Ami a "Liszt Ferenc és Nagykanizsa" könyvemből kimaradt 3.

A legutóbb megmutatott történetre, a fiatal Liszt és a kanizsai Grünbaum-zenekar rohitsi találkozására már elég régen ráakadtam, persze csak most már tíz éves Liszt-könyvem megjelenése után, így maradt ki belőle - de csak most volt időm megírni.

 

 

Amit ma mesélek, teljesen friss találat. Az elejét már régebben is olvashattam, benne van Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 2. című egészen kitűnő kötetében, miszerint Liszt 1883. február 4-én részt vett egy estélyen, amelyet a Pesten tartózkodó Keringőkirály, Johann Strauss tiszteletére rendezett egy bizonyos Tarnóczy Gusztáv, s ezen az estélyen a ház úrnőjével négykezesezett. Az viszont csak most vált világossá, ki is volt Tarnóczy Gusztávné. Személye valódi szenzáció egy kanizsai lokálpatriótának, s újabb érdekes mozaikkockát jelent Liszt Ferenc és városunk kapcsolatában.

 

Kanizsai zenei lexikonom kutatásai közben ugyanis eljutottam egy rendkívül érdekes hölgy, Tarnóczy Malvina személyéhez, aki az 1850-es évektől jó két évtizedig a közeli Csapi kastélyának úrnője volt. Egy családjához kötődő gyászjelentésben teljes döbbenetemre felbukkant a kanizsaiak számára ismerős Gutmann családnév "gelsei" előnévvel. Kiderült, hogy Malvinának volt egy Gusztáv nevű bátyja, akinek felesége gelsei Gutmann Ida volt.

 

Meglepőnek találtam a két család közti kapcsolatot, mert a Tarnóczyak a családfájukat szinte az Árpádok koráig visszavezető katolikus nemesi család voltak alsólelóczi és jeszeniczei előnévvel; Malvina és Gusztáv apja Tarnóczy Kázmér, Bars megye főispánja, a kanizsai Gutmannok viszont zsidó család, igaz, azok közül a legjelentősebbnek mondhatók városunk történetében. Persze azért nem példa nélküli egy ilyen vegyes házasság, de nem is túl gyakori. Érdemeikért a Gutmannok is nemesi rangot kaptak, hozzá a gelsei előnevet, később báróságot is. 

Innét már csak össze kellett rakni, hogy akkor bizonyosan Ida négykezesezett Liszttel!!!

 

Aztán további kutakodás során a hölgy személyéről, Tarnóczyval való házasságkötésének előzményeiről egészen szenzációs adat került elő, úgyhogy a blogger tényleg csak kapkodta a fejét, hiszen a dolog szinte teljesen példa nélküli. Egész regényt lehetne róla írni! 

 

De először járjuk körbe ezt a Johann Strauss-estélyt, ahol Ida együtt játszhatott minden idők legnagyobb zongoristájával.

Az idős Liszt - ilyennek láthatta Ida

 

Nos, 1883-ban Liszt 72 éves múlt. A kulturális szezont már egy jó évtizede rendszeresen Pesten tölti, hiszen ő az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia elnöke és nagyhatású zongoratanára. Aktívan részt vesz Budapest kulturális életében, eleven kapcsolatot tart a kor vezető - és nem csak vezető - személyiségeivel. Ha neves külföldi vendég érkezik Budapestre, többnyire ő is ott van a tiszteletére rendezett eseményeken. Nyilván így történhetett, hogy elfogadta Tarnóczy Gusztáv meghívását, annál is inkább, mert ifj. Johann Strausshoz (sőt, már apjához is) régóta szívélyes kapcsolat fűzte. A Keringőkirály egyébként Furcsa háború című operettjét maga dirigálta a Népszínházban, mégpedig a magyar női iparegylet javára, ezért jött Pestre. Tarnóczy volt ennek a maga korában jelentős, iskolát is fenntartó egyesületnek az egyik elnöke, így rendezett estélyt a már akkor világhírű Strauss tiszteletére. A zeneszerző társaságában volt jövendő (harmadik) felesége, Adele Deutsch, aki Marcel Prawy, a legnagyobb Johann Strauss-szakértő szerint unokatestvére Tarnóczyné Gutmann Idának! 

Johann Strauss és Adele

 

Azon a februári vasárnap estén az előkelő, ám kedves, fesztelen társaságban a hajnali órákig tartott az estély. Több napilap is írt róla tudósítást, belőlük összerakható a történet, amelyből minket elsősorban Liszt és az akkor 37 éves Tarnóczyné zongorázása érdekel. Kiderült, hogy Carl Maria Weber Jubel (Jubileumi) nyitányának négykezes változatát játszották el együtt, a kottát Johann Strauss lapozta. Ha lenne időutazás...

De helyette legalább találtam a darabból négykezes zongoraváltozatot:

 

 

 

Jöjjenek szó szerint idézetek a hírlapi tudósításokból, mert az estély további lefolyása is érdekes.

 

Budapesti Hírlap 1883. február 6.

Tarnóczy Gusztáv úr termeiben tegnap Strauss János úr tiszteletére fényes esti mulatság volt. Az értékes képekkel, díszművekkel s becses régi tárgyakkal ékes termekben igen díszes társaság találkozott, mely vacsora előtt kiváló élvezetben is részesült: Liszt Ferenc játszotta el a szép háziasszonnyal négy kézre Weber egy zongora-darabját. Utóbb Strauss ült a zongorához s előadta egy itt eddig ismeretlen keringőjét, melyet Bianchi kisasszony, bécsi operaénekesnő számára komponált. Utóbb Strauss és Liszt játsztak négy kézre egy érdekes whistet mint partnerek. A gazdag lakomához tizenegy óra után ült a társaság. Vacsora után cigányzene mellett a táncos kedv is kipattant s majd reggelig kinyújtá az ép oly kedves, mint elegáns mulatságot.

Pesti Hírlap 1883. február 6.

A fényes estély legérdekesebb része az volt, midőn Liszt Ferenc a háziasszonnyal négy kézre eljátszotta Weber Jubel ouverturejét, Strauss János pedig eljátszotta saját legújabb szerzeményeit. [...] Érdekes volt a whist parti is, melyben a két zenefejedelem, Liszt és Strauss mérkőzött Wahrmannal és Brüll főkonzullal. Mint mindig, úgy most is Lisztnek kedvezett a szerencse. A táncra maga az ünnepelt zeneszerző adta meg a jelt azáltal, hogy a fiatalságot táncra biztatva, kedvenc keringőjét kezdte játszani. Azután a cigány húzta hajnali 4 óráig.

 

Két lábjegyzet:

Strauss legújabb szerzeménye, az "eddig ismeretlen keringő", amelyet Bianchi Bianca énekesnőnek komponált, nagy valószínűséggel a Tavaszi hangok volt, amelynek énekes változata 1883. március 1-jén, alig egy hónappal később hangzott el először nyilvánosan a Theater an der Wien-ben az említett énekesnő előadásában, s majd csak később, 1886-ban lett belőle zenekari darab, ahogy ma általánosan ismerjük.

Az említett whist egy kártyajáték, a bridzs őse, ez volt Liszt nagy szenvedélye.

 

A tudósítások kitértek a vendégek listájára is, így kiderült, hogy a társaságban ott volt Ida bátyja, gelsei Gutmann Vilmos a feleségével, tehát ők is találkoztak Liszttel.

 

Próbáltam nyomozni, hol is lehetett pontosan Tarnóczyék értékes képekkel, díszművekkel s becses régi tárgyakkal ékes otthona. Nem sikerült egyértelműen kideríteni, de nagy valószínűséggel ez a ház lehetett, az Eötvös utca 9. a VI. kerületben, az Oktogon közelében (legalábbis 1883-ban itt lakott a család, mint az az országgyűlési képviselők cím- és lakjegyzékéből kiderült, de jobban pontosítani nem lehetett):

Említettem, hogy Ida életében volt egy, a korban szokatlan, igazán nagy, és még Kanizsán bekövetkezett fordulat. Azt gondoltam, hogy erről s egyúttal Ida életéről külön posztot fogok írni, már Liszt Ferenc személyétől függetlenül. 

Addig is a gelsei Gutmann család kanizsai vonatkozásairól érdemes elolvasni ezt a régebbi írásomat: Egy nagypolgári palota Nagykanizsán. Tarnóczyné Gutmann Ida egyike volt a jeles dinasztiát alapító Gutmann Simon Henrik kilenc gyermekének és testvére a Nagykanizsa életében szintén jelentős szerepet betöltő Gutmann Vilmosnak. 

 

Legközelebb innét folytatjuk!