Éppen ma 90 éve, hogy egy Staibl Júlia nevű magyar hölgy Salzburgban megnézte Richard Strauss Rózsalovag-ját. Mai posztom elsősorban a hölgyről, de egy kicsit az előadásról is szól. S hogy miért? Elmondom a történetet a legelejétől.
 |
| https://interlude.hk/concentrating-the-wonder-strauss-der-rosenkavalier-suite/ |
Van egy nagyon kedves virtuális ismerősöm a facebook-on, Rebecca Blackhorse. Ez egy írói név, de azért tudom, hogy igazi ember van mögötte. Még sohasem találkoztunk személyesen, mégis, úgy érzem, jól ismerjük egymást.
Mai posztomhoz egyik ajándéka, Richard Strauss: A Rózsalovag című operájának német nyelvű librettója vezetett el.
A kisméretű könyvecske rejtett egy szórólapot a Salzburgi Ünnepi Játékok 1931-es évadáról, valamint egy salzburgi napilap egy oldalának részletét, ami szintén az Ünnepi Játékokkal foglalkozik.
A lényeg pedig, hogy a librettó belső címlapján, kézírással, fekete tintával egy név olvasható: Staibl Júlia, legalul pedig: Salzburg 1931. VIII. 10.
A fesztivál programjából kiderül, hogy aznap, augusztus 10-én valóban a Rózsalovag szerepelt műsoron, így első blikkre levonhatjuk a következtetést, hogy ez a bizonyos Staibl Júlia 99,99%-os valószínűséggel ott volt Salzburgban és látta pontosan ezt az előadást. Hozzá megvásárolta a szövegkönyvet, amelybe beírta nevét és az előadás dátumát.
A librettóban megőrzött színlapról leolvashatjuk a főszereplőket:
Vezényelt Clemens Krauss (kora egyik legnagyobb operakarmestere, 1926 és 1934 között az Ünnepi Játékok főzeneigazgatója, aki kifejezetten Richard Strauss-szakértőnek számított, amúgy pedig a zeneszerző személyes barátja is volt). A Táborszernagynét aznap
Lotte Lehmann énekelte (ő az énekesek között volt hasonló legenda már saját korában, mint karmesterként Krauss):
 |
| Forrás: www.lottelehmannleague.org |
Ochs báró Richard Mayr osztrák basszbariton volt, a szerepnek máig egyik legnagyobb megformálója:
 |
| Forrás: https://archive.salzburgerfestspiele.at/geschichte/1929 |
Úgyhogy Júlia minden bizonnyal felejthetetlen, mondhatni operatörténeti jelentőségű előadást láthatott. Ráadásként szívét bizonyára különösen megdobogtatta, hogy az Olasz énekes rövid, ám rendkívül nehéz szerepében a magyar Pataky Kálmánt láthatta/hallhatta (Pataky egyébként azon a nyáron Salzburgban Don Ottavio és Belmonte is volt).
A világháló jóvoltából mi is meghallgathatjuk az olasz énekes betétáriáját Patakyval, ami egész egyszerűen mennyei...
Sikerült azonosítani a napilap, a Salzburger Volksblatt megjelenését, ez az 1931. július 27-i, hétfői szám egyik oldala. Ebből azt hiszem, simán levonhatjuk a következtetést, hogy Júlia aznap már bizonyosan Salzburgban lehetett, tehát legalább két hetet tölthetett el ott. Talán részt vett a Jederman Dóm előtti híres előadásán és/vagy a Dómban megrendezett koncertek valamelyikén, mert ezekről szól a gondosan kivágott és megőrzött cikk. Valószínűleg a Mozart-szülőházat sem hagyta ki és még sok minden mást.
Ezen a ponton a blogger nagyon rokonnak érzi magát az egykori Júliával - én is tölthettem ugyanis Salzburgban időt, nem is egyszer, bár előadást nem láthattam. Itt a blogomban egyszer régebben éppen az 1930-as évek Salzburgját idéztem fel egy korabeli regény kapcsán és saját többszörös élményeim hatására...
Rebecca salzburgi vonatkozású ajándékának így nagyon megörültem, mégis csak pár hónappal kézhezvétele után kezdtem el tűnődni azon, hogy vajon ki is lehetett Staibl Júlia?
Tettem egy próbát az ARCANUM hatalmas adat- és dokumentum-tárában, és nagy meglepetésemre sikerrel jártam! Szerencsére vezetékneve annyira ritkának bizonyult, hogy körülbelül egynapi, rendkívül izgalmas munkával, plusz a FamilySearch anyakönyvi adatbázis és az OSZK gyászjelentés-tára igénybevételével nagyrészt rekonstruálható volt személye és életútja.
1931-ben, amikor Salzburgban járt, 47 éves volt, Budapesten élt és az Állami Erzsébet Nőiskola tanáraként működött. Főbb tárgyai a mennyiségtan, növénytan és állattan voltak; tanítóképzősöknek pedagógiát is tanított, mellette vezette az iskolai Vöröskeresztet. Ezt azért említem, mert ezzel kapcsolatos az egyetlen kép, amit eddig sikerült találni róla az iskola 1933/34-es értesítőjében. Kicsit halvány, de ő a jobb oldalon hátul álló alak:
Akkor kezdjük az elejéről.
Staibl Júlia 1884. április 9-én született Marosvásárhelyen. Apjának, Staibl Antalnak, aki tagja volt a városi képviselőtestületnek és lelkes amatőr színjátszóként is ismerték, a fő téren díszműáru kereskedése volt.
Korán elveszítette a szüleit: alig múlt négy éves, amikor súlyos betegségben meghalt édesanyja, és apja halálakor is még csak hét éves volt. Gyaníthatóan az apja első házasságából született Ferenc, aki a családi üzletet is megörökölte, vehette szárnyai alá őt és két kisebb testvérét.
Júlia tanítónő lett, első munkahelye a marosvásárhelyi Szentgyörgy téri elemi iskola. Onnét került Budapestre, az Országos Magyar Nőnevelő Intézetbe 1909-ben, 25 éves korában. Első tanévéről ezt rögzítette az iskolai évkönyv:
Staibl Júlia szolgálattételre berendelt elemi iskolai tanítónő, okl. polg. isk. tanítónő, a mennyiség- és természet-tudományi szakcsoportból képesítve. A II. évf. feje. Tanította a számtant mind a két évfolyamon heti 4 órában, a természetrajzot az I. évfolyamon heti 2 órában, a vegytant a II. évfolyamon heti 2 órában, a zenét mind a két évfolyamon heti 4 órában s az éneket mind a két évfolyamon heti 1 órában. Ezenkívül felügyelt a növendékekre hetenkint 2 napon, segédkezett az irodában s a német nyelvi társalgásnál; vezette a selyemhernyótenyésztést.
Valamennyire érthetett a zenéhez :) Később ugyan nem fogja tanítani, de látszik az affinitása, úgyhogy nem véletlenül járt Salzburgban. És nyilván jól beszélt németül.
Amúgy az intézet kollégiumában lakott és egyúttal heti 2 napon nevelőtanári teendőket is ellátott. Mint az akkori évkönyvek írták:
Polereczky Irma igazgató, Lelkes Janka, Nendtvich Ilona és Staibl Julia bennlakó tanítónők, kik állandóan a növendékek között voltak, velük közösen étkeztek s őket minden munkájukban jóindulatú tanácsaikkal támogatták.
1914-ben - ismeretlen okokból - Szolnokra helyezték a polgári lányiskolához. Közben elvégezte a Budapest II. kerületi Népiskolai Tanítóképző Intézet filozófia-pedagógia szakát. 1920-ban visszakerült Budapestre, régi iskolájába, majd onnét hamarosan utolsó munkahelyére, a Magyar Királyi Állami Erzsébet Nőiskolába.
Ma ez a Teleki Blanka Gimnázium. Ebben az épületben tanított hosszú ideig:
 |
| Forrás wikipedia |
Ekkor már nem kollégiumban lakik, önálló budapesti lakcíme van. A 30-as években Budán a Hegyalja út 16-ban, 1936-tól Pesten a IX. Horthy Miklós (ma Bartók Béla) út 60. alatt van az otthona. Talán tudott saját lakást venni? Az bizonyos, hogy családot nem alapított.
Valószínű, hogy nem az 1931-es salzburgi volt az egyetlen külföldi útja. Az 1934/35-ös tanévben ugyanis, mint az iskolai évkönyvből kiderül, vetítettképes előadást tartott az oberammergau-i passiójátékról. Nagy valószínűséggel friss élménye lehetett, ugyanis akkoriban - és ma is - hagyományosan tíz évenként, a kerek években került sor a kis bajor települést világhírűvé tett passójátékra, ám 1934-ben rendkívüli eseményként, 300. évfordulója alkalmából is megrendezték. Hogy a korszakból is érzékeljünk valamit, érdemes megemlíteni, hogy a kerek évforduló mellett az az évi játékokkal egyúttal a náci pártot és az 1933-ban kancellárrá választott Hitlert is ünnepelték, aki személyesen is megjelent az eseményen. Júliánk talán látta is messziről... És persze utazhatott még máskor is külföldre, talán minden szünidőben, hiszen tanév közben minden bizonnyal nagyon lelkiismeretesen és sokat dolgozott iskolájában, ahogy az iskolai évkönyvek lapozgatásából kitűnik.
Teltek az évek, jött a háború. Staibl Júlia szerencsésen túlélte; 1946-ban is az akkor még létező Erzsébet Nőiskola tanára volt. Abban az évben viszont nyugdíjba ment, ez szintén az iskola az évi értesítőjéből derült ki.
Ettől kezdve nem tudunk róla semmit, nyilván csendesen élt. A legközelebbi, és egyben utolsó dokumentumok, amik még róla szólnak, 1961-ben keletkeztek. Ekkor halt meg ugyanis, egész pontosan 1961. április 1-jén, egy héttel 77. születésnapja előtt.
Íme halálának anyakönyvi bejegyzése Budapest XII. kerületének anyakönyvében. Kiderül belőle, hogy akkor már újra Budán élt, a Németvölgyi út 74. alatt, ott hunyt el agyvérzésben:
Ez pedig a ház, ahol utoljára lakott és amelyben meghalt:
 |
| Forrás: googlemaps |
Gyászjelentése szerencsére fennmaradt, belőle kicsit közelebbi információkat is kapunk:
Láthatjuk rokonságát: két unokahúga és két unokaöccse gyászolták. Némi kis gyors családfakutatásból kiderült, hogy ők Székely Károly szobrászművész (1880-1941) és felesége, Staibl Mária gyermekei voltak. Az nem lett teljesen világos, hogy Staibl Mária pontosan kije volt Júliának, mert úgy tűnik, nem az apja testvére. De mindenképpen rokon. A két hölgy valószínűleg együtt lakhatott. Székelyné Staibl Mária is gimnáziumi tanár volt, ő bölcsész, a háború előtt évtizedeken át latint és görögöt tanított a Szilágyi Erzsébet Lánygimnáziumban. Az együtt lakást abból gondolom, hogy az 1958-ban elhunyt Mária gyászjelentésében ugyanaz a lakcím, a Németvölgyi út 74. szerepel, mint három évvel később Júlia gyászjelentésében.
Így, legalább halála kapcsán Júlia közvetlen családi környezetéről is kiderült valami. Gyászjelentése szerint a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra (mint a Székely-házaspárt is), talán még megvan a sírja - esetleg együtt nyugszik velük? Ezt egyszer jó lenne kideríteni, Farkasréten járva.
Hagyatékából ez a kis könyvecske valahogy antikváriumba vagy bolhapiacra kerülhetett, s ma az enyém... Örülök, hogy alkalmat adott egy elfeledett hölgy emlékének feltámasztásához.
Hát, Rebecca, ez volt, amit ajándékom tulajdonosáról ki tudtam deríteni. Nem is gondoltam, hogy személye egyáltalán azonosítható lesz, azt meg főleg nem, hogy ennyi minden előjön róla. Ráadásul rendkívül érdekes volt utána kutatni. Most már akár regényt is írhatnál róla!!! Bár tudom, te a "vadabb" témákat szereted 😉Azért szeretettel ajánlom Neked ezt a posztot!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése