100 éve született Rácz Alajos 2.

2012. december 27., csütörtök

0 megjegyzés
Több hét elteltével folytassuk végre a nagykanizsai Rácz Alajos kántor, karnagy, zenetanár történetét. Az elmúlt alkalommal meglehetősen viharos pályakezdéséről, és ezzel összefüggésben családjáról, "szintén zenész" édesapjáról, id. Rácz Jánosról és bátyjáról, ifj. Rácz Jánosról meséltem.

Nos, miután elültek a hullámok, a fiatal Rácz Alajos megkezdhette végre igazi munkáját Nagykanizsán, mint a Deák téren található Felsőtemplom kántora.


Rácz Alajos 1936-ban
Itteni munkásságának fényében, azt kell mondanom, hogy a kanizsai ferences házfőnök, aki egyúttal az Alsótemplom plébánosa is volt, igencsak nagy hibát követett el az 1930-as évek közepén, amikor szinte tűzzel-vassal igyekezett megakadályozni Rácz Alajos ottani működését. Az 1934-ben az egri tanítóképzőben kántori oklevelet szerzett fiatalember ugyanis hamarosan a Zeneakadémia egyházzenei tanszakán folytatta tanulmányait, ahol 1940-ben szerzett diplomát. A zeneakadémián a még magasabb fokú zenei képzés mellett magába szívhatta azt az új levegőt, amelyet Kodály, s az egyházi zene terén Harmat Artúr és Bárdos Lajos képviselt, s ezt templomának, sőt városának zenei életébe is elhozta. Bárdossal különösen jó kapcsolatot alakított ki, ez később jelentősen gazdagította városunk zenei életét.

Rácz Alajos egyik fontos felismerése volt, hogy emelni kell az istentiszteletek zenei színvonalát. Korábban bizony nívótlan, giccses énekek is elhangzottak a szentmiséken. A fiatal kántor ezeket igyekezett kigyomlálni a templom zenei gyakorlatából, s helyettük az értékes magyar egyházi népénekek közül válogatott.
Törekvéseit Szebb, magyarabb, egyházibb éneklést templomainkba címmel két részben közölt cikkben tárta a város elé a Zalai Közlöny 1940. október 11-i és 12-i számaiban, kiállva Harmat Artur reformtörekvései mellett. Szerintem a cikkben kissé túl merész is volt, szinte ajtóstól rontott a házba, amikor például arról értekezett, hogy a cigányzenészes hangvétel hogyan rontotta meg az egyházi zenét. Természetesen igaza volt, de lehetett volna egy kicsivel diplomatikusabb... Szerencsére, a korabeli források alapján úgy tűnik, ez nem rontotta el az emberekkel való kapcsolatát és nem gátolta elveinek gyakorlatba történő átmentését. Ennek első lépéseként a plébániájához tartozó híveknek igyekezett minél többet megtanítani a magyar egyházi népénekekből, hogy ezek gyökerezzenek meg az istentiszteleteken. A nyugalmasabb téli hónapokban több héten át közös esti énekléseket szervezett számukra. A kezdeményezés, amelynek még nagyobb aktualitást adott a Felsőtemplom akkoriban zajló átépítése, rendkívüli sikerrel járt. Egy-egy tanfolyamon 60-100 vett részt. Nagy részük végig kitartott, hiszen az elsődeleges cél mellett - különösen a szegényebb réteg számára, akiknek sokkal kevesebb szórakozási, kikapcsolódási lehetősége adódott - a közös éneklés kellemessé is tette a hosszú téli estéket és kulturált körülmények között összehozta a szomszédokat, ismerősöket.
A fiatal kántor ugyanezzel a céllal, csak magasabb nívót megcélozva 1941-ben megalapította a Felsőtemplom vegyeskarát, amelyet Szent Imréről neveztek el. Reprtoárjukon nemcsak egyházi, hanem világi zeneművek is szerepeltek, s ezen a téren Rácz Alajos a kodályi törekvések nagykanizsai megvalósítójává vált.
Ugyanebben az időben, 1941 és 1944 között a Zrínyi Miklós Polgári Fiúiskola énektanáraként is működött, belekóstolva az iskolai pedagógiai tevékenységbe, ami későbbi életét töltötte ki. Sőt, korábban már tanított az iparostanonc-iskolában is: a fent megmutatott fényképet a Széchenyi/Zsigmondy iskolában levő 1936-os tablón találtam...

Magánélete is ekkoriban jutott révbe. A Zalai Közlöny írta 1940. november 2-i számában: Rácz Alajos, a Felsőtemplom fiatal, agilis karnagya e héten vezette oltárhoz Tóth Irénkét.

Legközelebb innét folytatom!

Mai zenénk - még a karácsony jegyében - Kodály Zoltán: Karácsonyi pásztortánc című kórusműve:

Még egyszer a "Csendes éj"-ről

2012. december 25., kedd

5 megjegyzés
Úgy terveztem, hogy ma a nagykanizsai Rácz Alajos zenetanár történetét folytatom. De közben kaptam egy üzenetet attól a barátnőmtől, akivel együtt utaztunk Bécsbe a Simon Boccanegra-előadásra. Kiderült, hogy évekkel ezelőtt ő is írt városa újságjába, és az egyik cikke éppen a Csendes éj-dalról szólt. Nála találtam egy érdekes részt, amivel én nem foglalkoztam, hogy az oberndorfi falusi templomból hogyan terjedt el és lett világhírű a dal. Most ezt a részt szóról szóra idézem az ő írásából:

A dal premierjére 1818. december 24-én, az ausztriai Oberndorf falucska templomában került sor. Kegyetlen hideg volt Oberndorfban. A folyó befagyott, a hajósok munka nélkül maradtak, az emberek éheztek. Még az ódon hajóstemplom, a Szent Miklós-plébánia orgonája is elromlott. Szomorú karácsonynak néztek elébe. A 26 éves segédlelkész, Joseph Mohr úr ekkor adta oda az egyik versét a szomszédos Arnsdorf község kántortanítójának, Franz Grubernek, aki mellékesen orgonistaként is szolgált az említett plébánián. A 31 éves komponista – állítólag egy óra alatt – megírta a dallamot a Csendes éj című költemény szövegére, amit Szenteste, az éjféli mise végén gitárkísérettel adtak elő a híveknek. A refrén ismétlődését már együtt énekelte velük a gyülekezet.
Azt mondják, ezen az éjszakán megkönnyebbülve mentek haza az emberek. Az egyetértés és a béke, a melegség és a fény egyszerű, vigasztaló üzenetét kapták meg egy bölcsődal formájában – ez valahogy visszaadta nekik a karácsony értelmét abban az ínséges időben. Pontosan az történt, amit a két szerző el akart érni. Arról azonban álmodni sem mertek volna, hogy közös művük egyszer majd valóságos “világslágerré” válik.
A segédlelkészt hamarosan áthelyezték. A dal szövege és kottája az oberndorfi orgonában maradt. Ott akadt rá javítás közben Carl Mauracher, a zillertali orgonaépítő mester. Azonnal felismerte a dal rendkívüli erejét. A tiroli Rainer és Strasser családok énekesei mindjárt fel is vették a repertoárjukba. Rajtuk keresztül jutott el a dal 1832-ben Lipcsébe, sőt 1839 karácsonyán már New Yorkba is. Ettől kezdve feltartóztathatatlanná vált az időtlen karácsonyi üzenet világkarrierje.
Persze az oberndorfiak és a környékbeliek is hamar megkedvelték és megtanulták a Csendes éjt. Karácsonykor mindenfelé ezt énekelték, anélkül, hogy ismerték volna a két szerző nevét. Miután a kántor és a plébános más falvakba került, ott is ugyanez történt. A salzburgi egyházi énekeskönyvbe azonban csak 1866-ban került be a Stille Nacht, vagyis a Csendes éj. A századfordulón aztán a katolikus és a protestáns misszionáriusok az összes kontinensre elvitték. Ma már valamennyi nyelven és dialektusban, több mint 300 fordításban ismeretes – Kínától az ausztrál őslakosokig, az Északi-sarktól a dél-tengeri szigetekig, mindenütt, ahol csak megünneplik a karácsonyt.

Mivel úgy illik, rögzítem, hogy Csontos Tamásné írásából idéztem. Végül újra hallgassuk meg a nevezetes dalt kettőnk közös nagy kedvencének előadásában.




További kellemes karácsonyt mindenkinek!

A "Csendes éj" nyomában

2012. december 17., hétfő

3 megjegyzés
S. Stief: F. X. Gruber (1846)
Kétségtelen, hogy a Stille Nacht, azaz a Csendes éj a világ legnépszerűbb karácsonyi dala. Ausztriában kifejezetten sok emlékhely kapcsolódik Franz Xaver Gruberhez, ahhoz a 19. századi kántortanítóhoz és orgonistához, aki a dallamot Joseph Mohr versére megkomponálta. Ott járva bármelyik évszakban érdemes az esetlegesen útba eső településekre ellátogatni, de kétségtelen, hogy a legemlékezetesebb advent idején és az ünnep napjaiban.
Ma, egy héttel karácsony előtt ezeket a zenei emlékhelyeket szeretném áttekinteni. Virtuális utazásunk közben kirajzolódik előttünk Gruber élete és a dal megszületésének története.

Az első helységünk egy Hochburg-Ach nevű város UNTERWEITZBERG nevű része. Salzburgtól északra fekszik, már majdnem a német határszélen.
Itt született 1787. november 25-én Franz Xaver Gruber egy takácsmester ötödik gyermekeként. Idegenforgalmi látnivalója a Gruber-emlékház. Ugyan nem ez a muzsikus szülőháza, de a kétszáz éves faépület jellegében, stílusában nagyon is hasonló ahhoz.
Az emlékút kiindulópontja, háttérben a Gruber-emlékház. Forrás: fxgruber.at
A környék érdekessége a 2012 nyarán felavatott Gruber emlék-útvonal (Franz-Xaver-Gruber-Friedensweg), amely az emlékháztól a határ túloldalán legközelebb fekvő német településig, Burghausenig vezet. A gyalogosan örülbelül egy óra alatt megjárható emlékút, amelyet  Földünk kontinenseit szimbolizáló angyalszobrok, Hubert Flörl alkotásai díszítenek, azt szimbolizálja, hogy a dal - több, mint 300 nyelvre, köztük egészen egzotikusakra is lefordítva - az egész világon elterjedt.

Következő településünk neve ARNSDORF, Linz közelében található. Itt élt Gruber 1807 és 1829 között mint tanító és a Maria in Mösl-templom orgonistája és sekrestyése. Ma is megvan az az iskola, ahol dolgozott: ez Ausztria legrégibb, még működő iskolaépülete. Abban az osztályban, ahol tanított, még áll a katedrája:

Forrás: meinbezirk.at

Gruber Arnsdorfban nősült meg, előde özvegyét vette feleségül. Az asszony halála után még kétszer házasodott. Szolgálati lakása az iskolaépület emeletén ma múzeumként látogatható. A Stille Nacht Múzeumot 1957-ben alapította az akkor ott működő pedagógus házaspár, Sepp és Ottilie Aigner.
Ebben az épületben született meg a dal 1818 decemberében. A verset még 1816-ban írta Joseph Mohr, mint a Berchtesgarden közelében fekvő Mariapfarr nevű helység plébánosa.

Az akkor 31 éves Gruber és húszas évei közepén járó Mohr az Arnsdorftól alig néhány kilométerre fekvő faluban, OBERNDORFban találkozott. Mohr-t ide helyezték, Gruber pedig - anyagi okokból - ebben a faluban is vállalt orgonálást. A két fiatalember között barátság szövődött, így került sor Mohr versének megzenésítésére. A Csendes éj 1818. december 24-én hangzott fel első alkalommal az oberndorfi Szent Miklós-templomban, a két fiatalember kétszólamú énekével, amit Mohr gitáron kísért - mivel az orgona éppen nem működött....
A település gyakran szenvedett a Salzach folyó árvizeitől, ennek esett áldozatául a Szent Miklós-templom is. Helyén 1937 augusztusában szenteltek fel egy új kis kápolnát, amelyet az időközben világhírűvé vált dalról Stille Nacht-kápolnának neveztek el. Szomszédságában már múzeum is található, itt is megismerkedhetünk a dal történetével és alkotói életével.

