A nagykanizsai Postapalota zenei emlékei

2018. március 16., péntek

Az Ady utca egyik meghatározó épülete az 1921 és 1924 között Goll Elemér és Gyenes Lajos neves fővárosi műépítészek tervei szerint emelt monumentális postapalota. Berendezését és felszereltségét tekintve megnyitásakor az ország legkorszerűbb postahivatala volt.

Új korában
Napjainkban


Berendezését és felszereltségét tekintve megnyitásakor az ország legkorszerűbb postahivatala volt.

Forrás: postamuzeum.hu

Általános történetéről sok érdekeset olvashatunk és számos képet láthatunk Tarnóczky Attila várostörténeti munkájában


Az épület és a hivatal az 1940-es évek előtt szerepet játszott a város zenei életében is.
A kanizsai postások még 1921-ben alapították meg a POSTÁS DALÁRDÁT, karnagyuk az agilis BÜCHLER MÓR volt. 1926-ban új tagokkal bővülve, szintén Büchler vezetésével KISDALÁRDA néven működött tovább. Próbáit is a Postapalota egyik földszinti termében tartotta. Az énekkar 1931 májusában oszlott fel.

A hivatali és kiszolgáló helyiségek mellett ebben az épületben, a második emeleten volt a postafőnök szolgálati lakása. Itt lakott nyugdíjba vonulásáig, 1938-ig dr. THOLWAY ZSIGMOND, "m. kir. posta- és távirdai hivataligazgató", aki 1923-tól irányította a kanizsai posta munkáját.

Dr. Tholway Zsigmond (Zala aranykönyve 1938)

Tholway Zsigmond 1879-ben Kolozsváron született. Érdekesség, hogy a zilahi Wesselényi gimnáziumban iskolatársa volt a nála két osztállyal feljebb járó Ady Endre... Tholway állam- és jogtudományi doktorátust szerzett Budapesten, s 1898-ban állt a posta szolgálatába. Részt vett a világháborúban és hősies magatartásáért több kitüntetésben részesült. Trianon után kiutasították Kolozsvárról. Rövid budapesti, majd bonyhádi működés után nevezték ki a kanizsai 1. számú posta- és távirdahivatal vezetőjének. Ő maga nem volt muzsikus, de meghatározó személyiségévé vált a kóruskultúra területén nemcsak Nagykanizsa, hanem a megye zenei életének. Miközben számos elismerés bizonyította kitűnő hivatali működését, hatalmas önzetlen kulturális munkát végzett. Az 1924-ben nagykanizsai székhellyel megalapított ZALAVÁRMEGYEI DALOSSZÖVETSÉG elnöke lett, amely már a következő évben belépett az Országos Dalosszövetségbe. Ügyszeretetének és szervezőmunkájának köszönhetően 1928-ban negyven fölé emelkedett a megyében működő énekkarok száma. Fénykorában ötvenkét kórus tartozott a zalai daloskerülethez, körülbelül másfélezer taggal. Csak Nagykanizsán ebben az időben több, mint tíz énekkar működött. 

Az 1928-ban Nagykanizsán megtartott V. dalosverseny plakátja

Tholway elnöksége alatt a daloskerület több megyei dalosversenyt rendezett váltott helyszíneken, így Kanizsa mellett Zalaegerszegen, Keszthelyen és Badacsonyban. 1934-ben ők szervezték meg az első zalai falusi dalosversenyt is. Ennek plakátját láthatjuk (sajnos, amatőr a fotó, mint az előző is; én csináltam, de azért valami csak látható rajtuk... A plakátok a Thúry György Múzeumban találhatók.)



E seregszemlék lebonyolításakor akadtak problémák, néhány kórus nem értett egyet a zsüri értékelésével, kisebb-nagyobb "dalosháborúk" dúltak. A nagy probléma azonban akkor következett el a megye virágzó kóruséletében, amikor az újjászerveződött országos dalosszövetség a zalai kerület központját el akarták venni Nagykanizsától. Felmerült, hogy a megyéknél nagyobb régiókba tömörítik a vidéki dalárdákat, így Kanizsa tartozhatna Kaposvárhoz vagy Pécshez, de ez más nagy hagyományú, ám kisebb városoknak sem tetszett. 1930-ban Tholway és Kanizsa meghatározó karnagyai, Ketting Ferenc és Vannay János még sikeresen megakadályozták ezt. Kanizsa mindenképpen alkalmas daloskerületi székhely volt kóruséletének nagy hagyományai, már létező zeneiskolája és földrajzi fekvése, közlekedési lehetőségei miatt is. 1936-ban azonban végleg Zalaegerszeget nevezték ki a megyei daloskerület székhelyének, pedig még zeneiskolája sem volt. Tholway Zsigmondot - talán kárpótlásul? - még májusban beválasztották az egyesület országos választmányába, ám a döntést nem tudta megakadályozni. Így vesztett el Nagykanizsa a megyeszékhely ellenében egy addig sikeres bástyát, amiért úgy igazán ő dolgozott meg...

Íme, egy egészen rövid sajtószemle:

Zalai Közlöny 1936. április 17.

Zalai Közlöny 1936. április 17.

Zalai Közlöny 1936. október 9.


Tholway később, Muraköz visszacsatolása után is megpróbálta a lehetetlent: mozgósította korábbi kapcsolatait, s harcba szállt a zalai daloskerületen belül önálló kanizsai fiók-daloskerületért. Ezt a tervét a háború akadályozta meg.

1935-ig ő volt a ZRÍNYI MIKLÓS IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖR ügyvezető elnöke is. Ebben a minőségében is hatalmas szervezőmunkát végzett. Munkatársaival, elsősorban Ketting Ferenc karnaggyal és Vannay János zeneiskolai igazgatóval új életre keltették a Kör vegyeskarát és szimfonikus zenekarát.

Dr. Tholway Zsigmond 1938-ban nyugdíjba ment s miután a hivatalok packázásai elvették kedvét a dalosélettől, a politikában tevékenykedett tovább. Hivatali lakásából a Sugár út 44-be költözött. Háború utáni sorsáról gyakorlatilag semmilyen adat nincs. Annyi bizonyos csupán, hogy túlélte, mert 1945 késő tavaszán megjelent ő is az igazolóbizottság előtt. Mint a Zala Megyei Levéltárban őrzött dokumentumok között megtaláltam, 1945. május 29-én igazoltnak mondták ki. Felesége 1948-ban Kanizsán hunyt el, itt temették el; az akkor megjelent köszönetnyilvánítás, amelyet ő adott fel a helyi hírlapba, az utolsó nyoma Kanizsán és az utolsó nyoma úgy egyáltalán. Elképzelhető, hogy visszament ifjúsága városába, Kolozsvárra. Még a Postamúzeum sem tud róla semmit...

Zalai Közlöny 1929. május 4.

Tholway Zsigmond Kanizsa egyik legnépszerűbb személyisége volt. Névnapján mindig tisztelők serege kereste fel, s a város énekkarai lakásán szerenáddal üdvözölték. 

Zalai Közlöny 1931. május 3.

Mára nevét, személyét tökéletesen elfelejtettük. Remélem, emlékhelyes könyvem és ez a poszt kicsit hozzájárul, hogy legalább visszakereshető nyoma maradjon kanizsai tevékenységének.  

Búcsúzóul egy reprezentatív kép róla: ilyen lehetett, amikor Kanizsára került...

Postamúzeum 24.213.0
 

0 megjegyzés: