A nagykanizsai vasútállomás zenei emlékei 2.

Minisorozatomból megtudhatjuk, hogy egy vasútállomásnak is lehet zenetörténete. A nagykanizsainak biztosan van!!

Akit érdekel az első rész, ITT megtalálhatja.

Folytassuk, most már egészen benne vagyunk a téma közepében.

A vasúton és annak kiegészítő létesítményeiben dolgozók különféle egyleteket hoztak létre. Különösen aktív volt a Fűtőházi Kézművesek Önsegélyző és Önképző Egylete, amely 1907-ben férfikart (később vegyeskarrá vált), majd színjátszókört alapított. A Fűtőházi Kézművesek Dalköre 1912 és 1930 között Rácz János karnagy vezetése alatt élte fénykorát (1924-ben 70 tagot számlált). 1926. május 24-én ünnepélyes, városi szintű nagy ünnepségen avatták fel zászlajukat az állomáshoz közeli Amerika (a későbbi Vén Diófa) vendéglőben. Ez a csoportkép, középen Rácz János karnaggyal, valószínűleg aznap és ott, a kerthelyiségben készült:

Forrás: Tarnóczky Attila: Hol-mi

A kórus jeles eredményekkel vett részt több országos vasutas dalosversenyen s élénkítette a város zenei életét egészen a háborús évekig. 1945 őszén újjáalakult és mint MÁV Kodály Zoltán Vegyeskar az 1960-as évek közepéig működött.

Fénykorában a kanizsai állomás az ország egyik legnagyobb forgalmú pályaudvara volt. Több államférfit, közéleti személyiséget és más híres embert fogadtak itt, akár úti céljuk volt Kanizsa, akár átutazóban jártak erre. Beszélgetett a peronon Babochay polgármesterrel Ferenc József. Egy másik alkalommal az utazgató Erzsébet királyné az akkor első osztályú étteremben fogyasztotta el — igaz, Bécsből hozott — ebédjét. Ez ugyan nem zenei téma, de megmutatom a híradást, biztos sokakat érdekel; divat-tudósítás is egyben ♥

Zala-Somogyi Közlöny 1872. március 28.

Az állomáson rótták le kegyeletüket a kanizsaiak Kossuth Lajos koporsója előtt, s ünnepelték a vonatablakban felismert Szent–Györgyi Albertet, rövid idővel a Nobel-díj átvétele után.

A pályaudvaron nagynevű muzsikusok is megfordultak.

Liszt Ferenc valószínűleg több alkalommal is átutazott Kanizsán Pest és Róma közti gyakori útjain, de a helyi sajtó csak egyszer, 1865 augusztusában emlékezett meg róla: 

Liszt Ferenc, hírneves művész hazánkfia … Kanizsán vonult keresztül a vaspályán. Érkezése, ha csak kevéssel is az előtt tudatott volna, városunk műkedvelői bizonyosan lehetőleges fényes fogadtatásban részesítették volna őt.

Az emlegetett fényes fogadtatást viszont három alkalommal is megrendezhette a város Blaha Lujza üdvözlésére, aki mindhárom alkalommal (1885, 1891, 1904) vendégszerepelni jött Kanizsára.

Mindannyiszor hatalmas tömeg várta az állomástól a városközpontig sorfalat állva. Mint a Zalai Közlöny tudósítója az első látogatásról írta, a vonatról leszálló művésznőt az első osztályú váróterem előtt fehér ruhás lányok virágesővel fogadták. Rövid üdvözlő szónoklatok után Blaha Lujza és vendéglátói a város fogatán, lelkes ovációk közepette hajtattak végig a Csengery úton. A háztulajdonosok drapériákkal és délszaki növényekkel díszítették fel ablakaikat, az utca két oldalán a tömeg zászlókat lobogtatott. 1904-ben a mai Ady, akkor Kazinczy utcán vonult a menet a város felé. A ferences templom előtt a lelkes közönség kifogta a lovakat a kocsiból, úgy vitték a nemzet csalogányát Korona–beli szállására… Hasonlóan lelkes, bár méreteiben szerényebb fogadtatással tisztelt meg a város két másik neves primadonnát: 1895-ben Küry Klárát, 1926-ban Pálmay Ilkát, ők is fellépésre érkeztek.

A meleg fogadtatások után egy tragédia utolsó fejezete is a kanizsai állomáshoz kötődik. Ide érkezett meg egy virágokkal, koszorúkkal teljesen megtöltött vasúti kocsiban Berlinből 1886. szeptember 14-én a fiatalon, pályája teljében öngyilkosságot elkövetett kanizsai kötődésű európai hírű operett–énekesnő, Erdősy Eugénia koporsója. Innét vitték a Batthyány utca 2. alatti gyászházba, majd hatalmas tömeg jelenlétében a köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

1933. október 25-én késő este egész csapat rendőr vigyázott az állomáson, nehogy tragédia történjen: Vasa Prihoda cseh hegedűművészt őrizték a tüntetőktől az éjféli budapesti gyors elindulásáig. Prihoda októberi, Nagykanizsát is érintő hangversenykörútját megelőzően Prágában betiltották az ellenzéki magyar napilapot. Számos más intézkedést is hoztak a felvidéki magyarság ellen, valamint atrocitásokra is sor került. Erre reagálva tüntettek a Trianon által határvárossá tett Kanizsán a Városi Színház előtt, sőt, a színpadra lépő művészt ki is fütyülték (mintha ő tehetett volna róla...), aki azonban hősiesen végigjátszotta műsorát. Amikor fellépése után el akarta foglalni megrendelt szobáját, a színházzal csaknem szemben lévő Pannónia szálló tulajdonosa nem engedte be az épületbe, s a nagy erőkkel kivonult rendőrség azt tanácsolta, hogy utazzon el a városból. Így került a világ akkori egyik legjobb hegedűművésze rendőri segítséggel a vasútállomásra, s hagyta el szerencsére sértetlenül a várost.