Végül meglátogathatjuk HALLEIN városát is Salzburg tartományban.
Arnsdorf és Oberndorf után Gruber néhány évig Berndorfban volt orgonista, majd 1833-ban Hallein város orgonistája és karnagya lett. Ez már egy igazi város volt - a szegényes falusi plébániák után itt jóval konszolidáltabb körülmények között dolgozhatott. Ám érte egy családi tragédia: második felesége kilenc gyermek világra hozatala után szülésben meghalt. Gruber egy év múlva újra megházasodott. Idős korára karácsonyi dala rohamosan elterjedt. Elégedetten szemlélhette azt is, hogy legidősebb fia, Franz a nyomdokaiba lépett: az 1840-es évek második felében ő alapította meg a halleini zeneegyletet és daloskört. Később apja neki adta át a stafétabotot, ő lett az utóda a városi orgonista tisztségében.
Franz Xaver Gruber 76 évesen Halleinben hunyt el 1863. június 6-án.
Az óvárosban találhatók a Stille Nacht-emlékhelyek: a halleini plébániatemplom és mellette Gruber egykori lakóháza. Természetesen ma ez utóbbi is múzeum. Gyűjteménye igazán értékes, mert ott őrzik híres dalának eredeti dokumentációját és azt a bizonyos gitárt is, amelynek akkordjai mellett csendült fel először a Csendes éj.
Az pedig egészen egyedülálló, hogy a muzsikus hamvait a városi temetőből e ház elé helyezték át. Minden évszakban sok a látogatója, ám december 24-én estére a világ sok szegletéből csak azért jönnek el ide számosan, hogy itt énekelhessék el az örökbecsű dalt. Ezt úgy hívják, hogy "singen in Grubergrab"...

S hogy mitől is lett ez a dal világhírű? Dallamvilága nemesen egyszerű, világos szerkezetű, könnyen megjegyezhető. 6/8-os üteme jellegzetesen osztrák, ám be tudja magát lopni más nemzethez tartozó, sőt, teljesen más kultúrájú emberek szívébe is lágyan ringatózó ritmusával s megragadni lelküket a belőle áradó szelídséggel és nyugalommal. Mohr szövege pedig kora - a napóleoni háborúkban sokat szenvedett - emberének legmélyebb, egyetemes és örök békevágyát is kifejezi.

A dal a szövegíró lejegyzésében. Forrás: stillenachthallein.at


A dal történetéről osztrák-magyar dokumentumfilm is készült Bohák György rendezésében, jó lenne látni!

Végül hallgassuk meg a dalt, mind a hat versszakával a számtalan feldolgozás, sokszor bizony giccses hangszerelés után most abban a változatban, amely talán a leghitelesebben idézi fel azt, ahogyan először felhangozhatott. Előadja az egykor Franz Xaver Gruber fia által alapított halleini daloskör, gitárkísérettel. A felvétel helyszíne pedig a Stille Nacht múzeum előtti tér, ahol a komponista sírját is láthatjuk.

Ezzel a felvétellel kívánok minden kedves Olvasómnak boldog karácsonyt. 



Bécsi "praktikák"

2012. december 9., vasárnap

4 megjegyzés
Hát akkor térjünk rá a bécsi kirándulással kapcsolatban a praktikus tudnivalókra. Elmesélem őket, mert ezzel talán segítek olyanoknak, akik hasonló terveket forgatnának fejükben :)

Ha jól emlékszem, idén március körül tudtuk meg Plácido Domingo HONLAPJÁRÓL, hogy novemberben, illetve 2013 februárjában Boccanegrát fog énekelni a bécsi Staatsoperben. Hát ez mégsem New York, és még csak nem is London, azért ide nagyobb az esély, hogy eljusson az ember lánya. De hogyan lehet jegyet szerezni a Staatssoperbe? Akik már tapasztaltabbak voltak ezen a téren, ajánlottak egy budapesti utazási irodát. Az OPERAHÁZ HONLAPJÁN ugyan látszott, hogy online is lehet jegyet rendelni, de ott ez ügyben számos bizonytalanságot éreztünk. Személyesen pedig csak ezért kiutazni luxus, és nem is biztos, hogy az ember sikerrel jár. Én magam eléggé szkeptikus voltam: Domingo most már azért nem énekel olyan rengeteget színpadon, a novemberi összesen három bécsi előadás jegyeit biztosan egész Közép-Európából megrohamozzák a rajongók, februárig pedig nem mertünk várni esetleges hóakadályok miatt. De azért akcióba léptem: amikor egy alkalommal úgyis Pestre utaztam Gábor Miklóst kutatni, meglátogattam ezt az irodát a Váci utcában. Mivel a végeredmény az lett, ami, azt hiszem, nyugodt szívvel, örömmel és elismeréssel ajánlhatom őket. ITT A HONLAPJUK, ahol már most látszik, hogy a februári Boccanegra-előadások jegyeit is reklámozzák. Kipróbált, régi partneri kapcsolat fűzi őket a Staatsoperhez, úgyhogy kifejezetten jó az esélye annak, aki rajtuk keresztül szeretne jegyhez jutni még egy ennyire frekventált előadás esetében is. A Staatssoper honlapján levő alaprajz és árjegyzék alapján az ember megbeszéli magával, hogy melyik napra milyen árkategóriájú jegyet szeretne és leadja az igényét. Ezután megérkezik az irodába a Staatsoper ajánlata, amit az ember vagy elfogad, vagy megpróbál korrigálni, mert nem köteles azt rögtön elfogadni. Az ezzel kapcsolatos levelezést az utazási iroda végzi. Természetesen kérnek közvetítői díjat, de azt már az ember gondolatban hozzácsapja a bécsi jegyárhoz :) Amúgy pedig ezzel foglalkozó munkatársuk egy hozzáértő és rendkívül kedves hölgy, teljesen korrekt és maximálisan segítőkész. Nekünk adódott egy egészen apró adminisztrációs problémánk a Staatsoper hibájából és tökéletesen lelevelezte velük az egészet, miközben folyamatosan értesített bennünket a dolgok állásáról. Végleg július elején tudtuk meg, hogy fixen megvan a jegyünk. Fizetni is az irodán keresztül lehetett - forintban, majd hamarosan megjött az értesítés a Staatsopertől  e-mailben, amely tartalmazta azt a kódszámot, ami alapján előadás előtt néhány órával simán átvehettük a jegyet. Miheztartás végett leírom, hogy a közvetítői díjjal együtt egy darab jegy a földszint 15. sorába, középre, ami a Staatsoperben kifejezetten nagyon jó helynek számít, 45.000 Ft volt. Nem kevés, de sosem hittem volna, hogy tényleg láthatom Domingót operaszínpadon, és könnyen lehet, hogy ez nem csak az első, hanem az egyetlen ilyen alkalom is az életemben...
Azért egy darabig a kódszám birtokában sem mertem beleélni magamat úgy igazán, hiszen tudtam, hogy még bármi közbejöhet. De szó szerint bármi: rekedtség, operaházi sztrájk (mint volt már rá példa), vagy az én fejemre is eshet addig egy tégla... Közben gondosan figyeltem Domingo programjait, előadásait. Iszonyú iramot diktált magának ezekben a hónapokban is, emiatt aggódtam, de az is látszott, hogy semmi gond, remek formában van :)

Közben eljött az ideje a szállás lefoglalásának, ami körülbelül 2 percet vett igénybe interneten keresztül és fél órán belül megjött a visszaigazolás. És hogy hol, milyen zenei múltú épületben aludtunk, arról legutóbb MÁR ÍRTAM :)

Következett az utazás megszervezése. Budapest környékén élő barátnőmmel a különféle menetrendek egyeztetése után úgy döntöttünk, hogy előző nap Győrben találkozunk. Ott alszunk és másnap reggel RAILJET vonattal utazunk Bécsbe. Az előadás másnapján pedig a Bécsből pár perccel 12 előtt induló vonattal én is vele tartok Budapestig, mert Győrből annyira vacak a közlekedés, hogy egyszerűen nem lehet Kanizsára hazakeveredni még a kora délutáni órákban sem, Pestről pedig busszal este 7 óra körül itthon is lehetek. (Mindez így is történt, tökéletesen olajozottan zajlott le az egész út minden szempontból.) A Railjet-jegy oda-vissza durván 10.000 Ft-ba került, de ebben benne volt a bécsi helyi közlekedés is, mi ezzel a kiegészítéssel vettük meg. Így az embernek megérkezés után idegenben, egy ismeretlen, nagy pályaudvaron, csomagokkal felszerelkezve nem kell még metrójegyért is futkosni. S ha már ennyire részletezem, nekünk a Westbahnhof-on a 3-as metróra kellett szállni a Simmering végállomás felé, és öt megálló múlva leszállni. Ez a megálló éppen a Stephansplatz és a Kärtnerstrasse sarka, a belváros legközepe, ahonnét két percnyire volt a szállodánk. Onnét pedig, végigsétálva a Kärtnerstrassén, hét-nyolc percnyi kellemes sétával ott is voltunk az operaháznál.


A praktikum mellett azért egy kis élvezet is legyen ma :)
Álmaim városa, Bécs - énekli Domingo:



100 éve született Rácz Alajos 1.

2012. december 2., vasárnap

3 megjegyzés
Nagyon sajnálom, hogy egy fontos zenei évfordulóról megfeledkeztem. De még mindig nem késő pótolni, a rosszabb az lenne, ha meg sem emlékeznék róla.

Száz éve, 1912. november 26-án Nagykanizsán született Rácz Alajos karnagy, zeneiskolai tanár. Tartok tőle, hogy már nem sok embernek mond valamit ez a név kis városunkban, pedig a zenei élet egyik meghatározó egyéniségéről van szó. Ráadásul nem csak ő, hanem több családtagja is ezen a területen működött: egészen pontosan az apja és az egyik testvére. Mint majd látni fogjuk, az ő működésük nem volt éppen problémamentes, ám ezek a problémák nagyrészt a kor ellentmondásaiból adódtak. Rácz Alajos - később már mindenkinek csak "Lojzi bácsi" - azonban a Horthy-korszakban indult és Kádár idejében befejezett aktív pályája során az ellentmondásoknak, konfliktusoknak a hátán is képes volt értéket és harmóniát létrehozni.

Kezdjük apjával a történetet. Így teljesebb lesz a kép, s egyúttal ismét kibontakozik városunk életének egy szelete.

Rácz János a kézdivásárhelyi főgimnáziumban volt zenetanár. Hogy miért akart onnét ennyire messzire eljönni, nem tudjuk, de 1902-ben megpályázta Nagykanizsa város éppen megüresedett főkántori állását.
Sokoldalú kántor-próba után el is nyerte az állást és 1903-ban családostól Nagykanizsára települt át. Ettől kezdve ő felelt a város valamennyi katolikus templomának zenei tevékenységéért. Legfőbb működési helye a ferences templom volt, de sokat orgonált az felsőtemplomban is. Fia, ifjabb Rácz János, aki szintén zenei pályára lépett, még Kézdivásárhelyen született 1898-ban. Írásunk tulajdonképpeni tárgya, Rácz Alajos pedig Nagykanizsán 1912. november 26-án látta meg a napvilágot.
Id. Rácz János
Az apa életéről, pályájáról most nem szeretnék részletesen írni, mert az maga egy külön regény, ráadásul vannak benne homályos pontok is, amik nem tudom, tisztázódnak-e valaha. De röviden mégis át kell futni rajta, mert Rácz Alajos kanizsai pályakezdésére kifejezetten nagy hatással voltak az események. 
Egy biztos: id. Rácz János kiváló felkészültségű muzsikus volt. Csizmadia Feri bácsi még hallotta orgonálni és csodálattal beszélt nekem különösen improvizációs tehetségéről. 
Rácz János a kántori teendők mellett mint különböző kórusok karnagya is részt vett a város zenei életében. Országosan is szép eredményeket ért el a vasutasok énekkarával. A problémák az 1930-as évek elejétől kezdtek sorjázni körülötte és addigra szintén kántori képesítést szerzett idősebbik fia, ifj. Rácz János körül. Az apát 1932-ben elbocsátották kántori állásából - különösen a ferences atyák haragudtak rá nagyon valamiért, s ezt az érzést átvitték fiára is, akit a város ideiglenesen a helyére kinevezett. Két év múlva, 1934-ben neki is mennie kellett, mert egy, a város katolikusságát érintő ügyben nem a hivatalos állásponttal szimpatizálva röplapokat ragasztgatott éjszaka az utcán és rajtakapták... Ekkor került képbe az éppen ekkorra az egri tanítóképzőben kántori végzettséget szerzett, még egészen fiatal Rácz Alajos. Krátky István polgármester - maga is kitűnő hegedűs és a helyi zenei életnek nem csak jó ismerője, hanem aktív résztvevője is - őt tette meg apja és fivére utódául, egyelőre ideiglenes jelleggel. Indokai között szerepelt, hogy Rácz Alajos nemcsak kiváló muzsikus, de ezzel egyúttal segíti a két elbocsátás következtében nehéz anyagi helyzetbe került családot is.

Az események megértéséhez háttérinformációként érdemes annyit tudnunk, hogy abban az időben valamennyi kanizsai templom egyetlen plébániához tartozott, a főkántor munkáltatója pedig a városi önkormányzat volt.

Rácz Alajos alkalmazásával Nagykanizsán kitört a "kántorháború". P. Molnár Arkangyal, a kanizsai ferencesek házfőnöke, s egyszersmind az alsótemplom plébánosa mereven elzárkózott attól, hogy a Rácz család bármely tagja a templomban működjön; nyílt levélben közölte, hogy Rácz Alajost még csak beengedni sem fogja a templomba - és ezt be is tartotta. (Mi a csodát csinálhatott idősebb Rácz János ???) Merev álláspontja nem tett jót Arkangyal atyának sem, mert a tartományfőnök elhelyezte Kanizsáról... A helyzet annyira elmérgesedett, hogy az alsótemplom körül utcai tüntetések is zajlottak pro és kontra... Az ügybe beleszólt a megyei alispán és a megyéspüspök is. Érdemes belelapozni a korabeli Zalai Közlönyökbe, az 1934. évfolyam júliustól decemberig terjedő időszakába, ott végig lehet mindezen eseményeket követni.

Hosszú hírlapi pengeváltások, nyílt levelek és diplomáciai tárgyalások eredményeként, de csakis a békesség kedvéért Krátky polgármester beleegyezett abba, hogy visszavonja Rácz Alajos megbízatását, hogy a kántori posztra pályázatot hirdessenek. A posztra a korábban menesztett ifj. Rácz János is jelentkezett, de az állást a ferencesek nyomására egy nálánál, illetve öccsénél jóval gyengébb képességű kántor kapta meg. Ha most belegondolok, hogy ezt az illetőt én, mint fiatal könyvtáros, olvasóként még ismertem... Ha akkor fogalmam lett volna ezekről a dolgokról, lehetett volna tőle sok mindent kérdezni - ha egyáltalán hajlandó lett volna válaszolni...

De vissza Rácz Alajoshoz. A fent idézett események közben történt, hogy megalakult végre a felsőtemplom önálló plébániája, amire már nagyon nagy szükség volt Kanizsa lakosságának erőteljes megnövekedése miatt (Később ezért is nagyobbították meg a felsőtemplom épületét). Az új plébánia életébe már nem szólhattak bele a ferencesek, s így annak lett kántora Rácz Alajos.

Csak zárójelben: az események engem meglehetősen emlékeztetnek a fiatal Verdi szakmai életének indulására, mert ő is egy kisváros kántoraként kezdte hasonlóan zűrzavaros körülmények között...

A viharos pályakezdés után a a fiatal és ambiciózus Rácz Alajos a felsőtemplomban igazi szellemi műhelyt alakított ki, s erről a támaszpontról nagy újdonságokat is hozott a város életébe a Kodály Zoltán és Bartók Béla nevével fémjelzett legmodernebb szellemi áramlatokba való bekapcsolódással.

Legközelebb innét folytatom!