Elérkeztem Rosenberg Ádám történetének utolsó részéhez. Itt az alkalom, hogy a korábbi részinformációk után elmeséljem,
hogyan került el a Rosenberg család Kanizsáról Beliscsére és miért éppen
oda.
Miután
Rosenberg Ádám megnősült és 1887 nyarán megszületett első kisfia, a
későbbi Sigmund Romberg, növekvő családja ellátására nem volt elegendő a
zeneiskolájából és hangszerkereskedéséből származó bevétel. Gelsei
Gutmann Vilmos, Kanizsa legbefolyásosabb családjának feje, akihez rokoni kapcsolat is fűzte, ekkor ajánlott fel számára állást beliscsei hatalmas
faüzemében, ahol az akkoriban egyre jobban kiépülő vasútvonalakhoz a
talpfákat gyártották. Kihasználva Ádám nagyszerű nyelvtudását, aki
nemcsak a Monarchiában használatos nyelveket beszélte, hanem az angolt,
franciát és olaszt is, kereskedelmi igazgatóként szerződtette üzemébe.
Ezért költözött el a család Nagykanizsáról. Ádám főfoglalkozásként
felhagyott ugyan a zenével, de írónő feleségével beliscsei otthonukban
művészeti szalont tartott fenn, gyakori házimuzsikálással.
A család elköltözéséről így adott hírt a Zalai Közlöny 1891. április 11-i számában:
Rosenberg Ádám zeneszerző, s társadalmunk érdemes, tevékeny
tagja, legkivált művészi előadások fáradhatatlan rendezője, Belistyére távozott
körünkből, hol mint a Guttmannház alkalmazottja nyert működési tért.
Később még néhányszor felbukkant a neve Kanizsa sajtójában. Az egyik újság 1897 februárjában például tudósított egy ottani zártkörű estélyről, amelyet a gelsei Guttman cég rendezett abból az alkalomból, egy munkatársa felépült hosszú betegségéből. Ennek keretében a zenei műsorban – másokkal együtt – fellépett Rosenberg Ádám. Wagner: Rienzi című operájának nyitányát játszotta zongorán. Felesége pedig színdarabot írt és tanított be helybeli gyerekek részvételével; elképzelhető, hogy saját fiai is részt vettek benne:
Előadásra került egy Rosenberg Ádámné által ez
alkalomra írt kétfelvonásos életkép, amelyben a beliscei apróságok elragadóan
feleltek meg feladatuknak – referált a Zala 1897. február 11-i számában.
Ilyesmi alkalmak biztos, hogy máskor is voltak, ezért is idéztem fel ezt az egyébként nem nagy horderejű rendezvényt, de általa kicsit bepillanthatunk, hogyan is élt a Rosenberg házaspár Beliscsén. Bár Ádám életpályát váltott, szalonjukban rendszeresen összegyűlt baráti köre és házimuzsikálással, irodalommal mulatták az időt, s ebben felesége is tevékenyen részt vett. Idősebbik fiát Ádám tanította is zenére (lehet, hogy a fiatalabbikat is, de annak nem találtam nyomát), ám azt ellenezte, hogy Zsigmond profi muzsikus legyen. Nyilván abból a meggondolásból, hogy ő maga is sokáig zenével kereste a kenyerét, de amikor családfenntartó lett, rákényszerült a változtatásra. Ezért fiát mérnöknek taníttatta. A fiatalember azonban Bécsben még inkább a muzsika bűvkörébe került s végül az Egyesült Államokban futott be a korban elképesztően nagy karriert. Szülei, akik életük végéig Beliscsén laktak, még megérték fiuk első nagy sikereit. De megérték azt is, hogy Trianon után hivatalosan már nem Magyarországhoz tartoztak. Ádám 1925-ben Beliscsén hunyt el, 81 éves volt. Fia a temetésre nem tudott hazamenni, éppen a történelmi események miatt, csak később sikerült hazalátogatnia. A Rombergről szóló regényes életrajz szerint amikor Sigmund belépett régi otthonába, apja elárvult zongoráján az ő Diák-herceg (The Student Prince) című operettjének kottáját találta. Hogy ez tényleg így volt-e, vagy csak a regényíró fantáziája működött, nem tudom. De éppen igaz is lehetett, hiszen a négyfelvonásos operettet 1924 december elején mutatta be a Broadway egyik színháza, kottája eljuthatott még Rosenberg Ádámhoz, fia biztosan elküldte haza. Romberg akkori találkozásukkor hívta édesanyját, menjen vele Amerikába. Klára asszony azonban úgy érezte, férje sírja közelében a helye... Csak rövid idővel élte túl szeretett élete párját. Ma közös sírban nyugszanak a beliscsei temetőben:
 |
| Halász Gyula felvétele, 2012 |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése