A mai, utolsó folytatásban Rácz Alajos zeneiskolai korszakát szeretném bemutatni.
Ehhez kicsit kanyarodjunk vissza az időben. Rácz Alajos már a háború előtt
óraadóként több iskolában is tanított, bár nem mindenhol éneket -
a tanonciskolában például közismereti tárgyakat, de hát nyilvánvalóan
kellett a pénz... Ám a 30-as évek második felében már iskolai énekkart
is vezetett, az akkori II. körzeti elemi iskolában - ez a mai Rozgonyi
Iskola. Velük vett részt a Ketting Ferenc által 1937-ben megszervezett
legelső nagykanizsai Éneklő Ifjúság hangversenyen. Ott Kodály Karácsonyi pásztortáncát énekelték, azt a
gyönyörű kis darabot, amit éppen a 2. folytatás végére tettem fel
hallgatni valónak :)
Az elmúlt alkalommal írtam, hogy mint kántor 1948-ig működhetett. Az akkori politikai változások idején zaklatták, megfélemlítették, a Szent Imre Kórust kormányhatározattal feloszlatták. Szerencsére maradt számára kivezető út, hiszen zeneakadémiai végzettséggel rendelkezett. Rövid ideig a Zrínyi iskolában tanított éneket, majd kezdetben óraadó, 1950-től pedig rendes tanára lett a nagykanizsai Állami Zeneiskolának. Innét ment nyugdíjba 1975-ben.
Ebben az intézményben ugyanazt a "vonalat" folytatta, mint egyházkarnagyként, a kodályi zeneoktatási koncepció gyakorlatban való bevezetését. Ennek módszereit a szolfézs tanáraként Kanizsán ő vezette be, próbálta ki a gyakorlatban és terjesztette. Nyugdíjba vonulásakor elmondhatta, hogy mintegy 5000 növendéke volt, köztük a zeneiskola akkori tanári karának háromnegyed része...
Amikor néhány héttel korábban e sorozat első részét közzétettem, két reagálás is érkezett egykori tanítványaitól. Bár ezeket ott el lehet olvasni a kommentárok rovatban, a lényegüket ide is bemásolom, annyira fontosnak, informatívnak tartom őket, s egyúttal remekül felidézik az akkori légkört és Lojzi bácsi személyiségét:
Én összhangzattant tanultam tőle a Zeneiskolában, neki köszönhetem, hogy belelátok a harmóniák világába. [...] Minden óra után rohantam haza, hogy az otthoni pianínón a frissen tanultakat gyakorolhassam.
A másik kapcsolatom Lojzi bácsival a Vegyipari Technikum Zenekarához (ilyen is volt!!!!) fűződik. Bár csak egyszerűbb vonós darabokat játszottunk, de ez, és azt megelőzően az Úttörőzenekar volt az előszoba a Szimfonikus Zenekarhoz, amelybe bekerülni akkoriban nagy megtiszteltetés volt.
 |
| Lojzi bácsi a vegyipari technikum vonószenekara élén |
Egy másik volt növendéke így emlékezett:
Szeretett Lojzi bácsitól nagyon sok évig tanultam szolfézst, zenetörténetet, és összhangzattant. [...] Nagyon szigorú, de igazságos tanár volt. A szigorára jellemző, hogy a tábla mögött feleltünk, hogy ne tudjunk súgni egymásnak. [...] A zene szeretetét már általános iskolás korunkban belénk nevelte a régi Művelődési házban tartott vasárnapi matiné-hangversenyeken, Ő szokta ismertetni az adott zeneművek keletkezésének történeti előzményeit.
Újra megköszönöm a véleményeket és az első kommentelőnek az értékes és ritka fényképet külön is. A kép, a lányok szoknyahosszából és egyéb jelekből ítélve szerintem 1969/70 körül készült :)
A két emlékezés felidézi, hogy a szolfézstanítás mellett Lojzi bácsi vezette a zeneiskola úttörőzenekarát, az akkori vegyipari technikum vonószenekarát és foglalkozott zenei ismeretterjesztéssel. Mindezek mellett még a 60-as évek elején tagja volt egy országos munkacsoportnak, amely az alsó fokú zeneoktatás reformján dolgozott. Később általános iskolai megyei szakfelügyelő is lett és vezette a kanizsai zeneiskola mellett működő zeneoktatói munkaközösséget. S ha jól emlékszünk az előző folytatásra, másfél évtizeden át, 1967-ig még az országos hírű olajbányász vegyeskarnak is ő volt a karmestere! Szívügye volt a népzene, a népzenei ismeretterjesztés. Még nyugdíjas éveiben is sokat járt a környező falvakba, segíteni az ottani pávaköröket, kórusokat.
Lojzi bácsi élete hetvennegyedik évében, 1986. június 17-én hunyt el, két nappal szeretett felesége halála után. Philemon és Baucis...
A sorozathoz felhasznált források:
Csizmadia Ferenc nyugdíjas nagykanizsai tanár szóbeli közlései, 2009
Csizmadia Ferenc: A nagykanizsai "Jézus Szíve" plébánia templomban működő Szent Imre Kórus története. Kézirat,1988
Gábor Jenő: Szemelvények Nagykanizsa amatőr zenei- és énekkari életéről. Kézirat, 1970 körül
Jubileumi évkönyv. 50 éves a nagykanizsai zeneiskola. Zalaegerszeg, 1976
Horváth Ildikó: Szolfézzsal, népdal-mentéssel, mű-ismertetéssel. 40 év a zenekultúra terjesztésének szolgálatában. = Zalai Hírlap 1971. június 28.
Kocsis Katalin: Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye. Nagykanizsa, 2009
N. V. Sz. É. forgatókönyvek 1907-1957. Összeáll. a nagykanizsai Vasutas Kulturotthon vezetősége, 1957
A nagykanizsai Szent Imre Kórus évkönyve. Kézirat, 1946
T. A.: Emberek, dalok, évtizedek. = Zalai Hírlap 1975. április 13.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése