A kanizsai műkedvelők fejedelemnője 1.

Ismét egy évforduló, amit felhasználva szeretnék bemutatni egy jellegzetes figurát Nagykanizsa zenei életéből. Kicsit szellemi rokona Büchler Margitnak, akiről ősszel írtam, csak egy nemzedékkel korábbról és valamivel előkelőbb családból, de hasonló képességekkel és lehetőségekkel.

Blau Margitnak hívták. Úrilány volt, szép és tehetséges. 130 évvel ezelőtt, 1885. február 3-án született.

Közismert és kiváló anyagi helyzetű orvos gyermekeként nőtt fel. Apja Blau Simon (1847 körül - 1910) mintegy három évtizedig praktizált a városban. Az Erzsébet téren laktak, illetve a rendelő is ott volt, abban a házban, amelyet ma elsősorban az udvarán levő Kiskastély és Plakát Ház miatt ismerünk jobban, az Erzsébet tér 14. alatt, a bal oldali épületrészben:

A jeles orvos mindkét gyermeke egészen kiváló zenei képességekkel született. János is orvos lett és apja halála után ő folytatta praxisát. Magyarosított nevén dr. Balla Jánosként ismerte az egész város az 1910-es, 1920-as években mint Blumenschein Vilmosné mellett Kanizsa másik "nemhivatalos" zongoraművészét. Szándékozom, hogy hamarosan róla is írjak.

Margit bátyjával együtt Pollák Miksától, az egyik legjobb kanizsai magántanártól tanult zongorázni. (Zárójelben: tanárának, aki később Pásztor Miskára magyarosította nevét, ekkoriban születtek gyermekei, köztük Irma, Kanizsa legjobb zongoristája, akiről már sokat írtam itt a blogban.)

Blau Margit neve először növendékhangversenyek szereplőjeként bukkant fel a helyi sajtóban: gyakran kísérte zongorán egy másik kanizsai magántanár, a hegedűs Hofrichter Emma növendékeit. Ezek a koncertek Margit 13-15 éves korára estek. Az újságokban felsorolt műsorszámok alapján kimondható, hogy zongorista tudása, ha nem is érte el bátyja szintjét, az átlagot jóval meghaladta.  Közben néhány nőegyleti és más jótékony célú rendezvényen színjátszóként és szólótáncosként is szerepelt, s megállapították róla, hogy otthonosan mozog a színpadon. Tánctudását Mayersberg Frida, az Operaház korábbi táncosa csiszolgatta, aki hosszú éveken át rendszeresen tartott városunkban tánctanfolyamokat. Mindehhez jött még, hogy Margit szép alt hanggal rendelkezett. nagy valószínűséggel énekelni is tanulhatott. E tekintetben több lehetőség is van, hogy kihez járhatott: szerintem a legvalószínűbb, hogy Kartschmaroff Leóhoz, a zsinagóga nagyszerű kántorához, mert ezekben az években Margit a zsinagóga kórusának is tagja volt.

A fiatal lánynak ezek az adottságai aztán összegeződve kiteljesedtek, és körülbelül 16-17 éves korától egyre gyakrabban olvashatjuk a nevét a kanizsai újságokban.

A helybeli Irodalmi és Művészeti Körnek ekkoriban buzgó dalárdája volt, eredetileg férfikar, de Böhm Emil, a népszerű Bemil karnagysága idején (akiről már szintén sokat írtam itt a blogban) gyakran kiegészült vegyeskarrá. Olyankor Margit is csatlakozott a hölgykoszorúhoz, és persze rögtön ki is ragyogott közülük és szóló-lehetőségeket kapott. Erre a kórusra alapozva "a boldog békeidőkben", az első világháború előtti mintegy két évtizedben virágzó zenei- és társasélet teremtődött Nagykanizsán, amiből a műkedvelő énekesnő, Blau Margit fénykorát az 1903 és 1908 közti időszak jelentette. Ekkoriban minősítette őt Böhm Emil "a kanizsai műkedvelők fejedelemnőjének".

Lapozgassunk a helyi sajtóban:

Első nagy szóló-sikerét Margit 1903 farsangján aratta, amikor a Kör nagyszabású estélyén, a Polgári Egylet tükrös, karzatos nagytermében (Sugár út 3.) a dalárda műsorában operettdalokat énekelt.

