A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rosenberg Ádám. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rosenberg Ádám. Összes bejegyzés megjelenítése

Itt lakott Sigmund Romberg!

2014. február 22., szombat

0 megjegyzés
Még 2012-ben hosszabb sorozatot szenteltem a blogban egy érdekes kanizsai muzsikusnak, Rosenberg Ádámnak. Az ő fia volt a városunkban 1887-ben megszületett és az Egyesült Államokban világkarriert befutott Sigmund Romberg, a musical műfajának egyik megteremtője. 
 

 

 
De maga Ádám is érdekes ember volt, a 19. század végi Kanizsának jellegzetes alakja, akinek révén, már amennyi egyáltalán felderíthető volt életéről és munkálkodásáról, városunk akkori légköréről, kulturális helyzetéről is megtudhattunk érdekességeket. Ádám jeles zongorista volt és zeneszerzéssel is foglalkozott. Európa több országában muzsikusként eltöltött évei után Glasgow-ból hazatérve alapított Kanizsán magán-zeneiskolát és hangszerkereskedést. Mellette hangversenyeket szervezett, rendezett. Negyvenes éveiben járva nősült meg, felesége amatőr író és költő volt. Két kisfiuk született, az idősebbik kapta orvos nagyapja, Zsigmond nevét és lett zeneszerző.

Sigmund Romberg szülőházát, azaz szülei lakását már sokan keresték, kutatták itt Kanizsán is különböző forrásokból, de eddig sikertelenül. Így fent megmutatott emléktáblája 2012-ben, születésének 125. évfordulóján a Farkas Ferenc Zeneiskola épületének külső homlokzatára került.

Amikor a Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvemet írtam, én is próbáltam nyomozni a család lakcímét/lakcímeit. Egyetlen utalást találtam a korabeli sajtóban, Rosenberg Ádám egy apróhirdetését, amelyben hangszerkereskedését reklámozta:

Zalai Közlöny 1884. március 23.

Akkor, más egybeesések alapján én megkockáztattam, hogy ez a hangszerüzlet lehetett a mostani Bajza utca 2. számú házban, vagy ha nem is pontosan abban, de valahol azon a környéken, mert ott volt több terület és ingatlan a gazdag ügyvéd birtokában. Persze, ha az üzlet ott is volt, a család nem biztos, hogy ott lakott.

Így álltak a dolgok, amikor, miután újra tüzetesen elkezdtem átnézni a korabeli kanizsai újságokat, legnagyobb meglepetésemre a következő hirdetésre bukkantam:

Zalai Közlöny 1888. szeptember 22.


Ez a Rosenberg Ádámné, aki itt 1888 őszén kézimunka-tanfolyamát hirdeti, nem lehet más, mint a "mi" Rosenberg Ádámunk felesége, mert ebben az időszakban másik  Rosenberg Ádám nevű ember nem élt Kanizsán.
 
A család későbbi történetébe nagyon is beleillik, hogy a fiatalasszony is megpróbált valamivel hozzájárulni megélhetésük költségeihez. Ádám legénykorában valószínűleg simán fenn tudta tartani magát zenei jövedelmeiből, de nősülése és gyermekei születése után ez már nem volt elegendő. Ezért 1891-ben el is fogadta a rokonságába tartozó gelsei Guttmann család ajánlatát, akik hatalmas vállalkozásuk, a Monarchia épülő vasútvonalait ellátó, Beliscsén levő faipari műveik kereskedelmi igazgatójául szerződtették a legalább négy-öt nyelvet beszélő Ádámot, aki ekkor feladta zenei főfoglalkozását s a család természetesen oda is költözött.

De menjünk tovább.
A hirdetés "nálam ... jelentkezni" megfogalmazása szerintem azt jelenti, hogy a család lakása a nevezett épületben volt. Ez pedig, Rosenberg Ádámné megfogalmazása szerint: Eötvös tér, Keller-féle ház.

Szerencsére Tarnóczky Attila már rengeteg kanizsai épület múltját felderítette remek Hol-mi című munkájában, így abban kezdtem el keresni a Keller-féle házat. Rögtön eredményre is jutottam, miszerint a mostani Fő út 23. lehet a hirdetésben említett épület.

Forrás: Hol-mi

Az egyetlen halvány bizonytalanság az, hogy Rosenbergné az Eötvös térre helyezi a házat, de: a Hunyadi utca sarkán álló épület mai számozás szerint a Fő út legszélső háza, amelynek, ha átszeljük a kis keresztutcát, közvetlen szomszédja már az Eötvös tér 2. Ott napjainkban egy üres telek van.
A 19. század végén még szerintem nem voltak annyira kikristályosodva és pontosítva a lakáscímek, utca-házszámok, s a tényleg az Eötvös tér szélén álló, bár ma Fő utca 23-ként számozott házat szerintem Rosenbergné nyugodtan emlegethette 1888-ban Eötvös térként.

Most nézzük magát a jelenleg ott álló házat, hogy tényleg lakhattak-e benne 1888-ban Rosenbergék.

