Ádám, Sigmund Romberg édesapja 6.

Legutóbb Rosenberg Ádámról mint zeneszerzőről szóltam. Ő azonban nem csak az asztalfiókjának dolgozott, hanem Kanizsára 1881-ben hazatérve belevetette magát szülővárosa zenei életének felpezsdítésébe. Zeneiskolájának és hangszerkereskedésének sínre állítása után, amelyek megélhetését voltak hivatva biztosítani, önzetlen tevékenységbe kezdett. Maga köré gyűjtötte a városban élő zenekedvelőket, profi és amatőr muzsikusokat és tervbe vették egy énekkar és egy zenekar megalapítását "zenetársaság" címszó alatt.

Kanizsán volt már korábban egy énekkar, az 1862 őszén létrehozott Kanizsai Dalárda. Egyszer majd ennek is megírom a történetét. Most összefoglalásként annyit, hogy miután első karnagya tragikus hirtelenséggel meghalt, egymást váltották a zenei vezetők. Az együttes az 1880-as évek elejétől már csak "hangfogóval" működött és hamarosan meg is szűnt. Zenekara állítólag már az 1840-es években is volt a városnak, de nagyon kevés forrás szól róla és Ádám idejére, ha tényleg volt is,  valószínűleg már régen elfelejtették.

Így Ádám, egész röviddel azután, hogy 1881-ben hazatért Glasgow-ból, máris lépéseket tett egy ének- és zenekar alapítása érdekében.

A Zala 1881. szeptember 14-i száma adott hírt először e törekvésről:

Zene- és dalegyesület. Városunkban dicséretes mozgalom indult meg egy zene- és ezzel kapcsolatos dalegyesület megalakítása érdekében. E hó 8-án ugyanis körülbelül 25 zenekedvelő egyén gyűlt össze, hogy ily egyesületnek megalapítása fölött tanácskozzanak. Miután a jelenvoltak részéről egy ily egyesületnek megalapítása szükségesnek és célszerűnek mondatott, a behívók Kartschmaroff, Grossmann Ignác, Rosenberg Ádám és Práger Béla urak indítványozása folytán a jelenvoltak abban állapodtak meg, hogy a szükséges előkészületek megtételére, a tagok gyűjtésére, egyleti helyiség megszerzésére sat. egy héttagú bizottságot választanak. A héttagú bizottság azonnal megválasztván, az előértekezlet véget ért. – Városunkban, a hol annyi zeneértő és zenekedvelő egyén sajnálatos és érzékeny hiány ily alakítani szándékolt egyesület s azért a kezdeményezőket üdvözöljük kívánva, hogy fáradozásukat mentül előbb siker koronázza, s az egyesület, melynek városunkban szép jövője van, mentül előbb megalakulhasson s a közönségnek mentül több élvezetet szerezzen.

Egy nappal később a Zalai Közlöny a következőket írta:

Ének- és zene-egylet szerveztetik előnyösen ismert kitűnő műzene értő Rosenberg Ádám úr kezdeményezése folytán. Bizottsági tagok az előleges intézkedések megtételére kezdeményezőn kívül: Grossmann Ignác, Grünhut Henrik, Kartschmaroff Leon, Ollop Imre, Rózsavölgyi Antal, Szalay Károly és Weiss Hugó. Örvendünk a szép és nemes cél tettlegesítésén, bizonyára számos és élvezetes zeneestélylyel gyönyörködtetik közönségünket.

Érdemes szemügyre vennünk néhányat az említett személyiségek közül. A kezdeményező Rosenberg Ádám mellett még Kartschmaroff Leó volt a társaságban igazi profi muzsikus, a kanizsai zsinagóga csodálatos bariton hanggal megáldott kántora, aki posztján 1867-től 51 évig (!) működött s az évtizedek alatt mondhatni európai hírre tett szert. Ő már a Kanizsai Dalárda körül is tevékenykedett. Grossmann Ignác piarista tanár volt, a gimnáziumi énekkar vezetője – sajnos 1882 szilveszter napján fiatalon elhunyt. Práger Béla a város zenei életéért sokat tevő gyógyszerész, Grünhut Henrik gazdag zenekedvelő gabonakereskedő volt, mindketten a zenei élet helyi mecénásainak tekinthetők.
Csak zárójelben jegyzem meg: a korabeli Kanizsa toleráns szellemét jól mutatja, hogy a piarista tanár gond nélkül együttműködhetett a zsinagóga kántorával és a többiekkel a város zenei életének felpezsdítésében. És ez nem elszigetelt jelenség volt...

A Zala ez év november 9-én már jelentette, hogy:

A vegyes dalegyesület városunkban megalakult, és mint értesülünk, működését már megkezdette, mely egyelőre a szorgalmas tanulásból és gyakorlásból áll. Azon reményünknek adunk kifejezést, hogy ez az egyesület most már komoly irányban fog haladni és mélyebb gyökeret fog verni városunk társadalmi életében, mint azt az eddigi ilynemű egyesületekről mondani lehetett.

Az új dalárda első fellépésére 1882 augusztus közepén került sor, Rosenberg Ádám vezényletével a kanizsai önkéntes tűzoltóegylet ünnepélyes zászlóavatásán, amelyet  kétnapos (!) ünnepségsorozattal tettek emlékezetessé.
Érdekes módon, papíron ekkor még megvolt a húsz éve alakult Kanizsai Dalárda. De úgy tűnik, Rosenberg Ádám és társai nem ezt a formációt vették át, mert a helyi sajtóban az ő kórusukról mint újonnan alapítottról emlékeznek meg. Persze, átfedések lehettek a tagságban, annál is inkább, mert ebben az időben az öregebbik dalárda már nem nagyon lépett fel. S aztán a végeredmény az lett, hogy mindkét kórus eltűnt...


Kanizsa zenei élete megújulásának valamivel később jött el az ideje, a másfél évtizeddel később megalakult Irodalmi és Művészeti Kör tevékenysége révén (nekik is csak második nekifutásra sikerült, de erről majd máskor).

Rosenberg Ádám énekkarának néhány szórványos szereplése után az egész kérdéskör eltűnt az akkori Kanizsa sajtójából. A tervezett zenekar még eddig sem jutott el. Pedig Ádám remélhette, hogy ilyen társakkal és hosszú távon saját zeneiskolájának neveltjeiből, illetve a gimnáziumi ének- és zenekarban résztvevőkből megizmosodhat a kezdeményezés, ez mégsem történt meg. Az okokat nem ismerjük, illetve egyet talán, ami, ha nem is a fő ok volt, de közrejátszhatott: ez pedig, mint már említettem, a gimnáziumi zenetanár 1882 végén bekövetkezett váratlan halála alig néhány napi betegeskedés után. Rosenberg Ádám még ekkor sem adta fel. A Zala 1888. január 29-i számából származik a következő híradás:

Gyermek előadás. Rosenberg Ádám zenetanár egy nagy gyermekzenekart állított össze, mely felszerelve minden gondolható hangszerrel febr. hó 5-én vasárnap d. u. 3 órakor a „Casinó” dísztermében a nyilvánosság elé fog lépni. Ezen főkép a gyermekek részére nemcsak érdekes, de tanulságos előadást ajánljuk a szülők figyelmébe.

A hangverseny le is zajlott szép sikerrel, majd több hasonló rendezvényről is hírt adott a kanizsai sajtó. E törekvés azonban hosszú távú eredményre már nem vezethetett, hiszen az ekkorra már családos Ádám 1891 tavaszán – anyagi okokból – Beliscsére költözött.

Legközelebb Rosenberg Ádámról mint zongoristáról és hangversenyrendezőről  írok.

Hallgassunk egy kis korabeli zongoramuzsikát, szerintem Ádámunk is játszott és tanított ilyesmiket: