90 éves a nagykanizsai zeneiskola 2.

A szép jubileum alkalmából elmúlt alkalommal a Kanizsán működő magán zenetanárokról szóltam. Ma is az előzményeknél maradunk, ebben a posztban a zeneiskola alapítása előtti intézményes zeneoktatás helyszíneit mutatom be. Legközelebb aztán már tényleg rátérek a jeles, 90 éves iskolára, de szerintem úgy teljesebb lesz róla alkotott képünk, ha az előzményeket is ismerjük.

Intézményes ének- és zeneoktatás legkorábban a piarista gimnázium keretében folyt Nagykanizsán. Erre most csak az említés szintjén térek ki, mert korábban írtam már ebben a tárgyban egy öt részes sorozatot, melybe itt belenézhet, akit érdekel:

1. rész             2. rész             3. rész             4. rész             5. rész

A polgári iskolában is tanítottak ének-zenét, erre az 1870-es évektől találhatunk bizonyítékokat. A kanizsai sajtóban évtizedeken át követhetőek a tanévzárók leírásai, bennük pontosan rögzítették az ünnepségen elhangzott zenedarabokat és előadóikat. Ezek áttekintéséből kirajzolódhat a kutató előtt az iskola korai zenei élete. Egy példát mutatok, az 1882 júniusában megrendezett tanévzáró igényes műsorát:

Az iskolában több kiváló énektanár működött: az 1870-es években BERECZ IMRE, aki később Győrben az evangélikusok megbecsült kántora lett, majd HOCK JÁNOS. Ő is nagyszerű muzsikus volt, de nehéz ember lehetett, mert mind tanári, mind katolikus kántori minőségében súlyos konfliktusai támadtak a várossal és a ferencesekkel...

A polgári iskola zenei aranykora 1916-ban kezdődött, ekkor került Nagykanizsára KETTING FERENC, s lett az iskola ének- és rajztanára. Felfejlesztette az énekkart és az iskola keretei között minden évben nagy zenés műsoros esteket, színielőadásokat rendezett, melyek kiemelkedő városi kulturális eseményekké váltak. Ezeken keresztül több tanítványában fedezett fel kiemelkedő zenei tehetséget, akiket ő tanított először és ösztönözte zenei pályára lépésüket.

Ketting Ferenc ezt a munkát a zeneiskola megnyitása után is tovább folytatta, s mellette karnagyként a város egészének zenei életéből is kivette részét - de ez majd egy másik írás tárgya lesz.

A városi zeneoktatásnak érdekes intézményes előzménye volt a Felsőkereskedelmi Iskolában folyó zeneoktatás.

Ez volt a régi Felsőkereskedelmi Iskola. Forrás: Hol-mi

Egykor ezen a helyen állt - Csengery út 10.

Az 1856-ban az Izraelita iskolában bevezetett kereskedelmi képzést folyamatosan fejlesztették fel középfokú, majd felsőkereskedelmi iskolává. Az intézmény 1887-ben egyedülálló kísérletként zenei tanfolyamot indított a múltkori részben már említett STERNECK ZSIGMOND vezetésével. Rájöttek ugyanis, hogy a kor kedvelt szórakozásában, a házimuzsikálásban való tevékeny, és minél színvonalasabb részvétel rendkívül módon segíti a vállalkozókat, kereskedőket személyi kapcsolatok kialakításában, s ezek jótékony hatással vannak az üzletmenetre is. Sterneck a tanfolyam keretében több hangszerfajtán való játékot és magánéneket is tanított, kiválóan fel tudta használni univerzális tehetségét. Tanár és tanítványok a tanév végén vizsgahangversenyen mutatták be haladásukat, amelyen fellépett az iskola ének- és zenekara is. A minimum két évtizedig létező tanfolyam voltaképpen egy városi zeneiskolát pótolt a maga szerény, de fontos módján.

A szervezett zeneoktatásnak volt még egy fontos előzménye Kanizsán, mely rendkívül mostoha körülmények között és rövid ideig működött, ennek ellenére egészen páratlan eredményeket ért el.

Ez volt az ún. Fenyves-zeneiskola, mely majd egyszer egy részletesebb feldolgozást is megérdemelne a blogban.

Most csak összefoglalom a lényeget:

Fenyves Ferenc - kanizsai születésű - tudományegyetemet végzett tanár sokoldalú képzettséggel (matematika, etika, francia nyelv) az első világháború és következményei által megtépázott Nagykanizsán létrehozott egy Közművelődési Társulat nevű egyesületet, melynek keretében többfajta képzést, tanfolyamot indított - az általános pénztelenségben és állás-nélküliségben kitörési lehetőséget próbált nyújtani a kanizsaiaknak. Képzései között nyelvtanfolyam, gép- és gyorsírás, iparművészeti-kézműves tanfolyam, leányoknak gimnáziumi előkészítő szerepelt, és elindított egy zenei tanfolyamot is, melynek apropóját az adta, hogy

Dános Lili

felfedezte kicsi unokahúga, DÁNOS LILI páratlan zenei tehetségét. Zongora, hegedű és magánének tanszakokat hirdetett meg, tanárként zeneakadémiai hallgatókat alkalmazott, ő maga csak az adminisztratív ügyeket intézte, hiszen nem volt zenész. A tanterv az országos zeneakadémia anyagához igazodott és iskolája rövid fennállása alatt minden évben lehetősége volt legjobb növendékeit a zeneakadémián levizsgáztatni, ahol olyan bizonyítványt kaptak a kérdéses évfolyamokból, mintha ott helyben tanultak volna - ezt manapság akreditációnak hívják.

Zalai Közlöny 1923. június 3.

(Az újsághírben szereplő "nagykanizsai zeneiskola" a Fenyves-zeneiskolát jelenti, hiszen 1923-ban még nem létezett a mai városi intézmény.)

Az 1920/21-es tanév adatait ismerjük pontosan: ekkor zongorát több mint 150, hegedűt 20, magánéneket 23 növendék tanult, hat tanár irányításával.
Két zongorista csodagyerek karrierje indult a Fenyves-zeneiskolából: a már említett kanizsai Dános Lilié és a fenti cikkben is szereplő, Zákányból bejáró VENETIANER RÓZSI pályafutása is: évekkel később mindketten zeneakadémiai diplomát szerzett művészekké és maguk is zeneakadémiai tanárokká váltak. De nemcsak ők lettek a növendékek közül muzsikusok - egyszer majd tényleg megírom részletesebben ennek az iskolának a történetét és akkor szólok a többiekről is. Azért még egy nevet megemlítek, aki a fenti újságkivágásban szerepelt: BÍRÓ KATÓ egykori növendéket, aki zenetanári pályáját éppen a kanizsai városi zeneiskolában kezdte, majd a fővárosba került - ő lett például Marton Éva operaénekesnő első tanára...

Három tanév után azonban nemcsak a zeneiskola, hanem az egész, őt fenntartó Közművelődési Társulat és vezetője, Fenyves Ferenc - mai fogalommal élve - karaktergyilkosság áldozata lett. Sokak szemében szálka volt Fenyves Ferenc származása, s abban az időben, az 1920-as évek elején még az alapjában véve toleráns Nagykanizsán is erős antiszemitizmus volt érzékelhető. A Zalai Közlönyben - gyaníthatóan felsőbb utasításra - az iskolát támadó, félinformációkat és torzításokat tartalmazó cikkek egész sorozata jelent meg. A felelős szerkesztő később ugyan bocsánatot kért, de az elvetett mag már kinőtt... Sajnos a város vezetése sem ragadta meg a lehetőséget, hogy átvegye, továbbvigye a tanfolyamot, felfejlessze városi zeneiskolává. Így Fenyves Ferenc egész kulturális-oktatási vállalkozása hamvába halt. Teljes sajtó-hallgatás közepette múlt ki: 1923 őszén még elkezdődtek a zeneórák, de nem lehet tudni pontosan, hogy meddig tartottak...

Három év múlva aztán megnyílt végre a Városi Zeneiskola. Legközelebb innét folytatom.