Tarnóczky Attila kutatásai szerint már a 19. század első felében ezen a helyen volt található Vidákovich Ferenc bábsütő, majd városi tanácsos háza, amely az 1880-as évek eleje körül Keller Ignác cipész tulajdona lett. Ő építtette 1884-ben a Fő utca felé néző oldalt emeletesre Hencz Antallal. Hunyadi utcai földszintes szárnya néhány évvel később épült meg.
Ezek szerint a Rosenberg család 1888-ban simán lakhatott itt, ebben a ma is álló épületben, amelyet tulajdonosáról Keller-házként emlegettek. Azt persze még így sem tudjuk, hogy mitől és meddig volt itt az otthonuk. Lehet, hogy világhírűvé vált fiuk, Zsigmond/Sigmund ebben a házban született, de ez persze nem biztos, megeshetett, hogy csak utána költöztek ide. Ami biztos, az az, hogy - legalább is szerintem - a hirdetés feladásának idején, amikor a kis Zsigmond éppen 14 hónapos volt, ennek a szép épületnek egyik lakásában élt az akkor még három fős kis család. És ez már jóval több, mint amit eddig tudtunk ez ügyben :)

A Rosenberg-sorozat tartalomjegyzéke

2012. október 17., szerda

0 megjegyzés
A mai alkalommal újdonsággal nem szolgálok, viszont megcsináltam a Sigmund Romberg születésének 125. évfordulója alkalmából családjával, azon belül pedig kiemelten édesapjával, Rosenberg Ádámmal foglalkozó sorozat összefoglaló tartalomjegyzékét. Április 19-én tettem fel a blogba az első részt, a legutolsót pedig alig egy hete, október 11-én. Csaknem fél évig kitartott a téma :) Éppen e hosszú idő miatt láttam szükségét a tartalomjegyzéknek. Bár itt a blogban eleve van lehetőség címkék, azaz tárgyszavak alapján keresgélni – a jobb oldalon található hosszú névsorból az R betűsök közül kiválasztani a Romberg/Rosenberg család tagjait, a tartalomjegyzékkel mégis egyszerűbb lesz, ha valaki a megfelelő sorrendben kívánja áttekinteni az egész sorozatot. Sőt, így a fejezetcímekhez rövid tartalmi leírásokat is tudok mellékelni, ami szintén praktikus lehet.

S hogy Sigmund Romberg születési évfordulója kapcsán miért az édesapjáról írtam? Egyrészt azért, mert a kezdetektől, amikor az első újságcikkeket megtaláltam róla, rendkívül szimpatikus volt nekem. Másodszor pedig azért, mert Rosenberg Ádám egy jó évtizeden keresztül többféle minőségben is aktív résztvevője volt Nagykanizsa zenei életének. Nemcsak a kenyerét kereste a zenével, hanem minden módon igyekezett előmozdítani szülővárosa zenei, és egyáltalán, kulturális életének fejlődését, s ezt már önzetlenül tette. A korabeli híradásokból kirajzolódik, hogy nagy vágya volt egy profi szintű városi ének- és zenekar létrehozása. Ez az 1880-as években nem sikerült, pedig sokat tett érte. Valószínűleg, bármennyire is "muzsikáló város" volt Kanizsa, ehhez a nagyszabású tervhez akkor még nem volt meg minden feltétel, illetve maga Ádám is egy évtized után végleg elhagyta szülővárosát. Nemcsak világhírű fia, de az ő neve is feledésbe merült, mint oly sokaké, akik a maguk idejében ismert és népszerű emberek voltak Kanizsán. Ezért is írtam róla ezt a sorozatot, ami, ha menet közben nem is olvasták olyan rengetegen, azért a virtuális térben fennmarad az utókornak – legalábbis nagyon remélem...

Íme a tartalomjegyzék:

A musical egyik atyjaként ismert Sigmund Romberg Nagykanizsán született 1887-ben, eredeti neve Rosenberg Zsigmond.

Jeles kanizsai orvos volt (1813 körül-1866). Kanizsai tevékenysége a kevés fellelhető forrás alapján.

Rosenberg Ádám születése (1843), családja, ifjúkora.

Külföldi zenei működés után Glasgow-ból tér haza szülővárosába 1881 körül.

Kanizsai működésének kezdetei. Hol lakhatott? Hangszerkereskedése.

1881 őszén elindítja zeneiskoláját Nagykanizsán.
Rosenberg Ádám zeneszerzői tevékenysége.

Kísérlete egy kanizsai zenetársaság (énekkar és zenekar) létrehozására.

Rosenberg Ádám, a zongorista és hangversenyrendező.

Wilt Mária világhírű énekesnő Nagykanizsán, koncertjét Rosenberg Ádám szervezte és ő kísérte zongorán 

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 9.
Részvétele Nagykanizsa társaséletében. Humora. 

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 10.
Házassága, elköltözése Nagykanizsáról Beliscsére, ottani élete. Elhunyt 1925-ben.

Végül Sigmund Romberg egy örökzöld dallama, amit apja, Ádám még ismerhetett:

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 10.

2012. október 11., csütörtök

0 megjegyzés
Elérkeztem Rosenberg Ádám történetének utolsó részéhez. Itt az alkalom, hogy a korábbi részinformációk után elmeséljem, hogyan került el a Rosenberg család Kanizsáról Beliscsére és miért éppen oda.

Miután Rosenberg Ádám megnősült és 1887 nyarán megszületett első kisfia, a későbbi Sigmund Romberg, növekvő családja ellátására nem volt elegendő a zeneiskolájából és hangszerkereskedéséből származó bevétel. Gelsei Gutmann Vilmos, Kanizsa legbefolyásosabb családjának feje, akihez rokoni kapcsolat is fűzte, ekkor ajánlott fel számára állást beliscsei hatalmas faüzemében, ahol az akkoriban egyre jobban kiépülő vasútvonalakhoz a talpfákat gyártották. Kihasználva Ádám nagyszerű nyelvtudását, aki nemcsak a Monarchiában használatos nyelveket beszélte, hanem az angolt, franciát és olaszt is, kereskedelmi igazgatóként szerződtette üzemébe. Ezért költözött el a család Nagykanizsáról. Ádám főfoglalkozásként felhagyott ugyan a zenével, de írónő feleségével beliscsei otthonukban művészeti szalont tartott fenn, gyakori házimuzsikálással.

A család elköltözéséről így adott hírt a Zalai Közlöny 1891. április 11-i számában:

Rosenberg Ádám zeneszerző, s társadalmunk érdemes, tevékeny tagja, legkivált művészi előadások fáradhatatlan rendezője, Belistyére távozott körünkből, hol mint a Guttmannház alkalmazottja nyert működési tért.

Később még néhányszor felbukkant a neve Kanizsa sajtójában. Az egyik újság 1897 februárjában például tudósított egy ottani zártkörű estélyről, amelyet a gelsei Guttman cég rendezett abból az alkalomból, egy munkatársa felépült hosszú betegségéből. Ennek keretében a zenei műsorban – másokkal együtt – fellépett Rosenberg Ádám. Wagner: Rienzi című operájának nyitányát játszotta zongorán. Felesége pedig színdarabot írt és tanított be helybeli gyerekek részvételével; elképzelhető, hogy saját fiai is részt vettek benne:
Előadásra került egy Rosenberg Ádámné által ez alkalomra írt kétfelvonásos életkép, amelyben a beliscei apróságok elragadóan feleltek meg feladatuknak – referált a Zala 1897. február 11-i számában.

Ilyesmi alkalmak biztos, hogy máskor is voltak, ezért is idéztem fel ezt az egyébként nem nagy horderejű rendezvényt, de általa kicsit bepillanthatunk, hogyan is élt a Rosenberg házaspár Beliscsén. Bár Ádám életpályát váltott, szalonjukban rendszeresen összegyűlt baráti köre és házimuzsikálással, irodalommal mulatták az időt, s ebben felesége is tevékenyen részt vett. Idősebbik fiát Ádám tanította is zenére (lehet, hogy a fiatalabbikat is, de annak nem találtam nyomát), ám azt ellenezte, hogy Zsigmond profi muzsikus legyen. Nyilván abból a meggondolásból, hogy ő maga is sokáig zenével kereste a kenyerét, de amikor családfenntartó lett, rákényszerült a változtatásra. Ezért fiát mérnöknek taníttatta. A fiatalember azonban Bécsben még inkább a muzsika bűvkörébe került s végül az Egyesült Államokban futott be a korban elképesztően nagy karriert. Szülei, akik életük végéig Beliscsén laktak, még megérték fiuk első nagy sikereit. De megérték azt is, hogy Trianon után hivatalosan már nem Magyarországhoz tartoztak. Ádám 1925-ben Beliscsén hunyt el, 81 éves volt. Fia a temetésre nem tudott hazamenni, éppen a történelmi események miatt, csak később sikerült hazalátogatnia. A Rombergről szóló regényes életrajz szerint amikor Sigmund belépett régi otthonába, apja elárvult zongoráján az ő Diák-herceg (The Student Prince) című operettjének kottáját találta. Hogy ez tényleg így volt-e, vagy csak a regényíró fantáziája működött, nem tudom. De éppen igaz is lehetett, hiszen a négyfelvonásos operettet 1924 december elején mutatta be a Broadway egyik színháza, kottája eljuthatott még Rosenberg Ádámhoz, fia biztosan elküldte haza. Romberg akkori találkozásukkor hívta édesanyját, menjen vele Amerikába. Klára asszony azonban úgy érezte, férje sírja közelében a helye... Csak rövid idővel élte túl szeretett élete párját. Ma közös sírban nyugszanak a beliscsei temetőben:

Halász Gyula felvétele, 2012

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 9.

2012. október 4., csütörtök

2 megjegyzés
Azt hiszem, ez a mai lesz a legszórakoztatóbb folytatása Rosenberg Ádám életének.

Híres fia, az idén 125 éve született Sigmund Romberg életrajzában böngészve többször lehet találkozni azzal, hogy a musical egyik megteremtőjének milyen remek humora volt. Nos, a 19. század végének kanizsai sajtóját olvasva úgy tűnik, volt honnét örökölje – az édesapjától.

De először fejezzük be a múltkori témát, a világhírű énekesnő kanizsai látogatását és koncertjét, ez vezet át bennünket a korabeli kanizsai társasélet területére.
Wilt Máriát, amint a múltkor is írtam, a város legbefolyásosabb családja, gelsei Gutmannék szállásolták el városi palotájukban (ma Erzsébet tér 11.), ahol az első koncert után estélyt is adtak a művésznő tiszteletére. A Zala című lap egész részletes tudósítást közölt az eseményről. Az olyan VIP-vendégek, mint az alispán, a megyei főorvos és más előkelőségek mellett meghívást kapott a koncertet megszervező Rosenberg Ádám és a közreműködő Ollop Imre. Wilt Mária még itt sem pihenhetett, estebéd előtt három nagy áriát énekelt a meghívottak előtt, bizonyosan Ádámunk zongorakíséretével Bellini: Norma, Verdi: Trubadur és Donizetti: Lammermoori Lucia című operáiból. Ez több, mint fél órányi, nem könnyű énekelnivaló, Wilt Mária mindkét nyilvános hangversenyén is körülbelül ennyit énekelt. Hogy az estélyen ezt magától, szívből ajánlotta fel, vagy egyszerűen így illett abban a körben, ki tudja...
Mindenesetre a koncert után végre következett az estebéd, íme a francia nyelvű menüsor, mert ezt is kinyomtatták az újságban :) Megpróbáltam lefordítani az ételneveket, nem mindegyiket sikerült..

Menu de 3 Mars  (Menü, március 3.)
    Croquenbouche. Forrás:  sweetpursuits.blogspot.com

Bouillon (Erőleves)
Saumon. Sauce vert (Lazac zöld mártásban)
Boeuf braisé aux legumes (Párolt marhahús zöldséggel)
Chevereruil. Marmelade (Őz lekvárral, vlsz áfonyával)
Eponges (??? a szó eredetileg szivacs-ot jelent, vajon mi lehet, talán valamilyen tengeri herkentyű? Aki tudja, segítsen!)
Rotis. Salades, Compotes (Grillezett hús salátával és kompóttal)
Glacis, Croque en bouches (Jégkrém + egy francia specialitás, torony tésztagömböcskékből)


A Zala jelenlévő főszerkesztője még azt is feljegyezte, hogy ki és kire mondott pohárköszöntőt. Íme:


Estebéd alatt fesztelen élénkséggel folyt a társalgás s kitűnő tósztokat mondottak: Gutmann Vilmos az alispánra, Hertelendy Béla Gutmann Vilmosnéra, Gutmann Vilmosné a vendégekre és Wiltné kamara énekesnőre. Csertán alispán a Gutmann családra, Hirschel Ede gelsei Gutmann Henrikre, mint családfőre. Balaton József zala-egerszegi esperes a házi asszonyra és házi úrra, Varga Lajos Gutmann Vilmosra és utóbb dr. Mangin Károlyra. A kitűnő mulatság csak a reggeli órákban ért véget.

Azért érdekes, hogy a díszvendéget csak a ház úrnője köszöntötte fel...

Ez az est inkább reprezentációs esemény volt, ám Ádámunk tevőlegesen részt vett több vidám kanizsai bálon, s remek humorával biztosan jócskán hozzájárult a hangulat emeléséhez.

1891. január elején szintén a gelsei Gutmann család otthonában zajlott a következő víg esemény, a háziúr Bécsből látogatóban levő nővére, Pollák Lajosné Gutmann Alice tiszteletére. Rosenberg Ádám jelmezbe is bújt, sőt :)

Zala, 1891. január 6., részlet:
Vacsora végeztével ’csemege gyanánt’ a jelenvoltaknak kellemes szórakoztatójául egy színtársulatot mutatott be az ebédlőteremből akár csak varázs szóra színházzá rögtönzött színpadon a legkedvesebb igazgatónő ’Donna Rosina de Canossa’ a házi úrnő , ki igen ügyesen összeállított programmjával hódítá meg közönségét. Rosenberg Ádám volt az első szereplő, mint híres chinai udvari kókler és állatidomító ’Tsin Tsin Chon Kong’ ügyes mutatványaival folyton lekötötte a figyelmet. [...] Pollák Lajosné és Rosenberg Ádám ’Sam and Maggie’ volt [...]. Az előadás alatt az orchestert Grünhut Henrik szép zongora játéka képezte; majd hajnalig folyt a tánc.


"Donna Rosina de Canossa" nem volt más, mint gelsei Gutmann Vilmosné Krausz Róza – talán emlékszünk, neki ajánlotta múltkor megmutatott 3. magyar táncát Rosenberg Ádám, aki ezen az estén kínai állatidomárnak öltözve járult hozzá az általános jó hangulathoz, majd még azt is megtette, hogy a "Sam és Maggie" paródiában négernek maszkírozta magát a házigazda húgával együtt. Még az is lehet, hogy ez a kis félprofi produkció a jazz egyik első megjelenése volt városunkban.

1890 februárjában, az Izraelita Nőegylet farsangi bálján is elemében lehetett Ádám, amikor mint Mohamed bűvész lépett színre kaftánba burkolózva. Egy hónappal később, a már többször említett Ollop Imre "humoristicus" előadóestjén mint az "50 (mínusz 45) főből álló orosz daltársulat" :) egyik tagjaként "Harmonikoff" néven még az Ej uhnyemet is elfújta másik négy társával...

Azért a vigasságokról szóló tudósítások olvasgatása közepette elgondolkodtam, hogy abban az időben társadalmilag milyen lehetett egy Rosenberg Ádám-kaliberű muzsikus megítélése. Apja tekintélyes és népszerű orvos volt Kanizsán, házasság révén rokonságba kerültek a város leggazdagabb és legtekintélyesebb családjával, ám Ádám mégis "csak" muzsikus volt, az előkelőbb körök gyermekeinek zenetanára. Később éppen ennek a befolyásos családnak a segítségével jutott jobb álláshoz, hogy eltartsa megnövekedett családját, tehát egzisztenciálisan valamennyire ki volt nekik szolgáltatva. Biztosan megbecsülték, de azért már például az említett estélyen pohárköszöntőt nem mondott senki a tiszteletére, pedig ő hozta Kanizsára a híres énekesnőt és ő kísérte zongorán...
Bárhogy is volt, Rosenberg Ádámnak jó természete lehetett, zenei tehetsége mellett kimagasló nyelvtudással, európai tapasztalatokkal, remek humorérzékkel rendelkezett. Meglehetős későn házasodott, de – vagy éppen azért, mert kivárta az igazit – harmonikus családi életet élt.

Lassan eljutunk Ádám életének alkonyáig, s hamarosan lezárom a róla szóló sorozatot. Kár, mert menet közben egészen beleszerettem :)

A mai folytatás végére egy egészen elképesztő klipet találtam: Szöulban 10 darab tenorista énekli egyszerre Sigmund Romberg bordalát Diákherceg című operettjéből. Van a részletből ennél jobb felvétel, de azért ezt választottam, mert Romberg világhírét, zenéjének elterjedtségét mutatja. Talán lassan szülővárosa is megismeri és elismeri őt...

Ádám, Sigmund Romberg édesapja 8.

2012. szeptember 29., szombat

0 megjegyzés
Jó ideje hanyagoltam az idén 125 éve városunkban megszületett Sigmund Romberg édesapját, Rosenberg Ádámot, de még van mondanivalóm róla. Érdemes folytatni, mert 1880-as évekbeli sokoldalú tevékenysége révén egyúttal érdekes bepillantást nyerhetünk a korabeli Kanizsa életébe.

Mai témánk az történet, amikor egy igazi európai nagyság az ő révén jutott el hozzánk és adott két koncertet. Wilt Máriáról, vagy inkább Marie Wilt (1833-1891) osztrák drámai szopránról van szó. Igazi hangcsoda volt, repertoárja a koloratúrszoprán Éj királynőjétől Brünnhildéig terjedt. Goldmark Károly neki írta Sába királynője című operájának szoprán főszerepét, Szulamith-ot.
Marie Wilt a bécsi udvari opera tagja, császári és királyi kamaraénekesnő volt. Gyakran vendégszerepelt Londonban, Berlinben, Lipcsében, és Budapesten is. Magyar vonatkozásairól érdemes elmondani, hogy például több Liszt-dalt is tartott műsorán, amit előadásában a zeneszerző Pesten nagy elismeréssel hallgatott. Arra is volt példa, hogy Erkel Ferenc zongorakíséretével énekelte koncerten a fenomenális képességeket követelő La Grange áriát a Hunyadi László-ból.

Kanizsára már nem fiatalon, de képességei teljében, 1888 kora tavaszán jutott el. A helyi sajtó tudósításaiból egyértelműen kiderül, hogy első koncertjét – mert hamarosan egy másodikra is visszatért – Rosenberg Ádám szervezte meg. Amúgy az első, március 1-jei fellépése már kárpótlás volt egy előző év novemberében elmaradt hangversenyért, amikor az énekesnő tüdőgyulladás miatt nem tudott eljönni. Úgyhogy lehettek gondjai ez ügyben Rosenberg Ádámnak...

Itt van az első koncert előzetese a kanizsai sajtóban:

Zalai Közlöny 1888. február 25.

Mint láthatjuk, akkori szokás szerint helyi muzsikus is közreműködött, név szerint Ollop Ernő. Róla is kellene itt egy kis cikket írni, "mert megérdemli"... Adandó alkalommal meg is teszem :)
Wilt Mária három nagy áriát énekelt Mozart Don Giovanni, Verdi: Ernani és Erkel: Hunyadi László című operáiból.
A Zalai Közlöny így referált az estről március 3-i számában:

Wilt Mária hangversenye a zsúfolásig megtelt casinói teremben tartatott meg márc. 1-én. Wilt a természet különös kegyéből még mindig birtokában van a leírhatatlan varázserejű hangnak, kapott is mindháromszor olyan tapsvihart, minő a casinói teremben nem volt. Babérkoszorú nyújtatott át neki. Hunyady László operából egy részletet ismételnie is kellett. Ollop Ernő zongorajátéka méltán oda illett. A magyar dalokat hasonlóan ismételnie kellett. Köszönet Rosenberg Ádám zenetanár úrnak, ki e ritka élvezetet városunk közönségének megszerezte.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy Wilt az egész La Grange-áriát megismételte-e...
Kanizsa másik hírlapjából, a Zalából azt is megtudhatjuk, hogy a művésznő zongorakísérői Rosenberg Ádám és Pollák Miksa voltak.

Wilt Mária szimpatikusnak találhatta városunkat, mert pécsi kötelezettsége után önként felajánlott egy jótékony célú estet, s ígéretét március 10-én be is váltotta, ismét zsúfolt ház előtt lépett fel a Casino (ma Ady Endre utca 7.) nagytermében. Ez alkalommal is három nagyszabású áriával brillírozott Bellini: Norma, Verdi: Trubadur és Thomas: Hamlet című operáiból. Ezt a fellépését jótékony célra ajánlotta fel, mégpedig a kanizsai keresztény, illetve izraelita jótékony nőegylet, valamint a kisdedóvó egylet javára.

Most a másik kanizsai hírlap, a Zala tudósítását idézem az 1888. március 18-i számból:

Még egyszer Wilt Mária asszonyról, a világhírű művésznőről szól a nóta, ki e hó 10-iki második jótékony célra szánt fellépésével bizonyságot tett arról, hogy kiváló művészeti tehetsége mellett nemesen érző szíve is van, mely a szegénység, a nyomor elől nem zárja el magát. Ha tehát első felléptével, a melyről mi bővebben megemlékeztünk, valóban ritka műélvezetet nyújtott műértő közönségünknek, gyönyörködtetve azt elragadó hangja bámulatos trilláival; akkor második felléptével a nyújtott műélvezet mellett, megindító jelét adta nemes lelkének, (s azt nem minden művésznőről lehet mondani) mikor saját nemes elhatározásából megígérte, hogy Pécsről visszajövet a helyi nevesebb egyletek – a keresztény és izr. nőegylet s a kisdednevelő egyesület javára – hangversenyezni fog. A hangverseny e hó 10-én tartatott meg, s a nagy művésznő a nagy áriákat énekelte „Norma”, „Trovatore” és „Hamlet” operákból, nagyon természetesen ez alkalommal is, mint első ízben, lelkesült tetszésnyilatkozatokra ragadva, elbűvölő, bámulatos éneke és művészete által a közönséget, mely másodízben is megtölté a Casino nagytermét; fölösleges mondani, hogy tapsnak, kihívásnak alig akart vége szakadni. A hangversenyen még közreműködtek: Sterneck Zsigmond úr, ki gordonkán adta elő Gounodtól „Faust Meditatio”, Chopin egy „Mazurká”ját s a saját maga „Fantasiáját” a „Jerome király” című románc fölött. Sterneck Zsigmond úr folyton igen szép haladásának jeleit adja, s ez alkalommal is valóban oly művészileg játszott, hogy a közönség sűrű tapsokkal és éljenekkel jutalmazta a valóban törekvő zeneművészt. Ollop Ernő úr kitűnő népdalai sokkal ismertebbek, mintsem külön kellene említenünk, hogy azok ismét megnyerték a közönség tetszését. Pollák Miksa és Rosenberg Ádám urak, a művésznőt kísérték zongorán, közreműködésük által ők is kiérdemelve a közönség köszönetét. Wilt Mária asszony, úgy mint első ittlétekor, most is Gelsei Gutmann Vilmos kir. tanácsos vendégszerető házának szívesen látott vendége volt. A hangverseny anyagilag is szépen sikerült, a mennyiben a három egyletnek együttvéve 395 frt 90 kr. tiszta jövedelmet hozott. A nemeslelkű művésznőt kísérje a jó ég szerencsés útjában.


Kis kiegészítés a cikkhez: Sterneck Zsigmond városunkban élő kitűnő csellóművész és tanár volt, ekkoriban még eléggé ifjú korban. Pollák Miksa, későbbi nevén Pásztor Miksa pedig a kanizsai zsinagóga még szintén nagyon fiatal orgonistája. Az ő pár évvel később megszülető lánya Pásztor Irma, akiről részletesen írtam Liszt Ferenc és Nagykanizsa című sorozatomban.

De térjünk vissza Wilt Máriához.
Az idézett cikkben is olvashattuk, hogy az énekesnő a gelsei Gutmann család vendége volt a ma Erzsébet tér 11.-ként számon tartott városi palotájukban. A befolyásos és művészetkedvelő, mecénás családhoz rokoni kapcsolat fűzte Rosenberg Ádámot, mint már írtam. Az első koncert után a család estélyt adott az énekesnő tiszteletére. Minden bizonnyal ekkor merült fel a jótékony fellépés ötlete, hiszen az izraelita nőegyletet a vendéglátó Gutmann Vilmos édesanyja alapította, ebben az időben pedig elnöknője már Vilmos húga, Vidor Samuné Gutmann Hedvig volt.
Az estéllyel lassacskán átevezünk a következő témára, Rosenberg Ádám részvételére Kanizsa társas életében. Erről majd a következő alkalommal írok, amikor a vacsora menüsorát is végigkóstolhatjuk virtuálisan :)

Wilt Mária hamarosan tragikus sorsra jutott. Amúgy is élete keresztje volt, hogy fenomenális hangi adottságaihoz nem járult harmonikus külső. Idősödve ráadásul beleszeretett egy fiatalemberbe, s e koncert után mintegy három és fél évvel, 1891 szeptemberében kilátástalanságában levetette magát egy bécsi szálloda erkélyéről... 

Befejezésül hallgassuk meg a világ egyik leghíresebb áriáját Bellini: Norma című operájából. Ráadásul nekünk most  (szerintem) minden idők legszebb énekesnője adja elő:


Ádám, Sigmund Romberg édesapja 7.

2012. szeptember 1., szombat

0 megjegyzés
Beszéljünk most Rosenberg Ádámról, mint zongoristáról és hangversenyszervezőről.

Sajnos, halvány sejtelmünk sem lehet, hogy kitől és hol tanult zongorázni. 1843-ban születve az 50-es években (-től) kellett, hogy zenét tanuljon. Hogy ezt Kanizsán tette-e, a pesti Hangászegyleti Zenedében, esetleg Bécsben, nem tudjuk. Mindenesetre olyan szintet ért el a zongorajátékban, hogy nyakába vehette Európát, zongoristaként és zongoratanárként működött, utoljára Glasgow-ban. Mint már többször említettem, onnét tért haza 1881-ben szülővárosába.

A kanizsaiak először az év augusztus végén hallhatták őt nyilvánosan, ő volt a zongorakísérője Erdősy Eugéniának, amikor az akkor már Berlinben működő opera- és operett-primadonna – itthon járva – jótékonysági koncertet adott. A későbbiekben aztán Ádám mint zongorista kevesebbet lépett fel. Önálló estet például soha nem adott, legalább is olyat, ahol ő lett volna a fő előadó, mert akkoriban a mai értelemben vett "szólóest" még nem nagyon létezett, inkább csak közreműködött saját szervezésű hangversenyein és egyéb rendezvényeken, társas összejöveteleken.

Böngészgessük egy kicsit a helyi sajtót, milyen koncerteket is rendezett Ádám Kanizsán az 1880-as években.



Zala, 1888. február 12. 3. oldal:
Gyermek hangverseny. Rosenberg Ádám zenetanár úr, mint már lapunkban jelezve volt e hó 5-én tartotta meg gyermekhangversenyét, mely alkalommal a „Casinó” díszterme aprókkal, nagyokkal zsúfolásig megtelt. Az apró műkedvelők csakugyan kitettek magukért. Közreműködtek: Blau Rezső, Kalivoda Kata és Magda, Weisz Melanie, Ács Malvin, Práger Sarolta, Tausz Janka, Janda Margit, Wallenstein M. és Kallivoda J.

Már írtam, hogy gyermekhangversenyt Rosenberg Ádám rendezett először Nagykanizsán. Ekkor már ő maga is apa volt; igaz, kisfia, a jövendő Sigmund Romberg még nem volt két éves, de  nyilván ez az élethelyzet is belejátszott.
Mint olvashattuk, növendékeiből felállított egy gyerek-zenekart. Talán előkészületnek szánta ahhoz, hogy végre megvalósulhasson Kanizsán egy jó városi zenekar, amelyre már 1881-ben – vezetésével – több helybeli amatőr és profi muzsikus szövetkezett (erről a témáról ITT írtam részletesebben).
Hogy ez a gyermekhangverseny nem elszigetelt jelenség volt, bizonyítja a Zalai Közlöny híre 1890. február 1-i dátummal:

Rosenberg Ádám zenetanár a Polgári Egyletben hangversenyt szervez gyerekeknek „Kicsiknek” – e hangversenyek már évek óta közkedveltségnek örvendenek.

Rövid tudósítás egy, a piarista gimnázium javára rendezett jótékony célú hangversenyéről a Zala 1888. december 30-i számából: 
 
Rosenberg Ádám tanulóinak zeneelőadását nem nagy számú közönség látogatta, de a fellépett fiatal műkedvelők szép haladásnak jelét adták s megérdemlett tapsokban részesültek.

A korabeli Zala újság jóvoltából ennek a koncertnek ismerjük a pontos műsorát és közreműködőit. Érdemes átböngészni, mert mutat egy ízlésvilágot és megtudjuk belőle további növendékeinek nevét. A koncerten ő maga is pódiumra lépett néhányszor, de nem szólóban, hanem zongora négykezesben, a terepet nagyrészt átengedte tanítványainak, akik közül itt – a műsor alapján úgy tűnik – a haladottabb szintűek léptek dobogóra.
Nyitányok hangzottak fel négykezes (vagy két zongorás?) átiratokban Flotow: Márta, Rossini: Tankréd, Bellini: Rómeó és Júlia, Herold: Zampa című operáiból, ezekből háromnak az előadásában vett részt Rosenberg Ádám. Közreműködő növendékei: Moldauer Adél, Grüner Emília, Rosenfeld Helena, Ács Adolphine és Weisenböck Irma voltak. Legalább így örökítsük meg néhány kanizsai zenekedvelő és -művelő kisasszony nevét...
Két fiatalember szóló-darabokat zongorázott. Eisinger Géza Chopint (cisz-moll keringő, cisz-moll fantázia-impromtu), Ebenspanger Géza Mozartot és Webert. Keindl Janka kétszer két dalt énekelt, mindkét alkalommal német és magyar párosításban. A korabeli népszerű német dalokat mi már nem ismerjük, szerzőik Abt illetve M. Helmund. Két magyar dala pedig Egressy Béni: Ez a világ... és Szentirmay Elemér: Csak egy szép lány... voltak.

Egy kis kitekintés:
A koncerten Mozartot és Webert játszó Ebenspanger Géza a mai Erzsébet tér 21. számú házat építtető gazdag terménykereskedő és földbirtokos család  leszármazottja. A XX. század elején nemességet kaptak és – magyarosítva – ettől az időtől kezdve mint újnépi Elek család szerepeltek. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert ezek szerint Rosenberg Ádám a város vezető rétege gyermekeinek zenetanára volt, vagy legalábbis növendékei körébe ez a réteg is beletartozott. Ennek kapcsán kicsit beleolvastam az újnépi Elek család történetébe; úgy tűnik, ez a téma is megérdemel majd egy blogbejegyzést, mert sokat elárul a XIX. század második felének Nagykanizsájáról, annak társas- és zenei életéről.
Azért előlegként megmutatom városi rezidenciájukat, amelynek emelete házimuzsikálásnak, zártkörű hangversenyeknek is helyszíne volt, Ádámunk is többször megfordult itt:


Nagykanizsa, Erzsébet tér 21. Ebenspanger-ház

Zeneiskolájának növendékhangversenyei mellett egy alkalomról tudok, amikor egy igazi nagy, európai hírű énekesnő Rosenberg Ádám szervezésében látogatott Kanizsára és adott két koncertet is a Casino nagytermében. Ezt majd legközelebb mesélem el.

Egy kis zene a végére :)
Ha minden igaz, Ebenspanger Géza azon a bizonyos 1888 decemberi hangversenyen pontosan ezt, Carl Maria Weber d-moll szonátájának első tételét játszotta:


Ádám, Sigmund Romberg édesapja 6.

2012. augusztus 26., vasárnap

0 megjegyzés
Legutóbb Rosenberg Ádámról mint zeneszerzőről szóltam. Ő azonban nem csak az asztalfiókjának dolgozott, hanem Kanizsára 1881-ben hazatérve belevetette magát szülővárosa zenei életének felpezsdítésébe. Zeneiskolájának és hangszerkereskedésének sínre állítása után, amelyek megélhetését voltak hivatva biztosítani, önzetlen tevékenységbe kezdett. Maga köré gyűjtötte a városban élő zenekedvelőket, profi és amatőr muzsikusokat és tervbe vették egy énekkar és egy zenekar megalapítását "zenetársaság" címszó alatt.

Kanizsán volt már korábban egy énekkar, az 1862 őszén létrehozott Kanizsai Dalárda. Egyszer majd ennek is megírom a történetét. Most összefoglalásként annyit, hogy miután első karnagya tragikus hirtelenséggel meghalt, egymást váltották a zenei vezetők. Az együttes az 1880-as évek elejétől már csak "hangfogóval" működött és hamarosan meg is szűnt. Zenekara állítólag már az 1840-es években is volt a városnak, de nagyon kevés forrás szól róla és Ádám idejére, ha tényleg volt is,  valószínűleg már régen elfelejtették.
Így Ádám, egész röviddel azután, hogy 1881-ben hazatért Glasgow-ból, máris lépéseket tett egy ének- és zenekar alapítása érdekében.
A Zala 1881. szeptember 14-i száma adott hírt először e törekvésről:

Zene- és dalegyesület. Városunkban dicséretes mozgalom indult meg egy zene- és ezzel kapcsolatos dalegyesület megalakítása érdekében. E hó 8-án ugyanis körülbelül 25 zenekedvelő egyén gyűlt össze, hogy ily egyesületnek megalapítása fölött tanácskozzanak. Miután a jelenvoltak részéről egy ily egyesületnek megalapítása szükségesnek és célszerűnek mondatott, a behívók Kartschmaroff, Grossmann Ignác, Rosenberg Ádám és Práger Béla urak indítványozása folytán a jelenvoltak abban állapodtak meg, hogy a szükséges előkészületek megtételére, a tagok gyűjtésére, egyleti helyiség megszerzésére sat. egy héttagú bizottságot választanak. A héttagú bizottság azonnal megválasztván, az előértekezlet véget ért. – Városunkban, a hol annyi zeneértő és zenekedvelő egyén sajnálatos és érzékeny hiány ily alakítani szándékolt egyesület s azért a kezdeményezőket üdvözöljük kívánva, hogy fáradozásukat mentül előbb siker koronázza, s az egyesület, melynek városunkban szép jövője van, mentül előbb megalakulhasson s a közönségnek mentül több élvezetet szerezzen.

Egy nappal később a Zalai Közlöny a következőket írta:

Ének- és zene-egylet szerveztetik előnyösen ismert kitűnő műzene értő Rosenberg Ádám úr kezdeményezése folytán. Bizottsági tagok az előleges intézkedések megtételére kezdeményezőn kívül: Grossmann Ignác, Grünhut Henrik, Kartschmaroff Leon, Ollop Imre, Rózsavölgyi Antal, Szalay Károly és Weiss Hugó. Örvendünk a szép és nemes cél tettlegesítésén, bizonyára számos és élvezetes zeneestélylyel gyönyörködtetik közönségünket.

Érdemes szemügyre vennünk néhányat az említett személyiségek közül. A kezdeményező Rosenberg Ádám mellett még Kartschmaroff Leó volt a társaságban igazi profi muzsikus, a kanizsai zsinagóga csodálatos bariton hanggal megáldott kántora, aki posztján 1867-től 51 évig (!) működött s az évtizedek alatt mondhatni európai hírre tett szert. Ő már a Kanizsai Dalárda körül is tevékenykedett. Grossmann Ignác piarista tanár volt, a gimnáziumi énekkar vezetője – sajnos 1882 szilveszter napján fiatalon elhunyt. Práger Béla a város zenei életéért sokat tevő gyógyszerész, Grünhut Henrik gazdag zenekedvelő gabonakereskedő volt, mindketten a zenei élet helyi mecénásainak tekinthetők.
Csak zárójelben jegyzem meg: a korabeli Kanizsa toleráns szellemét jól mutatja, hogy a piarista tanár gond nélkül együttműködhetett a zsinagóga kántorával és a többiekkel a város zenei életének felpezsdítésében. És ez nem elszigetelt jelenség volt...

A Zala ez év november 9-én már jelentette, hogy:
A vegyes dalegyesület városunkban megalakult, és mint értesülünk, működését már megkezdette, mely egyelőre a szorgalmas tanulásból és gyakorlásból áll. Azon reményünknek adunk kifejezést, hogy ez az egyesület most már komoly irányban fog haladni és mélyebb gyökeret fog verni városunk társadalmi életében, mint azt az eddigi ilynemű egyesületekről mondani lehetett.

Az új dalárda első fellépésére 1882 augusztus közepén került sor, Rosenberg Ádám vezényletével a kanizsai önkéntes tűzoltóegylet ünnepélyes zászlóavatásán, amelyet  kétnapos (!) ünnepségsorozattal tettek emlékezetessé.
Érdekes módon, papíron ekkor még megvolt a húsz éve alakult Kanizsai Dalárda. De úgy tűnik, Rosenberg Ádám és társai nem ezt a formációt vették át, mert a helyi sajtóban az ő kórusukról mint újonnan alapítottról emlékeznek meg. Persze, átfedések lehettek a tagságban, annál is inkább, mert ebben az időben az öregebbik dalárda már nem nagyon lépett fel. S aztán a végeredmény az lett, hogy mindkét kórus eltűnt...


Kanizsa zenei élete megújulásának valamivel később jött el az ideje, a másfél évtizeddel később megalakult Irodalmi és Művészeti Kör tevékenysége révén (nekik is csak második nekifutásra sikerült, de erről majd máskor).
Rosenberg Ádám énekkarának néhány szórványos szereplése után az egész kérdéskör eltűnt az akkori Kanizsa sajtójából. A tervezett zenekar még eddig sem jutott el. Pedig Ádám remélhette, hogy ilyen társakkal és hosszú távon saját zeneiskolájának neveltjeiből, illetve a gimnáziumi ének- és zenekarban résztvevőkből megizmosodhat a kezdeményezés, ez mégsem történt meg. Az okokat nem ismerjük, illetve egyet talán, ami, ha nem is a fő ok volt, de közrejátszhatott: ez pedig, mint már említettem, a gimnáziumi zenetanár 1882 végén bekövetkezett váratlan halála alig néhány napi betegeskedés után. Rosenberg Ádám még ekkor sem adta fel. A Zala 1888. január 29-i számából származik a következő híradás:


Gyermek előadás. Rosenberg Ádám zenetanár egy nagy gyermekzenekart állított össze, mely felszerelve minden gondolható hangszerrel febr. hó 5-én vasárnap d. u. 3 órakor a „Casinó” dísztermében a nyilvánosság elé fog lépni. Ezen főkép a gyermekek részére nemcsak érdekes, de tanulságos előadást ajánljuk a szülők figyelmébe.

A hangverseny le is zajlott szép sikerrel, majd több hasonló rendezvényről is hírt adott a kanizsai sajtó. E törekvés azonban hosszú távú eredményre már nem vezethetett, hiszen az ekkorra már családos Ádám 1891 tavaszán – anyagi okokból – Beliscsére költözött.

Legközelebb Rosenberg Ádámról mint zongoristáról és hangversenyrendezőről  írok.

Hallgassunk egy kis korabeli zongoramuzsikát, szerintem Ádámunk is játszott és tanított ilyesmiket: