Reményi Ede először Nagykanizsán

Reményi Ede (forrás: Vasárnapi Újság 1856. 11. 23.)

Több, mint öt éve, az akkor 200 éve született Liszt Ferenc évfordulója kapcsán írtam jó barátja, REMÉNYI EDE 1891-es kanizsai koncertjéről. E koncert kapcsán a kanizsai események ismertetése mellett a nagy hegedűművész pályájáról, valamint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméinek őrzésében vállalt szerepéről, és természetesen Liszthez fűződő barátságáról is szóltam. Már akkor halvány nyomok utaltak rá, hogy Reményi nem akkor járt először Kanizsán. Annyi volt csak sejthető hogy ez a korábbi hangverseny legalább harminc évvel azelőtt, még 1862 nyara előtt lehetett.

Szerencsére folyamatosan gyarapodnak a világhálón közzétett források, például réges-régi magyar újságok, napilapok közül is egyre többet digitalizálnak és tesznek hozzáférhetővé. Így sikerült a Vasárnapi Újság című, a 19. század közepe óta rendkívül népszerű képes hetilapban információt találni erről.

Az előtörténetről röviden annyit, hogy Reményi Ede a szabadságharcban való részvétele miatt egy jó évtizedet külföldi emigrációban volt kénytelen élni - igaz, ez alatt páratlan nemzetközi karriert futott be. Csak 1860-ban térhetett haza amnesztiával. Ekkor Magyarországon neve szinte egyet jelentett a Habsburg-elleneséggel, a magyar függetlenséggel, koncertjei valóságos forradalmi tüntetéseknek minősültek. Figyelte is a titkosrendőrség... A pesti koncertezéstől eltiltották, így a vidéket járta. 1861 nyarán nagy hangversenykörutat tett a Dunántúlon és Horvátországban. A sorozatot július elején Székesfehérváron kezdte, majd olyan városok következtek, ahol - az újság szerint - még soha nem járt: Mosony (Mosonmagyaróvár), Sopron, Kőszeg, Szombathely, Kis-Cell (Celldömölk), Keszthely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Kaposvár.

Reményi július 28-án érkezett meg Kanizsára. Hegedűs úr vendégszerető házába szállt - tudósít a Vasárnapi Újság 1861. 34. száma. Hogy ki lehetett Hegedűs úr? Azt gyanítom, hogy Hegedűs József ügyvéd, a Batthyány-Strattmann uradalom ügyvédje és intézője, aki néhány év múlva a Deák-párt kanizsai elnöke lesz.

Reményi még aznap fel is lépett, az utókorra ismét nem gondoló helyi, R. J.-vel jelzett tudósító csak annyit írt, hogy egy fogadóban volt a koncert - ez pedig gyaníthatóan nem lehetett más, mint a Zöldfa - a mai Bolyai iskola épülete: abban az időben általában ott tartották a koncerteket, színházi előadásokat és bálokat.

Az egykori Zöldfa szálló

Hogy mi volt a hangverseny műsora, szintén nem árulta el a jó tudósító... Reményi valószínűleg saját zongorakísérővel csinálta végig ezt a koncert-körutat, viszont akkoriban szokás volt, hogy helyi előadók is színesítsék a műsort, sokszor nem is profik, hanem jó színvonalú műkedvelők. Így volt ez Kanizsán is, ahol közreműködtek Hegedűsné asszony - nyilván az ügyvéd úr felesége, valamint Darázs Betti és a Rosenberg kisasszonyok. Darázs Bettit a helyi újságok többször említették az 1860-as években mint kiváló műkedvelő énekest. Egy Rosenberg-kisasszonyt tudok, aki szóba jöhet, mint kiváló műkedvelő zongorista: ő az ekkor 18 éves Rosenberg Selina, később Dobrin Jánosné, az itt a blogban olyan sokat emlegetett Rosenberg Ádám testvére.

Megtudhatjuk még az említett cikkből, hogy egy bizonyos Horváth Gyula meleg hangú üdvözlő költeményt írt a művészhez, amit száz példányban kiosztottak a közönség számára.

Koncert után a fogadó éttermében is megjelent Reményi Ede, akit, mint R. J. tudósító írja, "vállainkra emelve vittünk az asztalhoz s ott Horváth Gyula humoros fölköszöntéssel fogadá a művészt, ki azt szintén hunoros rögtönzéssel viszonzotta."

Július 30-án pedig még egy koncertet adott Reményi Kanizsán! 

Tudósítónk így fejezte be cikkét, összefoglalóan a két estről:

A mi a hatást illeti, mit reánk Reményi játéka tett, hiában kisértenők meg leírni, elég az, ha annyit mondok: összevissza sírtunk és örültünk, szívünk-lelkünk el volt bűvölve a nagy varázstól. Majd el is feledém megemlíteni, hogy 29-én a hegedűkirály tiszteletére Hegedűs úréknál igen fényes dísz-vacsora volt, melyre mindazok, kiknek Reményi ittlétében bárminő tényleges részvétük volt, több másokkal jelenvoltak, s 31-én Kaposvárra utazott.