A nagykanizsai vasútállomás zenei emlékei 1.

Hogyan? Jól látom? — gondolhatja magában a Kedves Olvasó — egy vasútállomásnak is lehetnek zenei emlékei????

Igen bizony, lehetnek, rögtön ki fog derülni. Sőt, a nagykanizsaihoz annyi ilyen emlék kapcsolódik, hogy úgy tűnik, legalább három részben fogom őket elmesélni.

Bevezetésként érdemes röviden áttekinteni az épület általános történetét. Ez az áttekintés azonban pillanatok alatt zenei témával fog folytatódni :)

A vasútállomás épületét első alakjában 1859 és 1861 között emelték. Mint a Déli vasút legnagyobb pályaudvarait, az elsőként megépült kanizsait is Carl Schlimp tervezte.

Az épületegyüttes egy timpanonszerű homlokzattal lezárt középrészből és az ehhez kétoldalt szimmetrikusan csatlakozó emeletes szárnyakból állt. Az indulási oldalon négy személyvágányt egy 30 méter széles, favázas, díszes vaselemekkel stabillá tett csarnok hidalt át. Kivitelezése a norvég származású Gregersen Gudbrand vezetésével történt, aki faszerkezetek építésével alapozta meg hírnevét, majd vált jeles magyar építőmesterré. Minden kocsiosztály utasát külön váróterem fogadta, s az épületben megoldották az induló és az érkező utasok szétválasztását is.

1908 előtt ilyen volt

1908-ban ilyen lett

A vonatfogadó csarnok

A csarnok belül

Az épület az 1908-ban végrehajtott átépítéssel nyerte el mai formáját. Viszont rossz állapota miatt 1940-ben le kellett bontani a vonatfogadó csarnokot, amit a kanizsaiak nagyon sajnáltak.

Nagykanizsa életében meghatározó szerepet játszott az 1860-ban megindult vasúti közlekedés. A várost elsőként Prágerhoffal (ma Pragersko, Szlovénia) kapcsolta össze sínpár. A hálózat további bővülésével megteremtődött az összeköttetés Budapest, illetve a Dunántúl és az Adria között, mely az első világháborúig hatalmas lendületet adott a kiváló stratégiai ponton fekvő Nagykanizsa fejlődésének.

A vasútnak ezt a kezdeti, pezsgő korszakát szimbolizálja a közismert Megy a gőzös Kanizsára kezdetű dal.

Az ismeretlen eredetű műdal első dokumentálható változata 1880-ban bukkant fel a Népszínházban bemutatott A legény bolondja című népszínműben, amelybe az akkor már népszerű nótát beleillesztette Erkel Elek, a színdarab zenéjének szerzője illetve összeállítója. A kanizsai közönségnek szóló kedves gesztusként Küry Klára ezzel a dallal fejezte be a városban 1895-ben adott hangversenyét.


A vasúti közlekedés a város számára új kulturális és társaséleti színteret is jelentett. A vasárnapi séták programjába bekerült a vasút megtekintése, majd a társadalmi és üzleti élet egyik központjává vált az akkor első osztályú vasúti vendéglő. A századforduló idején nyaranta rendeztek mulatságokat a vasúti kertben is, cigányzenével és teke-játékkal egybekötve.

Folytatása következik!