Kereskedelmi Ifjak által 1887. február 26-án rendezett, tánccal egybekötött műsoros estről, ahol Ádám négykezest játszott egy jól zongorázó úrhölggyel és betanította a Rákóczi indulót, két zongorára, nyolc kézre. Így referált az újságíró:

A hangverseny fénypontját "A ploermeli búcsú" képezte [ez voltaképpen egy részlet átirata volt Meyerbeer: Dinorah című operájából]. Garai Benőné úrnő játékát túlzás nélkül művészinek mondhatjuk. Partnerje, Rosenberg Ádám úr sokkal jobban ismertebb már mint jeles zongora-tanár, mintsem szükségesnek tartanók ezen a helyen dicséretesen megemlékezni játékáról; feltételeztük, hogy kitűnően fogja feladatát megoldani, mi saját magát illeti, de hogy a többi szereplőket is képes volt úgy előkészíteni, hogy velük csakis dicséretet vallott, ezt örömmel észleltük. A Rákóczy induló oly hévvel adatott elő, hogy a fiatalság zajosan megéljenezte és a közönség megújráztatta. Rosenberg úrnak őszintén kívánjuk, hogy fáradságos munkáját mindenkor oly siker koronázza, mint ez alkalommal.

A műsort hajnalig tartó tánc követte, az első négyest 72 pár táncolta.

Azért idéztem ezt az estet részletesebben, mert számtalan hasonlóra került sor az évtizedek során. Rosenberg Ádám ugyan hamarosan elköltözött Kanizsáról, de mindig voltak jeles műkedvelők - ne felejtsük el, Kanizsa akkoriban a házimuzsikálás mekkájának számított országosan is, mellettük pedig létezett több olyan muzsikus, aki átmenet volt a műkedvelő és a hivatásos művész között. Az 1800-as évek utolsó évtizedeiben és a századforduló körül ilyenek volt például BLUMENSCHEIN VILMOSNÉ, akiről már írtam itt a blogban részletesebben. Ebben az időben az

Ollop Imre

OLLOP-fivérek, Imre és Ernő is gyakran felléptek a Kaszinóban (is). Ernő a bécsi zeneakadémián tanult, de családi nyomásra abba kellett hagynia. Remek zongorista volt, amit a kaszinóban is sokat kamatoztatott és hangverseny-szervezőként is remek előadókat nyert meg a városnak. Fivére, Imre a humorérzékéről volt híres. Ha ő énekelte a kaszinóban saját kupléit, mindig nagy volt a siker, mert bennük a városi visszásságokat tűzte ki céltáblául. BISCHITZKY MIKSA, aki korábban a bécsi opera tagja volt, de aztán több évtizeden át Kanizsán működött magánének-tanárként és hangszer

kereskedőként. Nem hagyható említés nélkül STERNECK ZSIGMOND: eredetileg csellista volt, de gyakorlatilag minden hangszerhez értett, társas-szórakoztató rendezvényeken pedig remek hangulatot tudott csinálni füttyművészként is. Ő aztán tényleg otthon volt a Kaszinóban, mert a tőszomszédságában, a mai Ady utca 5. alatt lakott, oda jártak hozzá magán-növendékei.

Sterneck Zsigmond

Haladjunk kicsit előre az időben: az 1920-as években a kaszinó "házi" zongoraművészének számított a már többször említett dr. BALLA JÁNOS. Sok nagy művészt - énekeseket és hangszereseket egyaránt - ő kísért zongorán. 1922-ben a nagyszerű szombathelyi hegedűművész, BÁRDOS ALICE koncertjén, ahol szólószámmal is fellépett, ő szólaltatta meg először a kaszinó új hangversenyzongoráját.

A Kanizsán élő hivatásos művészek közül különösen

emlékezetesek PÁSZTOR IRMA - 1921 után Fábiánné Pásztor Irma - hangversenyei. A zsinagóga orgonistájának tehetséges leánya Thomán Istvánnak, Liszt Ferenc egyik legutolsó tanítványának növendéke volt. Korábban írtam róla részletesebben itt a blogban, szóltam a Kaszinóban megtartott koncertjeiről is. Már kislányként is zongorázott itt, majd tinédzser-korától több alkalommal adott nagyszabású szólóestet.

Érdemes külön megemlékezni a Nagykanizsáról elszármazott művészek itteni szerepléseiről is. Közülük két kislány az 1920-as évek elején Kanizsán működő ún. Fenyves-zeneiskola növendéke volt (a rövid életű iskoláról szóltam már itt Pásztor Irma, illetve a Városi Zeneiskola alapításának előzményeit feldolgozó posztomban. A közeli Zákányban született VENETIANER RÓZSI - Zeneakadémiát végzett művész, később maga is zeneakadémiai tanár lett - 1926-ban adott szólóestet a Kaszinóban, ahol Beethoven és Chopin mellett Debussyt, Bartókot és Kodályt merészelt játszani! (ez akkoriban nagy fegyverténynek számított...) A másik ifjú művésznő az a DÁNOS LILI volt, aki már csodagyermekként, később pedig ifjú, frissen Zeneakadémiát végzett művészként is koncertezett itt. Róla szintén írtam már a blogban.

Szintén Kanizsáról származott el SZÉKELY LILI, aki egészen fiatal lányként a Kaszinóban adta élete első önálló hangversenyét barátnőjével, a Rosenfeld kereskedőcsaládból származó Rosenfeld Bertával. Lili profi muzsikus lett, hegedűművész. Kacskaringós életútja Törökországba vitte, ahol zongorista férjével, a nagy tekintélynek örvendő Ferdi Statzerrel együtt a török zeneakadémia tanáraként működött.

Székely Lili, itt már Lili Statzer, egy török növendékével

Legközelebb a Kaszinóban megtartott további érdekes zenei eseményekről emlékezem meg. 

130 éves a nagykanizsai kaszinóépület 2.

A közkedvelt kanizsai épület fennállásának kerek évfordulója okán a zenei rendezvények között tallózunk.

Elmúlt alkalommal a Kaszinóban koncertező leghíresebb külföldi hangszeres és énekes előadóművészeket tekintettük át. Ma következzenek a magyar muzsikusok.

WILT MÁRIA mintegy átmenet a két csoport között - igazi, Monarchia-beli polgár volt: Bécsben született, ám sokat énekelt a budapesti Operaházban, magyar nyelven is. Pompás, dús drámai szoprán hanggal, ám előnytelen külsővel "áldotta meg" a természet... Egyik legjobb magyar szerepe Szilágyi Erzsébet volt Erkel: Hunyadi László című operájában. 1888 novemberében megtartott kanizsai hangversenyén, melyet szép együttműködésben szervezett az Izraelita és a Keresztény Nőegylet, a rendkívüli technikai követelményeket támasztó "La Grange"-áriával valósággal elkápráztatta a közönséget. Elénekelte a Casta diva-áriát is Bellini: Norma című operájából, s a lelkesültséget magyar dalokkal köszönte meg. Az énekesnőt a zenekedvelő gelsei Gutmann család látta vendégül.

Ilyennek láthatták a kanizsaiak 1905-ben a csodagyermeket

A Kaszinó hangversenyeinek történetében külön fejezet áll össze SZIGETI JÓZSEF hegedűművész szerepléseiből. Róla már írtam külön posztot, ahol beszámoltam ezekről a koncertekről: az elsőn, 1905-ben még gyerek volt, csodagyerek... A következő három évtizedben többször játszott Kanizsán, többnyire a Kaszinóban, így a kanizsai közönség hallhatta őt 1908-ban kamasz fiúként, 1922-ben ifjú, de már világhírű művészként, utoljára pedig 45 éves korában. Akkor megajándékozták egy 1905-ben készült, rövidnadrágos fényképével - talán éppen ezzel a felvétellel, amit sikerült a Képkönyvtárban megtalálni. Korai kanizsai koncertjein a Blumenschein család vendége volt, a ház asszonya, Blumenschein Vilmosné kísérte zongorán.

