1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban

Nemzeti ünnepünk kapcsán ma az eseményeknek egy olyan oldaláról beszéljünk, amiről ritkán szoktak megemlékezni. Arról, hogy március 15-ének estéjén milyen zenéket hallhatott az, aki jelen volt a Nemzeti Színházban.

A helyszín:

A Nemzeti Színház akkor alig valamivel több, mint tíz esztendeje állt a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. Jórészt közadakozásból emelték és már maga a létezése is a magyar nemzeti függetlenséget, a magyar nyelv és a nemzeti kultúra erejét jelképezte. Elég sokáig mind a prózai, mind a zenés színjátszás otthona volt, ami bizony súrlódásokat is okozott a két ágazat között. Csak több évtized elteltével épülhetett fel először a zenés népszínmű otthona, a Népszínház (1875), majd az Operaház (1884).

Az est karmestere:

Erkel 1845-ben - Barabás Miklós rajza

Erkel Ferenc, aki 1848 márciusában harmincas évei végét taposta, a Nemzeti Színház főzeneigazgatója volt. Mint zeneszerző, két operáját mutathatta be színházában. 1840-ben a Bátori Máriát, amely szép magyaros címe ellenére idegenből átvett fiktív történetet beszélt el zenében. Ám premierjének napján nevezték először az addig Pesti Magyar Színház névre hallgató épületet és intézményt Nemzeti Színháznak. Erkel első operájával mintegy beletanult a mesterségbe, s annak tanulságait remekül hasznosította következő dalművében, az 1844-ben színre került Hunyadi Lászlóban. Ezt a művét már joggal nevezhetjük első magyar nemzeti operánknak.

1848 forradalmi estéjének zenei előzményei közé tartozik, hogy Bartay Endre színigazgató 1843-ban, majd 1844-ben pályázatot hirdetett nemzeti költeményeink, a Szózat és a Himnusz megzenésítésére. Mint azóta is minden magyar tudja, a Szózat pályázatot Egressy Béni, a Himnuszét pedig Erkel Ferenc nyerte. Dallamaik, ha nem is azonnal, mert kellett némi idő az akkori kommunikációs körülmények között, de elterjedtek és utat találtak a zsűri után az egész nemzet szívébe.

A tervek és a valóság:

1848. március 15-nek estéjére a Nemzeti Színházban a Két anya gyermeke című színmű előadása volt kitűzve, amiben a Nemzeti prózai társulatának szinte minden nagy művésze játszott: Szentpétery Zsigmond, Egressy Gábor, Lendvay Márton, Laborfalvi Róza. A szereplők között volt Egressy Béni is, aki afféle színházi mindenesként zeneszerző, betanító, színész, operaénekes, rendező is volt egyben.
Íme, az aznapi  plakát:

Forrás: dka.oszk.hu

A falragasz e példányából aztán történelmi dokumentum lett, hiszen rávezették a tervezett műsorváltozást. Március 15-én a déli órákra nyilvánvalóvá vált, hogy a nap történései nem egy korabeli bulvárdarabot igényelnek esti műsorként. Így az igazgatóság, azaz személyesen Bajza József, a Nemzeti prózai részlegének igazgatója elrendelte, hogy Katona József Bánk bán-ját kell játszani (Erkel Bánk bán-ja akkor még éppen csak formát ölteni próbálkozó terv volt, bár Egressy Béni talán már megírta a librettót).

Az aznapi plakátra kézzel ráírták, előrelátóan, múlt időben, hogy helyette a Bánk bán került színre (a "Darabváltozás" bélyegző nyilván jóval később kerülhetett rá). Ám ez is csak terv maradt. Az előadás ugyan elkezdődött, viszont amikor megérkezett a színházba a Táncsics Mihályt kiszabadító tömeg, még a Bánk bánt is félbe kellett hagyni. A színházban történteket a korabeli Pesti Hírlap így írta meg:

A sajtó-szabadság kivívásából és Stancsics kiszabadításából megérkezett nép betódul, minden padok megtelnek, a fulladásig nyomott népnek a páholy-tulajdonosok nyújtanak le kezet s emelik fel magukhoz. Kiáltások hangzanak: "Halljuk a Rákóczi indulót!" Egressy Gábor Petur bán maszkjában kiáll a közönség elé és megkérdi: "Folytassuk a Bánk bánt, vagy énekeljünk a Hunyadi Lászlóból?" Újabb kiáltások: "Halljuk a Hunyadit, a Marseillaiset, a Rákóczit, a Himnuszt...!" Majd a kiáltások elhallgatnak, a várakozás csendje üli meg a termet. Erkel beinti a "Meghalt a cselszövő"-t, a tömeg Metternichet átkozza. Aztán a Himnusz következik, majd a Rákóczi és a Marseillaise. Füredy népdalokat énekel, aztán újra felcsendül a Himnusz, a Szózat, a Marseillaise, a Rákóczi; ki tudja hányszor, szinte a végkimerülésig..."

Füredi Mihályt is Barabás Miklós rajzolta le

Kis kiegészítés: a népdalokat – azaz minden valószínűség szerint inkább népies magyar műdalokat – éneklő Füredi Mihály a magyar operajátszás egyik kiemelkedő baritonja, a kovácsmesterből lett operaénekes volt.

A Pesti Hírlap egy későbbi lapszámából még kiderül egy zenei adalék: a tömeg kikövetelte Erkeltől, hogy a zenekar játssza el Hunyadi hattyúdalát. Ez egy lassú verbunkosra épülő tragikus közzene, amely az operában Hunyadi László elfogása után hangzik fel.

Történt még más is azon az estén a Nemzeti Színház színpadán: ekkor, gyakorlatilag a közönség színe előtt szeretett egymásba a Táncsics kiszabadításából és hazakíséréséből csapzottan, sáros csizmában odaérkezett Jókai Mór és a Bánk-beli Gertrud királyné jelmezét viselő Laborfalvi Róza...

Mai zenénk Erkel Hunyadi nyitányának részlete, éppen a Meghalt a cselszövő dallamával indul: