90 éves a nagykanizsai zeneiskola 1.

1926. szeptember 1-jén nyílt meg a nagykanizsai Városi Zeneiskola. Ezzel sok évtizedes, sőt, talán azt is mondhatjuk, évszázados törekvése valósult meg a kanizsaiaknak.

A zeneiskola első bélyegzője

Most induló sorozatomban ennek a törekvésnek a történetét, illetve magának az intézménynek a történtét próbálom meg rögzíteni. A zeneiskola történetéből elsősorban az első két évtizedre fogok koncentrálni - kicsit későbbre is kitekintek, de a 70-es évek elejénél nem tovább. Ami utána történt, annak már nagyobb hatása van az iskola mostani életére, én csak kevéssé látok bele, ezért e későbbi korszak feldolgozását meghagyom az illetékeseknek.

Ma kezdjük a zeneiskola előzményeivel, azzal, hogy kik voltak a városunkban működő legismertebb magán zenetanárok.

Írott források és visszaemlékezések tanúsága szerint Kanizsán már a zeneiskola megnyitása előtt élénk zenei élet folyt. Zeneoktatás is volt különböző formákban, elsősorban a polgári réteg házimuzsikálás iránti igényeinek kielégítésére. 1828-ban például egy MANN FERENC nevű muzsika mester kapott engedélyt a városban való letelepedésre és zeneoktatásra. Az 1860-as évek második felében néhány évig Kanizsán élt és dolgozott a később Bécsben zeneműkiadóként és kritikusként működő PYLLEMANN FERENC zongoraművész. A Zala-Somogyi Közlöny cikkecskéje növendékeinek vizsgakoncertjéről számolt be 1869. május 29-i számában: 

Pyllemann tanítványa volt RÓZSAVÖLGYI SZIDÓNIA, aki később a gimnazista Hevesi Sándort (akkor még Hoffmann Sándort) tanította olyan szinten zongorázni, hogy felvételt nyert a Zeneakadémiára (bár végül is nem oda iratkozott be). Maga Szidónia a pesti Zeneakadémián is tanult, Liszt és Erkel idejében, később Pesten működött. Életútjáról eddig csak néhány mozaik került elő.

1865-ben lett a zsinagóga főkántora az akkor még nagyon fiatal, Kijevből elszármazott kántor, KARTSCHMAROFF LEÓ. Több, mint öt évtizedig működött Kanizsán. Egyházi tevékenysége mellett magán-zenetanítással is foglalkozott.

... városunkban mint zene és énektanár évtizedeken keresztül mint a legkitűnőbb mester működött, akinek zenei ízlése alapját rakta le annak a zenei műveltségnek, mely Nagykanizsát annyira föléje emeli a provincvárosoknak.

- méltatta még pályája teljében, 1911. március 16-án a Zalai Közlöny. 
Az ő életútjáról sok részletet sikerült kideríteni, melyekből a Kanizsai antológia karácsonykor megjelent számába írtam összefoglalót.

Az 1870-es évek eleje körül kezdte meg hosszú kanizsai működését BISCHITZKY MIKSA énekművész (tenor). Ő magántanárként éneket és zongorát tanított, felesége pedig a családi hangszerkereskedést működtette. Halálakor, 1922. május 11-i számában így emlékezett meg róla a Zala:

... ötven esztendeje tanította énekre és zongorára a fiatalokat, sok növendéke volt, akinek a nagymamáját is ő vezette be a zene magasztos világába.

Bischitzky Miksa és felesége sírja az izraelita temetőben

1881 őszén hosszú külföldi tartózkodásából hazatérve nyitott magán-zeneiskolát Kanizsán a zongoramesterként emlegetett ROSENBERG ÁDÁM. Róla híressé vált fia kapcsán hosszabb sorozatot írtam, a zeneiskolájáról szóló rész ITT olvasható.

Rosenberg Ádámot hamarosan követte STERNECK ZSIGMOND. Legendás figura volt, mert fő hangszere, a gordonka mellett szinte

minden hangszeren tudott játszani és ezeket tanította is; hozzá különös népszerűséget szerzett füttyművészi képességével. Ő az 1880-as évek elején fiatal muzsikusként telepedett le városunkban és 1927-ben bekövetkezett haláláig nagyrészt zenetanításból élt. Fejtő Ferenc is növendéke volt egy ideig (gimnazistaként, még Fischel Ferenc néven), bár mestere éppen vele kudarcot vallott - Fejtő másban volt tehetséges :) 

 

1894-ben telepedett le Kanizsán HOFRICHTER EMMA. Fiatal hölgyként szinte frissen érkezett a berlini zeneakadémiáról, ahol a hegedű fejedelmének, Joachim Józsefnek növendéke volt. Ő is több, mint fél évszázadig oktatta hegedűre a város fiatalságának több nemzedékét, mellette első hegedűse volt a városi szimfonikus zenekarnak. Egyik kiváló növendéke Székely Lili hegedűművész, de ő nevelt kitűnő hangszerjátékost Krátky Istvánból, aki később Nagykanizsa polgármestereként sokat tett a zenei élet fejlődéséért. Hofrichter Emma 1926, a Városi Zeneiskola megnyitása után is folytatta magántanári tevékenységét. Életútjának vége homályba vész, egyes hírek szerint Budapestre költözött és ott érte a halál 1956-ban - de erre még nem találtam bizonyítékot.

Ugyanebben az időben remek billentyűs magántanár élt a városban: a kanizsai kereskedőcsaládból származó és a bécsi zeneakadémián tanult Pollák Miksa, aki aztán hamarosan magyarosított nevén mint PÁSZTOR MIKSA működött. 1890-től 1937-ig a zsinagóga megbecsült orgonistája volt, mellette magán zongoraoktatással is foglalkozott. Lánya, PÁSZTOR IRMA lesz majd az összekötő kapocs a magántanárság és az intézményes zeneoktatás között: ifjan apja mellett ő is magántanárként kezdte, hogy aztán a frissen megalakult Városi Zeneiskola elsőként alkalmazott zongoratanára legyen. Az ő életútját is feldolgoztam már részletesebben a blogban.

Ők voltak azok a magán-zenetanárok, akik a legmagasabb szintű zenei képzést nyújtották. Mellettük időről időre feltűntek mások is, például többen a városban működő cigányzenészek közül - igaz, ők inkább csak saját zenekaruk számára próbáltak tagokat kinevelni. Voltak, aki gyorstalpaló képzést ígértek, s úgy próbáltak zeneoktatással némi pénzt keresni, hogy közben maguk is oktatásra szorultak volna...

Mindenesetre abban, hogy jóval a város által fenntartott zeneiskola megalapítása előtt Kanizsát országszerte mint a házimuzsikálás mekkáját tartották számon s a város híres volt igényes koncert-közönségéről is, e mostanra elfeledett magántanároknak kiemelkedő szerepük volt. Mellettük sokat tettek azok az iskolák, amelyekben régóta folyt zenei oktatás is; legközelebb ezeket tekintjük át.