"Emlékhelyezés"

Emlékhelyezés. Így hívom azt a tevékenységemet, amikor nyakamba veszem az országot és zenei emlékhelyeim után eredek. Ez tetőzi be a többnyire könyvtárosi módszerekkel folytatott elő-kutatásokat. A dolog egyesíti a nyaralást, a kirándulást, a nyomozást, a fényképezést, az ottani könyvtárakban való körülnézést, anyaggyűjtést és még sok minden mást. Lassan két évtizede űzöm. Néha kissé nevetek is magamon, főleg olyankor, amikor rekkenő hőségben caplatok egy épületet keresve sokszor olyan környékeken is, ahol egyébként nincsenek különösebb nevezetességek. Egy ilyen abszurd pillanatot éltem meg pár éve Püspökladányban. Valami iszonyú volt a hőség, én meg egy két kilométeres igazi alföldi utcán tettem egymás elé a lábaimat, hogy lefényképezhessem Csenki Imre szülőházát. Az egykori iskolaépületen, amelynek szolgálati lakásában élt gyerekként szüleivel és Sándor öccsével, a cigány folklór nagyszerű, tragikusan fiatalon kivégzett kutatójával, ma édesapjuk, a kitűnő kántortanító emléktáblája olvasható.

Püspökladány, Csenki Imre utca 20.

És az édesapa emléktáblája az épületen:

Sajnálom, hogy (ifj.) Csenki Imre (1912-1998) neve nem közismertebb: szenzációs kóruskarnagy volt, debreceni évei után Kodály őt választotta az akkor alakuló Magyar Állami Népi Együttes kórusvezetőjéül. Egyszer régen nekem is módomban állt egy kóruspróbáját átélni: amikor Cigányélet című szvitjét tanultuk a nagykanizsai vegyeskarral, akkori vezetőnk, Arany Ida meghívta, mert nehezen boldogultunk a műben jócskán szereplő asszimetrikus ritmusokkal. Hatalmas élmény volt az egyórás próba, remélem, vannak még, akik emlékeznek rá. Ezért is mentem el később szülőházához. De abban a hőségben egyszercsak megálltam az utcán a nagyalföld közepén és majdnem hangosan felnevettem, hogy én sem vagyok komplett, inkább valami vízparton ejtőznék...

Az "emlékhelyezés" hozadéka, hogy sok olyan településre ellátogatok, ahova egyébként nem jutna eszembe elmenni és "árukapcsolással" persze sok minden más értéket, nevezetességet is látok. Néha adódnak érdekes találkozások is, mint például néhány nappal ezelőtt. Veszprém támaszponttal egy hétig jártam a környéket, így jutottam el Balatonalmádiba egy régi híres cigányprímás, Kiss Jancsi nyomait kutatva, akinek tudomásom szerint itt volt villája. Hát, meg is lett a villa, méghozzá nem is villa, hanem valóságos palota! Előtte olvastam egy kósza pletykát, hogy Jancsi, aki szerte a világon vendégszerepelt a XIX-XX. század fordulóján, megismerkedett egy angol főrangú hölggyel, akit el is vett feleségül. Azt gondoltam, talán keverik Rigó Jancsi történetével, mert vele hasonló sztori esett meg. Lent, a fürdőtelep központjában bementem egy butikba, megkérdeztem a hölgyet, mit tud Kiss Jancsi villájáról, hol lehet. Erre ő kiment velem az utcára és megmutatta, hogy fönt, a hegyoldalban áll egy hatalmas sárga épület, az a kérdéses villa, éppen odalátszott. S amikor kérdeztem, hogy vajon hogyan lehet feljutni oda, kedves eligazítóm egy úrhoz fordult, aki a szomszédos bejárat előtt állt, hogy szerinte ő jobban tudja. Az úrról kiderült, hogy ügyvéd és ő foglalkozott a cigányprímás leszármazottainak hagyatékával. Mindenben megerősítette a történetet, tehát tényleg igaz volt az előkelő hölggyel kötött házasság, akit egyébként úgy hívtak, hogy Lady Eleanor Dawson-Daltrey. Miután Kiss Jancsi megvásárolta a hegyoldalban álló villát, felesége számára angol stílusban alakíttatta át, hogy a hölgy otthon érezze magát. Itt van a képe, én magam fényképeztem, le lehet ellenőrizni az angol jelleget :)

Balatonalmádi, Töltés utca 4.

Jancsi idős korában visszavonulva Almádiban élt, itt is halt meg 1932-ben. Sírja ma is látható a veszprémi Alsóvárosi temetőben:

A kép forrása Hogya György: Cigányprímások és szórakozóhelyek Veszprémben című könyve. Nem lett túl jó a reprodukció, de azért a lényeg látszik :)

Az internet csodája, hogy meghallgathatjuk Kiss Jancsi és zenekara játékát egy 1908 körül készített hanglemezről. Igaz, erősen serceg, de mégiscsak ő hegedül rajta!

Sok ilyen történetem van még, közben-közben majd közzéteszek belőlük néhányat itt a blogon.

S aztán a hosszú éveken át gyűjtögetett információkból, házakból, képekből talán lesz egyszer egy (két, három, stb.) könyv is...