A két világháború közti időszak másik nagy hegedűse, a Szombathelyről elszármazott KONCZ JÁNOS két alkalommal, 1921-ben és 1926-ban játszott a Kaszinóban. 1921. május 18-i hangversenyének helyi szempontból legnagyobb értéke volt, hogy zongorán dr. Balla János, a népszerű kanizsai orvos, egyúttal professzionális színvonalú amatőr zongoraművész kísérte.

Nagy művésszé vált csodagyermeket 1924 karácsony délutánján hallhatott újra a Kaszinó közönsége a tizenegy éves FÖLDES ANDOR személyében, aki az Izraelita Nőegylet kultúrdélutánján szerepelt. Olvassunk bele a Zalai Közlöny 1924. dec. 28-i számába:

Zongorajátékának technikai virtuozitása kétségkívül korát messze túlhaladó magasfokú zenei érettségre vall. Különösen Beethoven Fis-dur szonátáját és Liszt Gnomenreigen-jét oly tökéletességgel adta elő, hogy a hallgatóság percekig viharosan tapsolt.

1922. április 1-jén, szombaton este, miközben a közönség a WALDBAUER-KERPELY VONÓSNÉGYES hangversenyére tartott, terjedt el a városban a király, IV. Károly halálhíre. A koncertet azért megtartották, mert, ahogyan a kaszinóegyesület egyik vezetője fogalmazott, a klasszikus zene, Schubert, Beethoven és Csajkovszkij nem méltatlan a gyászhoz; és talán azért is, mert ekkor már csak névleg voltunk királyság...

A Kaszinó csillagos órái közé tartozott DOHNÁNYI ERNŐ két fellépése. 1922-ben már hallhatták a kanizsaiak Dohnányit a Polgári Egyletben. 1924. szeptember 26-án, majd 1926. április 30-án a Kaszinó bérletsorozatában is játszott. 1926-os koncertje után így magasztalta a Zalai Közlöny:

... bármennyire is szédítőek voltak glissandói és a leghalkabb pianissimókra letompított lágy futamai, bennünket mindezeknél sokkal jobban lenyűgözött játékmodora, ahogyan kifejezésre juttatta poéta lelkének minden gondolatát s játékának végtelen finomsága, mellyel az egyes hangok mintha nem kezei alól kerülnének ki, hanem csak reá lehelné azokat a klaviaturára. Így játszhatott valaha Chopin, a világ talán legnagyobb, legfinomabb, leglágyabb zongoraművésze!

Az 1920-as években több jeles operaénekes is adott koncertet a Kaszinó bérleti sorozataiban: MEDEK ANNA (1922), SZÉKELYHIDI FERENC és MARSCHALKÓ RÓZSI (1922), BURIÁN KÁROLY (1923), BASILIDES MÁRIA és FARKAS SÁNDOR (1923), ANDAY PIROSKA (1925), RELLE GABRIELLA és PALLÓ IMRE (1927).

A Thúry György Múzeum tulajdona

1924 decemberében ALPÁR GITTA és ZÁVODSZKY ZOLTÁN közreműködésével, koncertszerű előadásban, zongorakísérettel hangzott fel Mozart: A színigazgató című kisoperája.

 Az előbb felsorolt művészek többségének zongorakíséretét a már említett kanizsai orvos, dr. Balla János látta el (róla később még lesz szó részletesebben).  Az énekművészek mindegyike rendkívül színvonalas műsorral állt a kanizsai közönség elé; nemcsak operaházi szerepeik legnépszerűbb áriáival és köztük néhány ritkán hallható zenei csemegével, hanem a dalirodalom remekeivel. Ugyanakkor megállapítható, hogy az új magyar zenével vidéken nem mertek kísérletezni. Például Palló Imre még a Háry János-ból sem énekelt, pedig alig egy éve az ő címszereplésével került sor az ősbemutatóra; kanizsai koncertjén viszont a magyar zenét Murgács Kálmán egy dala képviselte... Lehet, hogy MEDGYASZAY VILMA, aki tudvalevőleg Bartók és Kodály dalainak nagy kortárs interpretátora volt, ezt pótolta, amikor 1925 májusában héttagú saját társulatával lépett a Kaszinó színpadára. Sajnos a Zalai Közlöny, amely e rendezvény kapcsán közölt lapjain először fényképeket, magáról a koncertről csak konkrétumok nélküli sablonos mondatokat írt, így ezt nem tudhatjuk meg.

Zalai Közlöny 1925. május 28.

Legközelebb a Nagykanizsán működő művészek, illetve professzionális szinvonalú műkedvelők itteni szerepléseiről fogok beszámolni.

130 éves a nagykanizsai kaszinóépület 1.

1886. október 22-én, vasárnap este fényes bankettel avatták fel a Kereskedelmi Kaszinó új épületét.

Nagykanizsa, Ady utca 7.

Olvassunk bele az alkalomról készült tudósításba, mely a Zala október 31-i számában jelent meg:

A Kaszinó azóta is egyike a város legismertebb épületeinek. Ma is, mint korábban, a művelődés és a társas élet szolgálatában áll.

Ezen a helyen 1886 előtt a város ispitája, azaz kórháza állt. Lebontása után helyére a historizáló, eklektikus stílusú kaszinóépületet Ludwig Schöne bécsi építész tervezte. A kivitelezés Morandini Bálint vállalkozása nevéhez fűződik.

A helyről, az épületről és a kaszinó intézményéről részletesen olvashatunk Tarnóczky Attila: Hol-mi című oldalán. Az érdekfeszítő információk között rengeteg fényképet is találunk. E kiváló összeállítás mellett én itt most kiemelten az épület zenei vonatkozásaival igyekszem foglalkozni.

A Kereskedelmi Kaszinót - vagy ahogy akkor írták, a CASINO-t 1835-ben alapították. Kezdetben a város valamennyi előkelősége a tagja volt. Akkoriban a Vasemberházban működtek. Később, az egyleti élet differenciálódásával mindinkább a zsidó értelmiség és pénzemberek klubjává vált. Félszázados évfordulójuk felé haladva, miután 1875-ben összeolvadt a Kereskedelmi Egylettel, egyre inkább kinőtte régi helyét és akkor határozták el, hogy saját székházat építenek.

Dísztermében, ami lényegesen nagyobb volt, mint a belőle leválasztott, ma nagyteremként használt rész, és további,  fényesen berendezett helyiségeiben a kaszinóegyesület zártkörű társas délutánokat, estélyeket és a város számára nyitott hangversenyeket és egyéb rendezvényeket egyaránt tartott. Itt került sor a rokon, vagy fiók-egyesületek: az Izraelita Nőegylet, Leányegylet és a Kereskedelmi Ifjak Önképző Egylete összejöveteleire is. Ezeken kívül a nagytermet alkalmanként vagy rendszeresen más intézmények, szervezetek is kibérelték.  A Kaszinó keretében a tagok jól felszerelt könyvtárat is használhattak - ennek berendezéséből néhány bútordarab megtekinthető a Thúry György Múzeum állandó kiállításán.

Tarnóczky Attila szerint a Kaszinó eredeti berendezéséhez tartozott az a két, körülbelül négy méter magas tükör, melyek a színházteremben egymással szembe állítva termek hosszú sorának illúzióját adják:

A Kaszinó már ebben az épületben ünnepelt háromnegyedszázados évfordulójára készült jelentés jogosan rögzítette addigi működésükről a következő megállapításokat (megjelent a Zalai Közlöny 1911. dec. 28-i számában):

... mindenkor megfelelt ama gondolatnak, amit a nagy Széchenyi a casinókról táplált. Kulturális tényező volt mindig. Míg egyrészt tagjainak kényelméről, szórakozásáról gondoskodni elsőrendű kötelességének tartotta, addig nem tévesztette szem elől a szórakozásnak nemes, művészi oldalát sem, mellyel gyakran egymaga nyújtott emberi élvezetet a város összes művelt polgárságának. Nem egyszer történt, hogy ilyen vállalkozása tetemes anyagi áldozatába került, de ez nem tartotta vissza attól, hogy adandó alkalommal újra hajlékot adjon a művészetnek és tudománynak.

A kaszinóegyesület vezetősége hosszú időn keresztül bérleti sorozatokban rendezett hangversenyeket, de szép számmal kerültek sorra egyedi koncertek is. A lendületet csak az 1930-as évek elejének nagy gazdasági válsága törte meg.

A tükörteremben megvalósult zenei eseményeknek csak a felsorolása is hosszú oldalakat töltene meg, így emeljük ki a legfontosabbakat csoportokba rendezve.

Lássuk először a kor nagy külföldi muzsikusait, énekeseit fellépésük időrendjében:

1887. április 2-án AUGUST WILHELMJ világjáró német hegedűművész előadásában - zongorakísérettel - Beethoven hegedűversenyének tapsolhatott a közönség. Az első bayreuthi ünnepi játékok koncertmestere átiratban a Tűzvarázst is eljátszotta Wagner: A walkür című operájából. Az ovációkat egy Liszt-rapszódia hegedű-átiratával köszönte meg.

Alice Barbi 1890-ben

ALICE BARBI, a Brahms által is kiválónak tartott mezzoszoprán a gelsei Gutmann család vendégeként járt többször Kanizsán. Itteni koncertjeiről Hevesi Sándor kapcsán írtam, aki diákkora nagy élményeként tartotta számon Barbi 1889-es, kaszinóbeli dalestjét - amelyen egyébként a kanizsai Ollop Ernő kísérte zongorán.

1901. február 1-jén EMIL SAURET hegedűművész a Kereskedelmi Ifjak meghívására hangversenyezett a kaszinóban, s Mendelssohn hegedűversenyének eljátszásával nyújtott nagy élményt. Zongorán Böhm Emil, a helyi Irodalmi Kör dalárdájának karnagya kísérte.

1902. március 16-án egy volt Liszt-növendék zongoraművész, EMIL SAUER lépett fel a Kaszinóban és csaknem két órás koncerttel szinte elkápráztatta a hallgatóságot.

A külföldi vendégjárás az első világháború közeledtével majdnem teljesen abbamaradt. Az utolsó neves vendégek közé tartozott 1910-ben VALBORG SVARDSTRÖM. A svéd csalogány, akinek a háromvonalas "a" hang sem okozott nehézséget, mély érzésű előadóként Schubert, Schumann, Richard Strauss, Grieg dalait énekelte és virtuozitását is bemutatta Adam: A nürnbergi baba című operájának nagy szoprán áriájában. A következő évben testvérével, Sigriddel adott közös koncertet a Kaszinóban, akkor svéd népdalokat is énekeltek.

1938 februárjában ANNA-MARIA GUGLIELMETTI olasz koloratúrszopránnak, két hónappal később pedig GUILA BUSTABO olasz hegedűművésznek, Hubay Jenő egykori növendékének tapsolhatott a Kaszinó közönsége. S bár mindketten igazán kiváló művészek, akkori meghívásuk része volt a kor olasz-barát - és Mussolini-barát politikájának. 

Mai összeállításom végén a technika jóvoltából mi is hallhatjuk Valborg Svardström hangját - nagyjából abból az időből származik a felvétel, amikor Kanizsán járt :)

Legközelebb a Kaszinóban fellépő magyar művészekkel találkozunk.