Új "mániám" a horgolás

Február körül új mániám támadt, a horgolás. És hogy miért írok róla itt? Mert remekül lehet közben például zenét hallgatni. Igaz, hogy ez csak háttérzene, de sokszor az is jól esik az embernek.

Úgy kezdődött, hogy az interneten való szörfölgetéseim közben megláttam egy horgolt sálat. Teljesen beleszerettem, és miután egy másik oldalon egészen részletes instrukciókat találtam, hogyan is kell ezt megcsinálni, kipróbáltam – és sikerült! Először csak ebből a sálból horgoltam további példányokat: a közelgő húsvét ünnepére kitaláltam, hogy ezzel lepem meg szeretteimet. Igaz, az időzítés abból a szempontból nem volt tökéletes, hogy a sál inkább őszi-téli holmi, de azért még olyan volt az idő akkoriban, hogy nyugodtan lehetett hordani, és hát a nyár után újra jön majd a tél, még ha ez ebben a kánikulában teljesen hihetetlen is :)

Ezek voltak első "műveim"

És itt van ő, Luna Lovegood

Egyébként ennek a sálnak van némi kultúrtörténeti vonatkozása, még ha nem is zenei. "Luna Lovegood-sál", így találkoztam vele először. Ismerős volt a név, azt gondoltam, hogy talán egy divattervező vagy butikhálózat neve, ám hamarosan kiderült, hogy a Harry Potter egyik mellékszereplőjét, Harry egy osztálytársnőjét hívják így. A filmváltozat egyik jelenetében rajta látható sálat egy ügyes valaki meghorgolta, kissé tovább is fejlesztette, aztán a dolog elterjedt a neten, a magyar horgolósok között is, így találtam meg.

Mivel a mintája nagyon egyszerű, nyugodtan lehetett közben mást is csinálni, így én összekombináltam azzal, hogy a számítógép előtt ülve horgoltam, és közben egymás után néztem át a nagykanizsai állami anyakönyvek oldalait kanizsai muzsikusok élete után kutatva – ami csak úgy egymagában elég unalmas tevékenység. Kivéve persze, ha az ember kincsleletre akad, olyan adatokra, amik esetleg új megvilágításba helyeznek embereket, vagy egyszerűen csak kibővítik a róluk alkotott képet – de ez nem öt percenként történik. (Erről a témáról később majd szeretnék írni, néhány példával illusztrálva mindezt.)

Új mániám hatására fedeztem fel, milyen remek horgolós blogok vannak a neten – akik ilyeneket csinálnak, persze abszolút profik, én csak kullogok utánuk. De még így is örömet szerez: magában a horgolás folyamatában is van valami megnyugtató és még ha nem is műalkotás, ami az ember kezéből kikerül, azért mégis csak valami kézzelfogható, és igenis, "alkotás":

Nyaklánc-sál vagy sál-nyaklánc?

Közben pedig szól a zene...