Kerekes Irén 1.

Kerekes Irén az 1931/32-es tanévben

Februárban különösen sok nagykanizsai muzsikusnak van évfordulója. Így, mielőtt folytatnám előző két témámat, Blau Margit és Milhofer Ödön történetét, egy harmadik személyiséget is szeretnék megmutatni. Ő Kerekes Irén és éppen 35 évvel ezelőtt, 1980. február 10-én hunyt el Nagykanizsán.

Csendesen élt, pedig nagyon jó zongorista volt; lehettek volna hangosabb sikerei, de úgy érzem, ez a visszafogottság, amely vasakarattal párosult, jellemezte egész egyéniségét. Tudom, hogy vannak még Nagykanizsán, akik ismerték őt, akik a növendékei voltak. Mert Kerekes Irén a nagykanizsai zeneiskola tanára volt egész felnőtt életében, tagja az intézmény legelső, legendás tanári karának. 1927 szeptemberében lépett az iskolába, ahol 35 éven át működött, ám nyugdíjasként még később is sorompóba állt, ha szükség volt rá. A zeneiskola tőszomszédságában is lakott... Életének nyolcvannegyedik évében hunyt el, a nagykanizsai köztemetőben nyugszik.

Nagykanizsán, hogy úgy mondjam, bevándorló volt. Élete első 30 évében semmi kapcsolata nem volt városunkkal, ám itt sikerült elhelyezkednie, az alig pár hónapos múltra visszatekintő Városi Zeneiskolában. A lehetőségről a kanizsai Garai Margit csellista útján értesült, akit zongorán kísért akkoriban valahol. Pályázatára egy táviratot kapott válaszként, mely szerint egy évi próbaidőre alkalmazza a zeneiskola, jelenjen meg a helyszínen 1927. szeptember 12-én.

Kerekes Irén hagyatékából, a Thúry György Múzeumban

És Kerekes Irén megjelent, hogy aztán további életét a nagykanizsai zenekultúra szolgálatába állítsa.

Miskolci lány volt, ott született 1897. január 18-án. Apja Kerekes Miklós férfi divatáru-kereskedő, görögkatolikus vallású, Irén születésekor 40 éves. Édesanyja a 19 éves római katolikus Rösch Erzsébet.

Akkoriban Miskolcon jó zeneiskola működött, Irén ott tanult zongorázni, majd, mint tehetséges növendék a Zeneakadémia előkészítőjére került. Ez négy évig tartott, miközben két éven át ő maga is óraadó tanár volt a miskolci zeneiskolában. Végül elvégezte a Zeneakadémián zongorából a tanárképző kurzus három évét is. Zongoratanári oklevelét 1924 júliusában kapta meg. Októbertől a budapesti Ranolder Intézet tanára lett. Hogy onnét miért akart eljönni, csak találgatni tudok: akkor a Ranolderben polgári iskola és tanítóképző működött, ő pedig valószínűleg inkább zeneiskolában a hangszerét szerette volna tanítani, nem pedig mint iskolai énektanár működni.

Így áttelepült az ország másik szegletébe, mert természetesen, mint nagyon jó zongoristát és eredményes tanárt a próbaév letelte után véglegesítették. Apja akkor már nem élt, édesanyját pedig utolsó éveiben ide hozta magához, aki aztán Kanizsán is halt meg 1950 őszén.

Városunkban 1926 szeptemberében nyílt meg a zeneiskola, akkor még a Királyi Pál utca 2. szám alatt:

Legnépszerűbb tanszaka kezdettől fogva a zongora volt, így a kanizsai "bennszülött" Pásztor Irma után sürgősen szükségessé vált újabb és hasonlóan kiváló zongoratanár alkalmazása, akit Kerekes Irén személyében találtak meg - majd 1930-tól Honti Ilonával lett teljessé a kiváló kanizsai zongoratanárok sora.  Mindhárman koncertképes zongoraművészek is voltak.

Legközelebb innét folytatom.