Kérdőjelek...

2013. április 4., csütörtök

Már több, mint két éve blogolok. Első blogomat, ezt a "kataliszteset" 2011 január elején indítottam, a Gábor Miklóssal foglalkozót pedig három hónappal később, vasárnap lesz éppen két éves. Bár mindkettő kultúrával foglalkozik, valamennyire mégis más a célközönsége – persze ezek azért össze is érnek, és egy részük átfedi egymást. Mindkét blog olvasottsága most már tart egy bizonyos szintet. Hogy az sok vagy kevés, ki tudja, de... Szóval úgy érzem, különösen ez a katalisztes blog képtelen átlépni egy bizonyos határt. Őrzi az eddigi látogatottságot, van olyan is, hogy kiemelkedően meghaladja, de az átlag nagyjából marad, amennyi volt, mert más napokban, hetekben gyengébb – nyilván függ a témáktól, de függhet több más dologtól is. Különösen az utóbbi hetekben gondolkodtam el azon, hogy érdemes-e ezt így tovább csinálni...
Szinte a kezdetektől sok nagykanizsai anyaggal is foglalkozom: az egyedi témák mellett volt három nagy sorozatom, az egyikből könyv is született. Egy kanizsai internetes orgánum nagyon kedvesen és előzékenyen állandóan biztosítja, hogy ezeket a helyi témájú posztokat címlapján ajánlja, kis kedvcsinálóval, első egy-két bekezdésével együtt. Sajnos, azt kellett tapasztalnom, hogy ez a lehetőség hozott ugyan olvasókat, vagy legalább is látogatókat – mert a ráklikkelések számából persze nem deríthető ki, hogy az illető el is olvasta-e, amit talált, vagy egy pillantás után másfelé szlalomozott a neten – de csak nagyon szórványosan.

Egyszóval elbizonytalanodtam...

Lehet, hogy az a baj, hogy általánosabb hatókörű és helyi, kanizsai témákkal egyformán foglalkozom? Lehet, hogy ez megosztja még azt a kevés olvasótáboromat is, ami van? Esetleg kellene csinálnom egy csak kanizsai blogot és ezt a kataliszteset megtartani az egyetemesebb írásoknak? Bár a kanizsai témáknak általában vannak szélesebb összefüggéseik, amelyek érdekesek lehetnek olyanoknak is, akiket, mivel nincsenek kanizsai kötődéseik, az én városom története különösebben nem vonz, ezért nem gondoltam korábban erre. Lehet, hogy ez a megoldás? Másik oldalról viszont mégsem biztos, hogy ez, hiszen a helyi témák esetében kanizsaiak részéről sem vettem észre különösebb érdeklődést...

Vagy hagyjam így az egészet, ahogy eddig csináltam? Az a nagy helyzet, hogy sajnos, vagy nem sajnos, más téren nem tudok változtatni. Van egy érdeklődési köröm, a témák megfogalmazása terén van egy kialakult stílusom, ezek most már adottak. Persze fejlődni mindig lehet, de gyökeresen megváltozni, "trendibb" lenni nem tudok – és talán nem is akarok. Menet közben persze próbálkoztam és próbálkozom több mindennel, rendszeres facebook-os ajánlásokkal, blogversenyen való részvétellel, és mégis gyakorlatilag stagnál a dolog. Hogy egy blog esetében, ahova átlag hetente egyszer teszek fel újdonságot, két év elegendő idő-e ilyen, meglehetősen pesszimista következtetések levonására, nem tudom. Vagy valóban csak ennyi van ebben a blogban??? Pedig nemrég még a témák kibővítésén gondolkodtam, akár ebben a blogban, akár más formátumban, esetleg egy önálló weboldalban...

Mai zene illusztrációm Pataky Kálmán operaénekes egy csodálatos felvétele, Nadir románca Bizet: Gyöngyhalászok című operájából.
Azért Patakyt választottam, mert ő is remek példa arra, hogy egy nagykanizsai történet nem csak a helyieket érdekelheti, hanem sok érdekes aprósággal, részlettel hozzá tud járulni egyetemes témákhoz. Az Alsólendván született Pataky Kálmán ugyanis, akit máig a világ egyik legnagyobb tenoristájaként tartanak számon, 1912 előtt Nagykanizsán járt néhány évig gimnáziumba, amikor apja a csáktornyai tanítóképző igazgatója volt. Gimnáziumi ünnepségeken többször szerepelt, s erről említést tettek Nagykanizsa akkori újságjai. Ezek bizony érdekesek lehetnek például nem-kanizsai operakedvelők számára is.

5 megjegyzés:

Andi írta...

Kedves Kati! Ne csüggedj, hidd el nem az a fontos hogy hányan olvassák, hanem az hogy az olvasótáborodnak mindig értékes cikkeket és olvasmányokat adsz és mi nagyon értékeljük és biztatunk továbbra is. Köszönjük az eddigi munkádat!!!

Zsuzsanna írta...

Jó ez nekünk, nem kérdés! És maradandó érték, csak (hiába, a levéltáros-kéziratos nem tagadhatja meg magát) - papírra is kell tenni, legalább otthon kinyomtatni... Aztán majd eljön az ideje.

Kataliszt írta...

Köszönöm Mindkettőtöknek! Igazából vannak mindenféle terveim, például zenei emlékhelyek Magyarországon és a világban, plusz egy kanizsai muzsikusok lexikona. Csak tényleg nem mindig érzem, hogy ezek a dolgok kellenek-e, érdemes-e ennyit dolgozni velük... De lehet, hogy ez most csak egy olyan pillanat, amikor sötéten látom a dolgokat...

Szabó Dénes írta...

Kedves Katalin! Abba ne hagyja! Élvezet olvasni az írásait. Irigykedem is kissé, hiszen kevés embernek adatik meg a lehetőség, hogy a hobbija legyen a munkája.
Sok sikert, erőt, egészséget kívánok Önnek!

Kataliszt írta...

Kedves Dénes, köszönöm szépen! Ezt a posztot még a tavasszal írtam és azért az időnként előtörő kétségeimmel szemben azóta is folytatom mindkét blogot. Csak azért nem ártana némi áttörés... de talán a szisztematikus munka egyszer majd azt is meghozza :)