Ha azt mondjuk, hogy egy operette-dívától sem várhattunk volna kecsesebb, szebb, és ügyesebb produkciót, úgy csak a puszta igazságot mondjuk. Zúgó taps honorálta a kisasszony remek előadását.

- írta a Zala 1903. február 26-án.

Margit valóban elbűvölő lehetett, mert ez a szereplése néhány kissé pajzán verssorra ihlette Nith Norbert kanizsai plébánost :)

Ide is másolom a vonatkozó szakaszt, mely ugyancsak a február 26-i Zalában jelent meg, méghozzá a címlapon. Ez egy hosszabb versezet részlete, mely rímekbe foglalta a teljes farsangi estélyt. Bár a tisztelendő úr költőnek dilettáns volt, érzékletesebb képünk lesz Margitról, ha ezt elolvassuk:

Most az emelvényre egy bájos hölgy lépett,

"Alessiát" játszott, szeme lángban égett.

Mint a csalogányé, úgy csattogott a hangja,

Ütemet vert hozzá keble két szép halma.

       Mikor meg a piciny lábak

       Táncot igézően jártak,

Gyönyörérzet áradt szét a közönségen,

És ajaka harsány hangon zengte: éljen!

Csak egy megjegyzés: Alessia a szerep neve, akinek dalát Margit énekelte Audran: A baba című operettjéből.

A következő év farsangi estélyéről ezt írta a Zalai Közlöny 1904. február 20-án:

Blau Margit a Drótostótból énekelt részleteket meglepő biztonsággal és készültséggel. Különösen jól hatott játékbeli fesztelensége és természetessége. A duettben jó partnere volt Fischel Ernő.

(Fischel Ernő a nyomdász és könyvkiadó Fischel Fülöp fia volt, Fejtő Ferenc nagybátyja.)
 
1905-ben a Keresztény Jótékony Nőegylet estélyén keresztmetszetet adtak elő Suppé: Pajkos diákok című operettjéből. A vállalkozás komolyságát mutatja, hogy a szervezők Kövessy Albertet, a pécsi színigazgatót kérték fel a rendezésre, aki az egyik főszerepet is elvállalta. A zenei betanítást Böhm Emil végezte. Az egyik jelentős szerepet természetesen Blau Margit kapta. Szereplőtársairól érdemes elmondani, hogy Broch Malvin később zeneakadémiát végzett és Bíró Malvin néven operaénekes lett, Rácz János pedig a kanizsai katolikusok jóhangú és zeneileg is elsőrangú kántora volt (az ő fia lesz majd Rácz Alajos zeneiskolai tanár).

A Zala így írt a produkcióról 1905. február 9-i számában:

... talán nem is volt nehéz a dolga Kövessynek, mikor oly nagy tehetségű műkedvelőknek osztogatta tanácsait, mint a temperamentumos, szubrett-szerepek eljátszására feltétlenül hivatott Blau Margit, a gyönyörűen iskolázott koloratúrával rendelkező Broch Malvin [...] kisasszonyoknak. [...] [Blau Margit] Fellépése bátor, fesztelen, csupa meggondoltság és amellett elegancia. Az éneke tiszta, sok részletében kiforrott, biztos, hatásos. Bizony, volt már dolgunk színtársulattal, mely az ilyen primadonnát megirigyelte volna.

Néhány esetben előfordult, hogy Margit nagynevű fellépővel együtt szerepelhetett. Ebből volt olyan, amikor nem közös produkcióban, csak egyazon estén - például a csodagyerek hegedűs, Szigeti Józsika egyik koncertjén. De énekelhetett színpadi duettet Latabár Árpáddal 1906 farsangján. Mint a Zala írta február 13-án:

[...] műkedvelő szubrettünk következett, Blau Margit kisasszony, ki Latabárral a Virágcsata című operett   egy kedves részletét adta elő végtelen ügyességgel. kecsesen, temperamentumosan.

Latabár Árpád ekkor még pécsi színész, de hírneve már terjed és hamarosan a fővárosba szerződik. (Néhány évvel ezelőtt egyébként éppen Kanizsán nősült meg és eddigre már megszületett két fia, a halhatatlan Kálmán és ifjabb Árpád.)

Legközelebb innét folytatom és Margit személyes életének alakulását mesélem el.