Liszt Ferenc és Nagykanizsa 13.5

Az elmúlt alkalommal ott fejeztem be, hogy az 1930-as évek előrehaladtával egyre jobban gyülekeztek a fellegek Pásztor Irma felett is. A kanizsai zeneiskola tanárai közül akkor ő volt az egyetlen zsidó származású.

Első lépésként minden tanárnak saját kezével kellett megírni, hogy az 1939. évi IV. törvény (ez volt az úgynevezett 2. zsidótörvény) hatálya alá esik-e. Íme, Pásztor Irma iratának részlete, dátuma 1940. március 14. Szívszorító volt rátalálni a levéltárban a kanizsai zeneiskola iratai között...

E "jelentés" után még mintegy két és fél évig taníthatott, de mind baljóslatúbb előjelekkel.
Utoljára 1942. január 18-án lépett pódiumra egy tanári hangversenyen mint kamaramuzsikus, de előtte egy hónappal egyik legszebb sikerét aratta a zeneiskola ún. "liceális" sorozatában, amelynek keretében ismeretterjesztő előadással egybekötött élő zene hangzott fel. Ezen a rendezvényen Beethovenről beszélt és játszott is tőle:

A zenekultúrált közönség megszokta a zeneiskolától, hogy csak elsőrendűt nyújtson. Ilyen volt az idei liceális-sorozat vasárnapi előadása, amelyen a városi zeneiskola kitűnő zongora tanárnője, Fábiánné Pásztor Irma Beethovenről tartott előadást, ismertetvén életét, munkásságát, majd műveiből adott elő. Fábiánné nagy értéke a zeneiskolának. Vasárnapi szereplése teljes egészében érvényre juttatta sokoldalúságát, kiváló képzettségét, művészi teljesítményének széles skáláját. […]

Majd Fábiánné Beethoven Fantázia szonátájából adott elő több tételt amelyben minden szépség, leheletfinom bensőség teljességében jutott kifejezésre.

Fábiánné Pásztor Irmát lelkesen ünnepelte a megjelent díszes közönség, amelynek soraiban ott láttuk Krátky István dr. polgármestert és nejét, dr. Hegyi Lajos városi főjegyzőt és nejét és a város társadalmának számos kitűnőségét.(Zalai Közlöny 1941. december 1., 3. oldal)

Ám ekkor már folyamatban volt nyugdíjazása az említett törvény értelmében, hiába tapsolt neki a polgármester és a "díszes közönség"...

Mint a fenti iratmásolatból is kiolvasható, 1942 végén, negyvenkilencedik évében nyugdíjba parancsolták a zeneiskola kétségen kívül legjobb tanárát. Otthonában, amely jó ideje már újra szülei házában, a Szent Imre utca 10. alatt volt, még vállalt tanítványokat (ismerek egy nyugdíjas tanárnőt, aki kislányként vett tőle leckéket).
Nem egészen másfél év múlva, 1944 áprilisában  következett a kanizsai zsidóság gettóba kényszerítése és néhány hét után elhurcolása. Bár egyik korábbi növendéke, a vészkorszakot a kevesek között túlélt Pauk Anna megírta az akkoriban történteket, sajnos nem említette meg Pásztor Irmát, így pontosan nem tudjuk, mi lett a sorsa, melyik transzportba került. Egy biztos: idős édesanyjával (édesapja még 1938-ban, 77 éves korában meghalt), férjével és húsz év körüli lányával elhurcolták s egyikük sem tért haza. Irma éppen ötven éves múlt márciusban... Nevüket egyedül a zsinagóga udvarán, az egykori gettó területén felállított emlékmű őrzi. Fábiánné Pásztor Irmát egy kék x-szel jelöltem meg, előtte férje, mögötte lánya neve olvasható. Édesanyja neve az emlékmű más részén, a P betűsök között látható.

 

Mivel elhurcolásának idején már nem volt a zeneiskola tanára, az intézmény – legalábbis hivatalosan – teljesen elfeledkezett róla. 1945 áprilisa után neve néhány olyan hivatalos iraton szerepel csak, amely két hangszerének, egy zongorának és egy pianínónak a sorsával foglalkozott más "elhagyott", azaz 1944-ben a deportáltaktól elrabolt hangszerek között (ezeknek megpróbálok utána járni, hátha még megvannak). S ahogy régi kollégái lassanként nyugdíjba mentek, majd meghaltak, az egyik legjobb nagykanizsai muzsikusnak még a neve is feledésbe merült a városban...

Ennek a hosszú egységnek a végén hallgassuk meg Mozart a-moll rondóját. Szólistaként Pásztor Irma ezzel a művel búcsúzott a pódiumtól néhány nappal 1941 karácsonya előtt. Bár pontosan nem tudhatta, hogy egyik utolsó fellépése ez, de biztosan nem véletlenül választotta Mozartnak ezt az elmúlásról szóló szívszorító remekét:

Egy kis utószó Pásztor Irmához:

Újraolvasva ezt a sorozaton belüli sorozatot, érzékelem, hogy sokkal részletesebben foglalkoztam Pásztor Irmával, mint amit fő témám , a "Liszt Ferenc és Nagykanizsa" indokolt volna. Ennek oka, hogy a magam módján és lehetőségeivel szerettem volna egy kis igazságot szolgáltatni neki. Sőt, továbbra is próbálkozni fogok, hogy Nagykanizsa ismerje meg életét és sorsát...