100 éve halt meg Goldmark Károly

1915. január 2-án bécsi lakásán hunyt el Goldmark Károly, a keszthelyi születésű zeneszerző. 85 éves volt.

Elképzelhetetlen sanyarúságban végigélt gyermek- és ifjúkor után, pusztán tehetségének, szorgalmának és kitartásának köszönhetően szinte egyetlen este lett - mondhatni - világhírű: 1875. március 10-én, Sába királynője című operája ősbemutatójának estéjén. Igaz, előtte már szerzett elismertséget Sakuntala című nyitányával is, de az igazi nagy siker s vele végre az anyagi megkönnyebbülés a Sába királynőjének volt köszönhető.

Életét maga is megírta, s ha otthon nincs meg, közkönyvtárakban hozzáférhető. Rendkívül színes, eleven olvasmány! Úgy tervezem, itt a blogban fogok még foglalkozni személyével, különös tekintettel keszthelyi kötődésére, de sok érdekeset olvastam soproni és győri fiatalságáról is. Győrben például kétszer is majdnem otthagyta a fogát 1849 nyarán... 
Jártam is azokon a helyeken, ahol akkoriban lakott, működött, emlékhelyeit lefényképeztem, majd sorra kerítem őket itt a blogban.

De térjünk most vissza életének alkonyához. Goldmark nőtlen ember volt (a fáma szerint azért, mert egy férjezett énekesnőbe volt szerelmes...), azonban született egy lánya, akiről csak meglehetősen későn szerzett tudomást. E lánya révén aztán nagyapa is lehetett és megismerhette a boldog családi életet. Két unokát kapott: Károlyt és Franciskát (magyarosan Ferikét). Károly aztán az első világháborúban esett el, Ferike pedig megírta az utókor számára emlékeit szeretett nagyapjáról.

A zeneszerző idős korában Bécsben lánya családjával élt, de a fővárosban csak a leghidegebb téli hónapokat töltötte: volt egy tuszkulánuma Gmundenban, a felkapott fürdőhelyen. Kora tavasztól késő őszig ott tartózkodott, ott szeretett és tudott a legjobban dolgozni. 

Gmunden látképe. Forrás: union-gmunden.at

A centenárium napján Franciska könyvéből néhány érdekességet fogok idézni. Előtte azért megmutatom, hol élt utoljára Goldmark Bécsben. A ház, mely egy nagy, tekintélyes bérház, ma is megvan, Bécs Leopoldstadt városrészében. Mai címe Josef Gall-Gasse 5., a Böcklinstrasse sarkán. Nyáron jártam arra, le is fényképeztem. Megközelítéséhez a belvárosból észak felé kell elindulni, legjobb választás a Rotenturmstrasse. Azon az ember kiér a Duna-csatorna partjára, átkel a hídon, majd átmegy a zebrán és jobbra folytatja az utat, végig a csatorna partján, majd egyszercsak merőlegesen felfelé fordul és hamarosan ott van.

Sétálás kedvért is érdemes elmenni arrafelé, mert szép a kilátás a belváros felé és egészen modern, kifejezetten látványos épülettömbök is útba esnek.

A fényképeket 2014 júliusában készítettem:

Bécs, Josef Gall-Gasse 5.

"Ebben a házban hunyt el Goldmark Károly zeneszerző"

Mint írtam, Bécsben csak a leghidegebb hónapokat töltötte. Unokája írja, hogy a barátok, szomszédok mindig megfigyelték, hogy a tél beköszöntekor mekkora poggyásszal érkezik haza Gmundenból a nagypapa. Ha nagyobbal a szokásosnál, azt mondták: Hosszú tél lesz az idén, az öreg két láda könyvet hozott magával... :)

Tavaszi kivonuláskor pedig nagyon gondosan kellett számára csomagolni, hogy mindene meglegyen a hosszú szezonra. Egyszer Goldmark a Gmundenban üdülő Cumberland hercege tiszteletére adott estélyre volt hivatalos. Felöltötte frakk-nadrágját, ám érezte, hogy valami nem stimmel vele. Ideje nem volt az átöltözésre, az érte küldött hintó már várta. Az estélyen az inasoktól kezdve az előkelő vendégekig bizony mindenki megmosolyogta, aztán egy bizalmas barátja meg is súgta neki, hogy milyen iszonyúan néz ki a nyilvánvalóan nem rá szabott, széltében-hosszéban is bő nadrágban. Így az estélyről nagyon korán távozott. Ugyanakkor veje aznap operába ment. Amikor leülve két lábát egymásra tette, ő azt fedezte fel, hogy igencsak kurta lett a nadrágja. Ő is hazament még a szünet előtt... Szóval kettejük egyébként egyforma anyagú frakk-nadrágját a szobalány elcserélte, de, mint Ferike-Franziska írta, nagyapja jött ki jobban az ügyből, mert mindkét nadrág az övé lett, ugyanis a veje nadrágját közben átalakíttatta a szabójával...

Goldmark sem gmundeni lakásában, sem bécsi szobáiban nem tűrt meg takarítást, mert az számára azt jelentette, hogy nem talál meg semmit. Egy ízben lánya, távollétét kihasználva mégis bevetette a takarítónőt, amire apja három napi haraggal reagált, de aztán újra ugyanaz a drága öregúr volt, mint amilyen egyébként mindig.

Unokája így jellemezte visszaemlékezésének utolsó lapjain:

Goldmark testi és lelki üdesége 85 éves korában már a csodával volt határos. Sétáin gyertyaegyenesen járt-kelt. Nyáron minden reggel egy órát töltött a kertben s hangosan olvasott egy fejezetet francia vagy angol könyvekből, kiírta belőlük az összes szavakat, hogy a gyakorlatból ki ne jöjjön.

Ebben az időben keletkezett utolsó műve is, a C-dur zongora ötös Op. 54. [Helyesen Op, 55, cisz-moll.] Egyike legnemesebb műveinek, amelyben a csapongó ifjúi kedv versenyt tombol a mély szenvedéllyel. Egy egész emberi élet küzd, viharzik benne, hogy az utolsó legkedvesebb tételben felszabadulva a küzdelmekből, megtisztulva az élet csúcspontjára érve kicsengjen.  Az utolsó simítárokat 1914 novemberben végezte. Délután volt, amidőn a zongora fedelét lecsukva az éppen akkor belépő édesanyámhoz így szólt: "Most fejeztem be édesem, a kvintetteket." És ez maradt utolsó műve. A háború és az ezekkel kapcsolatos izgalmak teljesen lekötötték. Teremtő kedve már nem volt.

[...]

1915. január 2-án négy órakor délután tett szegénnyé bennünket, oly rettenetesen szegénnyé. Halálánál nem voltam jelen. Apám mondta el, hogy békésen, szelíden, szinte méltóságteljesen szunnyadt el. Károly unokájának halálát, aki november 13-án esett el Szerbiában, már nem tudta meg, mivel halálának hiteles jelentését csak nagyapa temetésének napján kaptuk kézhez. Érkezett ugyan előbb is a tábori lelkésztől egy kártya, amely halálát jelzi, de ez nem volt hivatalos s így nem akartuk elhinni, sem pedig az öreg úrral elhitetni.

[...]

Szelleme most is él munkáiban tovább, valamint mindazok szívében, akik közel álltak hozzá.

Sajnos, említett zongoraötösét nem tudom megmutatni, nincs fent kedvenc videomegosztó portálunkon. Helyette hallgassuk meg a Sakuntala-nyitányt, amellyel Goldmark először megízlelte a sikert: