Ditta fenséges tortát sütött...

Nyáron mutattam néhány süteményreceptet Bartókné Pásztory Ditta saját kezűleg lejegyzett gyűjteményéből. Nemrég egy kis történetre bukkantam, ami ehhez a témához kapcsolódik.

A Zenetörténeti Múzeum Bartókné Pásztory Dittáról szóló kiállításán fényképeztem

A mesélő Végh Sándor, akkor még fiatal, ám nagy reményekre jogosító hegedűművész, kitűnő kamarazenész. ITT részletesebben olvashatunk életéről, világhíréről.

A történet 1942. október 11-én játszódott Bartók utolsó magyarországi otthonában, a mai Bartók Emlékházban. A harmincas évei elején járó Végh Sándor már a Zeneakadémia tanára volt, és híres vonósnégyesét is megalapította. Kapcsolatban állt Bartók Bélával és közelről élte át azt a szomorú időszakot, amikor Bartók elhatározása, hogy az Egyesült Államokba emigrál, komollyá vált. Bartók - feleségével közösen - 1942. október 8-án adta búcsúkoncertjét és pár nap múlva, október 12-én elhagyták Magyarországot.

Budapest, II. Csalán út 29. Forrás: wikiwand.hu, Thaler Tamás fotója

Végh Sándor elbeszélését róla szóló könyvében Löwenberg Dániel idézte:

Az utolsó koncert és a Bartók-házaspár elutazása közötti napokban számos művész - zenész, festő, szobrász, tudós, író, a magyar kulturális élet elitje - zarándokolt el Bartók Bélához és Dittához, hogy búcsút vegyen tőlük. Félelemmel teli részvétlátogatások voltak ezek. Akár egy temetésen, olyan volt a hangulat - mert valójában temetni mentünk oda Temettük a szabadságot és az emberséget. Bartók, az az ember, aki számunkra a bátorság, az állhatatosság szimbóluma volt, aki a humánumot, az erkölcsöt, a szabadságot képviselte, el kellett hogy hagyjon bennünket.

Mikor a látogatók késő délután kezdtek elköszönni, úgy gondoltam, hogy nekem, mint az egyik legfiatalabbnak, illendő lenne távoznom. De az előszobában Bartók vállamra tette a kezét, és visszatartott: "Maradjon, Végh, ne siessen! Várja meg, amíg mindenki elmegy." Így vártam, míg magunk maradtunk. Ekkor azt mondta Bartók: "Jöjjön ki a konyhába, Ditta fenséges tortát sütött, együk meg hármasban, ami maradt belőle!" Becsomagolt bőröndök és ládák között ülve ettük meg a valóban nagyon finom tortát, amit Bartók maga osztott három részre. Nekem adta a legnagyobb szeletet. Tán csak nem jutott el már hozzá is jó étvágyamnak híre?! 

Mindenesetre a történet megerősíti, hogy Ditta tényleg szokott tevékenykedni a konyhában, amint recepteskönyve is sugallta. Csak az a kár, hogy Végh Sándor nem pontosította, milyen tortát is ettek akkor hármasban a Csalán úti Bartók-lakás konyhájában: csokisat, puncsosat, dobostortát vagy valami mást? De így is szép és emberi a kis történet, segít jobban elképzelni Bartókot és feleségét.

Zene és gasztronómia: Bartókék

A közelmúltban többször foglalkoztam Bartók Béla második feleségével, Pásztory Dittával. A bakancslista-blogban megmutattam utolsó budapesti otthonát, ahol már özvegyként élt. Jártam a Zenetörténeti Múzeumban, ahol szép kiállítás mutatja be hagyatékát. Ezen a kiállításon találkoztam néhány olyan relikviával is, amelyek Bartókék háztartására vetnek némi fényt. Ma ezeket szeretném megmutatni.

A zongoraművésznek készülő gyönyörű fiatal lány 22 évesen ment feleségül nála két évtizeddel idősebb tanárához.

Akkori fényképeit elnézve valószínűleg egy addig nehézségek, próbatételek nélkül, a zenének, a zongorázásnak élő fiatal lány volt. Most azonban meg kellett birkóznia a tudattal, hogy Bartók érte hagyta el feleségét és ettől kezdve neki kellett biztosítani férje számára az otthoni nyugodt hátteret munkájához. Hamarosan anya is lett, megszületett fia, Péter. Hivatalos zeneakadémiai tanulmányait abbahagyta, ám otthon Bartók tovább foglalkozott vele, mint növendékkel, idővel pedig partnerek is lettek a hangversenydobogón.

Szegő Júlia elmondása szerint Bartók első felesége, Márta igazán önzetlennek bizonyult házasságának felbomlásakor. Már korábban, míg Ditta csak egyszerű növendéke volt férjének, megismerte, megkedvelte a fiatal lányt. Amikor pedig eldőltek a dolgok, még ő volt az, aki igyekezett Dittát felkészíteni új feladataira, Bartók szokásaira, kedvenc ételeire, és így tovább...

Hogy milyen háziasszony lehetett Ditta, néhány tárgy utalt a hagyatékát bemutató kiállításon: szép kötények, bár talán túl szépek és kényesek is sütés-főzéshez és néhány tárgy a terített asztalról.

Legérdekesebb viszont egy saját kezűleg írt recepteskönyve volt, a süteményes rész egy helyén kinyitva. Próbálkoztam lefényképezni a két látható oldalt. Nem lett tökéletes, de azért valamennyire használható:

A könnyebb olvashatóság kedvéért idegépelem a recepteket. Gyakorlott háziasszonyoknak biztosan lesz róluk véleménye.

Látszik, hogy Ditta több helyről, több ismerőstől gyűjtögette őket. A stílusból úgy érzem, nem recepteskönyvekből másolta ki, hanem az ismerősök közvetlen elmondása alapján jegyezte le őket.

Még annyit a begépelés előtt, hogy a dekagrammot általában csak d betűvel jelzi; gyermekpiskóta alatt nyilván babapiskótát, goromba cukor alatt pedig kristálycukrot  kell értenünk. Az első süti esetében kicsit bizonytalan vagyok, hogy jól olvastam-e a címet. A második sütemény, a pogácsa Bartók nagynénjének receptje: Irma néni édesanyja nővére volt, aki Bartók kisgyerekkora, apja halála óta velük élt, ő vezette a kis család háztartását, mert az édesanya tanítónőként állásban volt. Úgyhogy ilyen pogácsát Bartók biztos sokszor evett :)

Schweizi tészta (Ilonka néni)

14 d. hámozott és darált mandulát 1 tojás fehérjével a deszkán összekeverni annyi cukorral, amennyi tetszik.

Előzőleg a következőt fölvágni: 2 d pisztácia, 1 tábla csokoládé, 4 gyermekpiskóta, 4 dk citronád. Ezeket összekeverve 2 részre osztani és az egyik felét hozzágyúrjuk a mandulához. Ebből a tésztából apró kifliket formázunk aztán belehempergetjük a második rész törmelékhez, melyhez goromba cukrot kevertünk. Langyos sütőben szárítjuk.

Irma néni pogácsája

30 d. liszt, 1 egész tojás, kicsi bor vagy ecet, 1 1/2 dc. tejföl, 1 kanál zsír.

Ebből rétestésztát csinálni, pihenni hagyni aztán kinyújtani és beletenni 25 d. tepertőt aztán összehajtogatni mint a vajastésztát. Ezt 3-szor csinálni, 1/2 órás pihentetés után. Aztán kiszaggatni és megsütni.

Tea-sütemény (Jakabné)

15 d. zsír, 3 dc. tejföl, 1 sütőpor (Oetker) és ehhez annyi liszt, hogy rétestészta szerűségű legyen. – Az egészet 8 részre szakítani cipókba és oly vékonyra nyújtani egyenként, hogy a deszka átlátszódjék. Ha egy-egy ki van nyújtva, akkor így elosztani:

(RAJZ)

Ahol pontok vannak, oda lekvárt vagy diót tenni és felsodorni. – Ha kisült, vaníliás-citromhéjas porcukorban meghempergetni.

Ha akad olyan olvasóm, aki szeretné valamelyiket kipróbálni, hát hajrá, és kérem, hogy ossza meg tapasztalatait és a "mű" fényképét a facebook "kataliszt" oldalán:) 

Ditta hagyatéka

Egy ideje ritkábban írok ide, a legelső kataliszt-blogba. De van mentségem: egy éve új blogot indítottam, a Kataliszt bakancslistája címűt. Abban már most mintegy 120 poszt található, tehát átlagban oda havonta tízszer írtam :) és amúgy is, szinte, vagy nem is szinte, a "bakancslista" a testvére ennek a legelső kataliszt-blognak, így egybe lehet őket számolni.

Sőt, elárulom, hogy dolgozom egy új blogon is, amiben külföldi zenei emlékhelyeket szeretnék bemutatni. ZENEVÁNDOR lesz a címe, hamarosan azt is elkezdem nyilvánosságra hozni. Szóval nem lazsálok, sőt!!!

Ditta fiatalon  (playliszt.reblog.hu)

De maradjunk a Kataliszt bakancslistájánál, amely magyar zenei emlékhelyekről szól. Nemrégen mutattam meg benne, hogy hol lakott az Egyesült Államokból özvegyen hazatért Bartókné Pásztory Ditta.

Ditta idősen: Reismann Marian felvétele (fotomuzeum.hu)

Ezt egészítem most ki. A közelmúltban ugyanis a Zenetudományi Intézetben jártam, ahol remek kiállítást néztem végig Bartók feleségéről. Szerintem nemcsak kifejezetten zenekedvelőknek, bárkinek érdekes lehet, hiszen egy női sorsot mutat be relikviákon keresztül. Ezek között rengeteg divatcikk, ruha, kiegészítő  is van, amelyekkel egy jó félszázadot magába foglaló, igazán látványos időutazást tehetünk. Szerencsére lehetett fényképezni (igaz, a világítás miatt nem a legjobbak lettek a képek, de azért nézhetők), így most ennek a kiállításnak a képeit ebben az első blogomban mutatom meg.

Pásztory Ditta (1903–1982) végrendeletében hagyatékának egy részét Voit Krisztinára (1940–2010), Bartók Béla húgának unokájára hagyta, aki – Bartók Dittának írt levelei kivételével – ezt a hagyatékot tartós letétként átadta a Zenetudományi Intézetnek.

A kiállítás a rendkívül gazdag tárgyi gyűjteményt mutatja be. 

Mint a katalógus írja, különös értéket képviselnek Bartók személyes tárgyai és az egykori lakásaikat díszítő, népi hímzéssel készült textíliák és art deco iparművészeti tárgyak.

Bartók tárgyai

Sokác szoknyából készült falvédő

Kalotaszegi kötényből készült párnahuzat

Kézi hímzésű falikép

Zsolnayjuk is volt:

A hagyaték legnagyobb részét Pásztory Ditta ruhatára teszi ki, amely az 1920 körüli évektől az 1982-ig terjedő időszakot öleli fel (Bartók és Ditta 1923-ban házasodtak össze).

Előtte kukkantsuk meg a kislány és a fiatal lány Pásztory Dittát:

Fehérhímzéses csodák a fiatal Ditta ruhatárából:

Pamutvászon strandpizsama–együttes, 1940 körül:

Nagy számban láthatók a kiállításon az 1960-as és 1970-es évekből származó ruhadarabok ...

 

... valamint kalapok, cipők, kabátok, sálak, kendők, szemüvegek és kozmetikumok.

Ditta kendőiből, sáljaiból alakították ki ezt a faliképet

Kiemelkedő fontosságúak a művészi pályát kísérő elegáns fellépőruhák, cipők és különféle kiegészítők:

Bartók maga nem sokat adott a divatra. A minőséghez ragaszkodott, de egy-egy öltönyét évtizedekig is hordta (igaz, azokat lehetett is...). Agatha Fasset, Bartókék amerikai éveinek fontos tanúja írta le, hogy egyszer Dittával, ahogy ma mondanánk, "csajos" vásárlást terveztek, Ditta cipőt szeretett volna venni; mire Bartók megkérdezte, hogy minek, hiszen feleségének van cipője... Azért a hagyatékból ítélve, házasságuk alatt Ditta divat–ügyben a sarkára állhatott és úgy tűnik, Bartók is megértette, hogy egy nőnek szüksége van arra, hogy több cipője legyen, mint egy :)