Illusztrációként megnézhetjük Prihodát mozgófilmen:

Átutazóban fordult meg a kanizsai állomáson két érdekes páros.

1897 januárjában Rigó Jancsi cigányprímás az éjszakai vonat egy első osztályú kétüléses kocsijában utazott Chimay hercegnével Nizzába tartva. Az alacsony sorból felkapaszkodó cigánymuzsikus és az amerikai milliomoslányból lett főrangú hölgy 1895-ben Párizsban indult, s tíz évig tartó szerelmi kapcsolata az akkori idők egyik legnagyobb botránya volt...

Zalai Közlöny 1897. január 16.

1938 pünkösd hétfőjén a kor „álompárja” tekintett ki a kanizsai állomásra egy másodosztályú (!) fülke ablakából, Rómába menet. Nem volt nehéz megismerni, hogy Eggerth Márta, az egész világon közkedvelt magyar énekesnő és világhírű énekes férje, Jan Kiepura érkeztek a vonattal Kanizsára. A híres művészpár a vonatban pénzt váltott, majd hosszasan elbeszélgetett a pályaudvar összesereglett közönségével, akik lelkesen megéljenezték a két filmsztárt – jelentette a Zalai Közlöny tudósítója. A művészházaspár zenés filmjeit akkoriban Kanizsán is jól ismerték.

Folytatása következik!

A nagykanizsai vasútállomás zenei emlékei 1.

Hogyan? Jól látom? — gondolhatja magában a Kedves Olvasó — egy vasútállomásnak is lehetnek zenei emlékei????

Igen bizony, lehetnek, rögtön ki fog derülni. Sőt, a nagykanizsaihoz annyi ilyen emlék kapcsolódik, hogy úgy tűnik, legalább három részben fogom őket elmesélni.

Bevezetésként érdemes röviden áttekinteni az épület általános történetét. Ez az áttekintés azonban pillanatok alatt zenei témával fog folytatódni :)

A vasútállomás épületét első alakjában 1859 és 1861 között emelték. Mint a Déli vasút legnagyobb pályaudvarait, az elsőként megépült kanizsait is Carl Schlimp tervezte.

Az épületegyüttes egy timpanonszerű homlokzattal lezárt középrészből és az ehhez kétoldalt szimmetrikusan csatlakozó emeletes szárnyakból állt. Az indulási oldalon négy személyvágányt egy 30 méter széles, favázas, díszes vaselemekkel stabillá tett csarnok hidalt át. Kivitelezése a norvég származású Gregersen Gudbrand vezetésével történt, aki faszerkezetek építésével alapozta meg hírnevét, majd vált jeles magyar építőmesterré. Minden kocsiosztály utasát külön váróterem fogadta, s az épületben megoldották az induló és az érkező utasok szétválasztását is.

1908 előtt ilyen volt

1908-ban ilyen lett

A vonatfogadó csarnok

A csarnok belül

Az épület az 1908-ban végrehajtott átépítéssel nyerte el mai formáját. Viszont rossz állapota miatt 1940-ben le kellett bontani a vonatfogadó csarnokot, amit a kanizsaiak nagyon sajnáltak.

Nagykanizsa életében meghatározó szerepet játszott az 1860-ban megindult vasúti közlekedés. A várost elsőként Prágerhoffal (ma Pragersko, Szlovénia) kapcsolta össze sínpár. A hálózat további bővülésével megteremtődött az összeköttetés Budapest, illetve a Dunántúl és az Adria között, mely az első világháborúig hatalmas lendületet adott a kiváló stratégiai ponton fekvő Nagykanizsa fejlődésének.

A vasútnak ezt a kezdeti, pezsgő korszakát szimbolizálja a közismert Megy a gőzös Kanizsára kezdetű dal.

Az ismeretlen eredetű műdal első dokumentálható változata 1880-ban bukkant fel a Népszínházban bemutatott A legény bolondja című népszínműben, amelybe az akkor már népszerű nótát beleillesztette Erkel Elek, a színdarab zenéjének szerzője illetve összeállítója. A kanizsai közönségnek szóló kedves gesztusként Küry Klára ezzel a dallal fejezte be a városban 1895-ben adott hangversenyét.


A vasúti közlekedés a város számára új kulturális és társaséleti színteret is jelentett. A vasárnapi séták programjába bekerült a vasút megtekintése, majd a társadalmi és üzleti élet egyik központjává vált az akkor első osztályú vasúti vendéglő. A századforduló idején nyaranta rendeztek mulatságokat a vasúti kertben is, cigányzenével és teke-játékkal egybekötve.

Folytatása következik!