A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Megy a gőzös (dal). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Megy a gőzös (dal). Összes bejegyzés megjelenítése

A nagykanizsai vasútállomás zenei emlékei 1.

2017. július 22., szombat

0 megjegyzés
Hogyan? Jól látom? — gondolhatja magában a Kedves Olvasó — egy vasútállomásnak is lehetnek zenei emlékei????

Igen bizony, lehetnek, rögtön ki fog derülni. Sőt, a nagykanizsaihoz annyi ilyen emlék kapcsolódik, hogy úgy tűnik, legalább három részben fogom őket elmesélni.

Bevezetésként érdemes röviden áttekinteni az épület általános történetét. Ez az áttekintés azonban pillanatok alatt zenei témával fog folytatódni :)


A vasútállomás épületét első alakjában 1859 és 1861 között emelték. Mint a Déli vasút legnagyobb pályaudvarait, az elsőként megépült kanizsait is Carl Schlimp tervezte.

Az épületegyüttes egy timpanonszerű homlokzattal lezárt középrészből és az ehhez kétoldalt szimmetrikusan csatlakozó emeletes szárnyakból állt. Az indulási oldalon négy személyvágányt egy 30 méter széles, favázas, díszes vaselemekkel stabillá tett csarnok hidalt át. Kivitelezése a norvég származású Gregersen Gudbrand vezetésével történt, aki faszerkezetek építésével alapozta meg hírnevét, majd vált jeles magyar építőmesterré. Minden kocsiosztály utasát külön váróterem fogadta, s az épületben megoldották az induló és az érkező utasok szétválasztását is.

1908 előtt ilyen volt
1908-ban ilyen lett
A vonatfogadó csarnok

A csarnok belül


Az épület az 1908-ban végrehajtott átépítéssel nyerte el mai formáját. Viszont rossz állapota miatt 1940-ben le kellett bontani a vonatfogadó csarnokot, amit a kanizsaiak nagyon sajnáltak.

Nagykanizsa életében meghatározó szerepet játszott az 1860-ban megindult vasúti közlekedés. A várost elsőként Prágerhoffal (ma Pragersko, Szlovénia) kapcsolta össze sínpár. A hálózat további bővülésével megteremtődött az összeköttetés Budapest, illetve a Dunántúl és az Adria között, mely az első világháborúig hatalmas lendületet adott a kiváló stratégiai ponton fekvő Nagykanizsa fejlődésének.

A vasútnak ezt a kezdeti, pezsgő korszakát szimbolizálja a közismert Megy a gőzös Kanizsára kezdetű dal.




Az ismeretlen eredetű műdal első dokumentálható változata 1880-ban bukkant fel a Népszínházban bemutatott A legény bolondja című népszínműben, amelybe az akkor már népszerű nótát beleillesztette Erkel Elek, a színdarab zenéjének szerzője illetve összeállítója. A kanizsai közönségnek szóló kedves gesztusként Küry Klára ezzel a dallal fejezte be a városban 1895-ben adott hangversenyét.


A vasúti közlekedés a város számára új kulturális és társaséleti színteret is jelentett. A vasárnapi séták programjába bekerült a vasút megtekintése, majd a társadalmi és üzleti élet egyik központjává vált az akkor első osztályú vasúti vendéglő. A századforduló idején nyaranta rendeztek mulatságokat a vasúti kertben is, cigányzenével és teke-játékkal egybekötve.

Folytatása következik!

Megy a gőzös Kanizsára

2015. május 24., vasárnap

1 megjegyzés
Mint ebből a blogból is érzékelhető, évek óta foglalkozom Nagykanizsa kultúrtörténetével, azon belül is különös tekintettel a zenei élet történetével. Persze a témának rengeteg leágazása, végtelen számú kapcsolódási pontja van más területekkel. Az idők folyamán sok dokumentumom és információm gyűlt össze, s ezeket még tovább is szándékozom gyarapítani. Innét jött az ötlet, hogy ezekből sok minden megosztható egy erre a célra rendelt facebook-oldalon: olyan apróságok, jellegzetességek, amiket nem lehet, vagy nem is érdemes blogbejegyzésként megírni, de érdekességként közzé lehet őket tenni egy ilyen oldalon.

Így egy hete elindítottam a Nagykanizsa anno nevű oldalt, lett is hirtelen több, mint 200 követőm :) A dolog persze most már kötelez...

A Kataliszt-blognak ezt a mai posztját már a facebook-oldal ihlette, itt részletesebben el tudom mondani a híres kanizsai dal történetét.

A Megy a gőzös Kanizsára eddigi tudomásunk szerint ismeretlen eredetű népies műdal. Valószínű, hogy 150-155 évnél nem idősebb, hiszen az első gőzös 1861-ben futott be a Déli Vasút kanizsai pályaudvarára.


Rétfalvi Sándor domborműve az első kanizsai vonat érkezését örökíti meg



A dal a boszniai okkupáció idején, 1877-től vált felkapottá, akkori szövegében az a bizonyos kanizsai gőzös Kaposvár helyett Boszniába ment...

Első dokumentálható változata 1880-ból ered. Koródy Csobánczi Péter: A legény bolondja című népszínművét mutatta be ekkor Erkel Elek zenéjével a budapesti  Népszínház. Ennek egyik betétdala volt a Megy a gőzös, akkori szokás szerint már közismert dalként emelték be a színdarabba.



A dal számos variációban élt tovább a későbbi évtizedekben is. 1904-ben például a mozdonyvezetők sztrájkjának egyik propaganda-dala lett:

Nem megy a gőzös, nem megy a gőzös Kanizsára,
Semmiféle
, semmiféle állomásra.
Sztrájkol minden masiniszta,
Senki
nincsen, ki a gőzöst igazítsa


Ha az ember meghallgatni szeretné a dalt - az eredetit -, sajnos, nincs könnyű helyzetben... kedvenc videomegosztó portálunkon alig lehet normális, nem-mulatós változatban megtalálni... De ezt a felvételt bátran ajánlom: