Az elmúlt alkalommal azzal fejeztem be Sigmund Romberg apja, Rosenberg Ádám életének ismertetését, hogy 1881 körül véglegesen hazatért, és ezzel elkezdődött szülővárosa
zenei életében való részvételének gyümölcsöző korszaka.
Hazatérésében szerepet játszhatott, hogy a "vándorévek" után állandóságra vágyott. Harmincnyolc éves volt, a családalapítás is megfordulhatott a fejében, bár választottja ekkor még nem volt.
Tény, hogy hazajött és belevetette magát szülővárosa zenei életébe.
Azt gondolom, nekünk ettől kezdve lesz igazán érdekes az ő élete. Nagykanizsának ebben az időben már két hírlapja is volt, a Zalai Közlöny és a Zala, s mindkettőben bőséges forrásanyagot találunk itthon eltöltött egy évtizedéről. Csak az a kár, hogy néhány fontos konkrétumot, például azt, hogy egyáltalán hol, a város melyik részén élt, nem írtak meg egyik lapban sem. Akkoriban ezt nyilván mindenki tudta, magától értetődő volt, az utókorra pedig nem gondoltak. A felkutatott anyakönyvi bejegyzésekben sem szerepelt ilyen adat, sajnos. Azt is tudni kell, hogy abban az időben még nem létezett a maihoz hasonló utca-házszám rendszer: az utcáknak volt ugyan nevük, de az egyes házakat a tulajdonosok nevén tartották számon és emlegették.
Egy halovány nyom van, ez pedig Rosenberg Ádám hangszerkereskedésének hirdetése a Zalai Közlöny 1884. évi május 4-i számában:
Nagykanizsa, Bajza utca 5. |
Hát, egyelőre ennyit tudunk ebben az ügyben.
Akkor végre kezdjük el a böngészgetést a korabeli kanizsai hírlapokban, s e hírek, cikkek nyomán ki fog előttünk bontakozni Rosenberg Ádám kanizsai működése, képet kaphatunk a város akkori életéről, hangulatáról s valamennyire Ádám emberi egyéniségéről is.
Az első esemény, amiről mindkét lap hírt adott, érdekes módon Erdősy Eugéniához kapcsolódik. A tragikus sorsú Eugéniának tavaly hosszabb sorozatot szenteltem itt a blogban. 1881. szeptember elején, mielőtt elfoglalta volna berlini állását, mint a Frigyes-Vilmos színház primadonnája, jótékonysági koncertet adott gyerekkora városában. Ezen, több kanizsai muzsikus mellett szerepelt a frissen hazatért Rosenberg Ádám is, mint az egyik zongorakísérő. Íme, a rá vonatkozó néhány mondat a Zala 1881. szeptember 7-i számából:
Meleg elismerést érdemelnek Rosenberg Ádám és Grünhut Henrik urak, kik a zongora kíséretet vállalták magukra. [...] Rosenberg Ádám úrról örömmel említhetjük, hogy az idén nem megy vissza Glasgowba, hol kitűnő zongoraművész hírében áll, hanem városunkban marad, a hol hallomásunk szerint zeneiskolát fog nyitni. Ennek városunk művészetkedvelő közönsége csak örülhet.
A részletben említett Grünhut Henrik gazdag gabonakereskedő, és jó amatőr zongorista volt, nősülése előtt sokszor fel is lépett nyilvánosan. Ő a szintén amatőr fuvolistát kísérte, a profi Ádám pedig a koncert főszereplőjét, Eugéniát.
Legközelebb innét folytatom!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése