Armida és Roxána napján

Bocsánat, mostanában eléggé elhanyagoltam kis blogomat, de fogorvoshoz járok és ez kissé igénybe veszi a lelkierőmet és energiáimat...

Ezért ma gyorsabb megoldáshoz folyamodom. Mivel egyszer régen már ajánlottam zenét aznapi névnaphoz, ma is ezt teszem. Ez most egyszerűbb lesz, mint megírni egy újabb részt Erdősy Eugénia történetéből. Azért hamarosan azt is folytatom :)

Szóval, ma kettő operai névnap is van, bár ezek a hölgyek nem hozhatók egymással úgy kapcsolatba, mint a múltkori Leonóra és Inez. A két mai név közül Armidáé a pálma, ő egy egész sor operában szerepel: Lully (1636), Händel (1711), Jommelli (1770), Gluck (1777), Haydn (1784), Rossini (1817) és Jean-Luc Godard (1987!) operáiban. Persze, könnyű neki, mert ő egyébként is egy varázslónő, ráadásul valamennyi mű Tasso: A megszabadított Jeruzsálem (1575) című eposza alapján készült.

Roxánát csak egyet találtam, pedig eredetileg ő is irodalmi hősnő, Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac című drámájának női főszereplője.

Hát akkor a sok Armida közül ismerkedjünk meg néhánnyal. Mint mondtam, Armida egy szerelmes varázslónő, ráadásul királynő abban az időben, amikor a keresztesek Jeruzsálem ostromára készülődnek.

Händel operájában Rinaldo, a hős kereszteslovag a címszereplő. Őt szereti Armida. A lovag azonban hű marad jegyeséhez, s a varázslónő éppen a földöntúli hatalmakat szólítja fel, hogy ezen változtasson:

Gluck 1777-ben bemutatott operájában Armidának éppen sikeres volt a bűbája, mert arról énekel, hogy "végre a hatalmamban vagy" :)

Haydn Armidájának fináléját azért is nézzük-hallgassuk meg, mert egy bűbájos klipet is kapunk a lemezfelvételéről, nem akármilyen közreműködőkkel:

Rossini pedig így öntötte zenébe az éppen praktikáit gyakorló Armidát:

Végül ne hanyagoljuk el Roxánát sem. Franco Alfano neve elsősorban arról ismert, hogy ő fejezte be Puccini halála után Turandot című operáját. Mostanában fedezték fel a Rostand-dráma alapján 1936-ban bemutatott Cyrano-operáját, melynek sikeréért különösen sokat tett Plácido Domingo, amikor a címszerepben a világ több operaszínpadán is nagy sikert aratott. De énekelte Cyranót például Roberto Alagna is.

Most az egyik Domingo-féle előadásból lássunk egy kis részletet: a Roxane-ba halálosan szerelmes nagyorrú lovag, költő, katona és párbajhős kétségbeesetten látja, amint a lány a csinos, de üresfejű, fantáziátlan Christiant tünteti ki kegyeivel:



Most látom, hogy főleg a sok Armida miatt ugyanezzel az erővel megírhattam volna Eugénia történetének következő részét is... De talán nem baj, hogy mégis ezzel a témával foglalkoztam, hiszen a változatosság is gyönyörködtet...