Bár túl vagyunk világhírű fia születésének 125. évfordulóján, még mindig adós vagyok Rosenberg Ádám nagykanizsai tevékenységének további részleteivel, pedig már több folytatást is írtam a témából. Nem gondoltam, hogy ennyihez lesz munícióm :)
Mostani írásom végére készítek egy gyors tartalomjegyzéket; így, akit érdekel, könnyebben visszaolvashatja a korábbi részeket, mint ha a címkék között keresgél.
Legutóbb Sigmund Romberg szülei találkozásáról, házasságáról írtam. Most folytassuk Rosenberg Ádám zenei tevékenységével Nagy-Kanizsa városában az 1880-as években. Az ő sokoldalú aktivitásából eddig magán-zeneiskolájáról és hangszerkereskedéséről számoltam be. Működésének további területei: zeneszerzés, fellépései zongoristaként, kórus- és zenekarszervezés, hangversenyrendezés, és, mint hab a tortán, jó humorérzékről tanúskodó részvételei városa társaséletében. E részterületek persze szorosan összekapcsolódnak.
Ma foglalkozzunk Rosenberg Ádámmal, a zeneszerzővel.
Nagy-Kanizsán töltött egy évtizedében több szerzeménye is megjelent nyomtatásban, valamennyi Fischel Fülöp (Fejtő Ferenc nagyapja) kiadásában. Zongorára írt magyar táncait akkori szokások szerint jeles kanizsai hölgyeknek ajánlotta. A hármas számút például gelsei Gutmann Vilmos feleségének. Itt van a szép, ízléses kiadvány címlapja:
Már többször szóba kerültek Rosenbergék kapcsán gelsei Gutmannék, mint a régi Kanizsa egyik legfontosabb és legbefolyásosabb családja. A zenedarab ajánlásának apropójából próbáljunk a végére járni a két család kapcsolatának. Házasság révén kerültek rokonságba, sógorságba-komaságba. A dinasztiaalapító Gutmann Simon felesége Strasser Nanetta, korábbi főnökének lánya volt, és Sigmund Romberg nagyapja, Rosenberg Zsigmond orvos is Strasser lányt vett el feleségül, Franciskát. Amikor az ő fiuk, Ádám 1843-ban megszületett, a születési bejegyzésben a koma, illetve tanú neve rubrikában a sógor, Gutmann Simon neve áll. Majdnem fél évszázaddal később Ádám fia, Sigmund Romberg születésekor ugyanebben a rovatban a Gutmann család következő nemzedékéből Henrik neve olvasható. E családi kapcsolat fogja majd Ádámnak és családjának Beliscsére költözését eredményezni.
De térjünk vissza a még Kanizsán élő Rosenberg Ádám zeneszerzői tevékenységeihez. A fenti magyar tánc számomra azért is emlékezetes, mert a kottáját felfedeztem egy online
antikváriumban és meg is vásároltam. Hármas nagykanizsai kötődése (zeneszerzője, a hölgy, akinek a szerző ajánlotta, illetve kiadója) miatt a Thúry György Múzeumra hagyományoztam. De még előtte egy kitűnő kanizsai
zongoratanárnő megtanulta és eljátszotta első könyvem bemutatóján :) Kifejezetten verbunkos ihletésű, hagyományos felépítésű, kellemesen játszható darabnak bizonyult, de szerintem kissé túl "jólfésült", nincs olyan belső tűz benne, mint ami ezt a stílust jellemezte. Persze már az 1880-as évek terméke, nem a stílus csúcskorszakában, hanem konszolidáltabb időkben íródott.
A zongoradarabok mellett Rosenberg Ádám komponált egy sorozat "kanizsai dal"-t Ollop Ernő verseire. A szövegíró is megérne egy blogbejegyzést, rendkívül érdekes figura volt, mondhatni a korabeli Kanizsa Hofi Gézája :)
 |
| Zalai Közlöny 1888. december 15. |
Természetesen nem ez volt a teljes zeneszerzői termése Rosenberg Ádámnak, amit bizonyít, hogy az előbb megmutatott címlapon az Op. 26-os jelzés áll, de csak ennek a néhánynak találtam nyomát. Elképzelhető, hogy már Glasgow-ban is jelentek meg művei. Jó lenne hirtelen odakeveredni az ottani nemzeti könyvtárba és keresni Ádámunk nyomait. Neten már próbálkoztam, meg is találtam, hol lehetne előhívni például ottani napilapokat az 1870-es évekből, de csak érvényes glasgow-i olvasójeggyel lehet bejutni az adatbázisba...
Legközelebb Ádámról mint zongoristáról és hangversenyrendezőről mesélek.
Végül pedig itt van az ígért tartalomjegyzék a témával kapcsolatos korábbi írásokból:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése