Büchlerné Krausz Gizella

125 évvel ezelőtt, 1890. március 10-én született Nagykanizsán Büchler Mórné Krausz Gizella.

Ő is egy "közmunkás" volt Nagykanizsa zenei életében: nem főfoglalkozású muzsikus, de a profikhoz közeli képességekkel és képzettséggel; ahhoz a réteghez tartozott, akikről nemrég Milhofer Ödön kapcsán írtam. Ez a réteg volt alanya és legfőbb támasza a városban működő hivatásos muzsikusok és zenetanárok tevékenységének mint növendék, kórus- és/vagy zenekari tag, együttmuzsikáló társ és nem utolsó sorban stabil, érdeklődő, művelt és jó ízlésű közönség. 

Ebbe a körbe tartozó néhány kiemelkedő  kanizsairól megemlékeztem már a blogban. Ilyen volt például Blumenschein Vilmosné, Gürtler Ferenc, Blau Margit és Büchler Margit. Büchler Margit esetében nem véletlen a névazonosság, ő ugyanis mai írásom alanyának lánya volt. Így már szóltam valamennyit a Büchler-családról, de ma kezdjük a Krauszokkal.

Krausz Lipót ismert vendéglős volt Nagykanizsán, ő bérelte a Zöldfa-kertet, a Bolyai Iskola (régen Zöldfa szálló) mellett, a mai Városháza területének egy részén elhelyezkedő kedvelt vendéglátó-helyet, ahol azért egy fából készült zártabb épület is a vendégek rendelkezésére állt. Amúgy Krausz Lipót tekintélyes polgár lehetett, ugyanis városi képviselő és törvényhatósági bizottsági tag is volt.

Gyermekei voltak: Leó, Oszkár, Olga és Gizella.

Érdemes a testvéreket részletesebben is szemügyre venni, mert jellegzetes bepillantást nyerhetünk a régi Kanizsa életébe.

A két fiú a 19. század legutolsó éveiben, még apjuk életében "Kálmán"-ra magyarosította családnevét. Oszkár kalandvágyó ifjú volt, de úgy tűnik, nem hebehurgya. Az ún. Keleti Kereskedelmi Akadémiára járt (ez volt a hazai közgazdászképzés első intézménye), ahol 1898-ban tett feltűnést keltő államvizsgát. Alapos készültsége az összes tantárgyakban, de különösen a keleti nyelvekben mindenkit meglepett. Így neki ítélték oda a kormány nagy ösztöndíját, melyen mintegy egy éves tanulmányútra ment a Balkán-félszigetre és Afrikába (lásd: Zala 1898. június 23.). 1900-ban - még mindig csak 19 éves - Kijevbe küldték ki, mint ahogyan a Zalai Közlöny írta az év január 6-án: "a magyar kivitelben és a közvetlen üzleti összeköttetésekben való közreműködés céljából". 1903-ban mint a Kereskedelmi Múzeum bukaresti kirendeltségének vezetőjét találjuk. További életútja egyelőre nem ismert.

Vele ellentétben Kálmán Leó életét Nagykanizsán élte le, egy banknak volt a főkönyvelője. Az ő lánya volt az 1934-ben gyermekszülésben fiatalon elhunyt Kálmán Magda, unokája pedig Strém Kálmán hangversenyrendező és zeneszociológus.

S ha már Leó unokája kapcsán előkerült a zene: a Krausz családban mindenki tanult zenét, a kitűnő "all-round" muzsikus, Sterneck Zsigmond növendékei voltak, nevük elő-előfordul növendékhangversenyek résztvevőinek felsorolásaiban.

A két Krausz-lány húszas évei elején férjhez ment. Olga férje Domány Ármin, a kanizsai felsőkereskedelmi iskola tanára. Egyik lányuk, az 1903-ban született Domány Sári operaénekesnő lett. Az ulmi, majd a stuttgarti opera tagja volt, ám a holokauszt miatt menekülnie kellett, így Svédországban sikerült túlélnie a vészkorszakot.

Mai írásom alanya, Gizella életét kövessük kissé korábbról:

Mint írtam, Krausz Gizella Sterneck Zsigmond növendéke volt, énekelni és zongorázni tanult nála. Tíz évesen ott találjuk egy növendékhangverseny résztvevői között, amin egyébként fellépett akkor már tizenhét éves leendő férje, a szintén Sterneck-növendék Büchler Mór is...

Édesapja korán, 49 éves korában, 1903-ban elhunyt. A Zöldfa-kertet még néhány évig az özvegy működtette tovább. Közben felnőttek a gyerekek és Kálmán Leó 1912-ben felépítette ezt a nagy családi házat a Király utca 34. alatt, a mai Dél-Zala áruház tőszomszédságában:

Ez lett aztán a család "főhadiszállása". Itt élt természetesen maga Kálmán Leó a családjával és itt élt férjével Krausz Gizella is.

Büchler Mórral 1911. május 7-én házasodtak össze.

Férje maga is a kanizsai "félprofi" muzsikusok kategóriájába tartozott. Eredetileg vaskereskedő volt, üzlete is itt, a Király utca 34-ben működött. Ám nagyon sok időt töltött zenével. Sterneck Zsigmond neveltjeként úgy tűnik, jó alapozást kapott nemcsak a hangszerjátékhoz (hegedült, csellózott, nagybőgőzött, mikor mire volt szükség az akkor már időnként működő városi szimfonikus zenekarban), hanem a karvezetéshez is. Ő Kanizsa zenei életébe elsősorban mint kóruskarnagy írta be a nevét. Az 1910-es évektől majdnem két évtizeden keresztül ő vezette az Ipartestületi Dalárdát, megalapította a Postásdalárdát, majd a belőle kinőtt Kisdalárdát.

Büchler Mórnak és Krausz Gizellának két lánya született: 1913. július 7-én Edit, 1914. október 6-án pedig Margit.

És akkor Gizella zenei tevékenysége, részletesebben:

Kiváló énekhanggal rendelkezett, szoprán hangfajban, amit szintén Sterneck Zsigmond irányítása alatt művelt ki.

Ez itt egy korai sajtóvisszhang 1908-ból, tizennyolc éves korából, a Kereskedő Ifjak Önképző Egylete által rendezett műsoros estről, a Zala december 10-i számából:

Krausz Gizella kisasszony nagyon kellemes, szépen színezett hangjával és Sattler Géza behízelgő, lágy tenorjával óriási tetszéstől kísérve duettet énekeltek, melyre ráadást kellett nyújtani.

A következő sajtóvisszhang idejében már asszony és családanya, de továbbra is énekel. Abramovics Márk, a zsinagóga kántora választotta kamara-partneréül a Kaszinó egy műsoros estjén, ahol a fiatal kántor elsőként mutatkozott be világi pódiumon:

Különösen szép volt a két Mendelssohn-duett, melyet Büchler Mórnéval együtt adott elő. A fiatal asszony, ki szintén ezúttal szerepelt először világi deszkákon, tisztán csengő, kellemes hangjával és közvetlen, kedves előadásával élénk feltűnést keltett.

Ugyan az újságíró rosszul tudta, hogy Büchlerné először énekelt "világi deszkákon", de ez azért valóban nem túl gyakran fordult elő Krausz Gizella életében.  Viszont évtizedekig tagja és szólistája volt a Nagykanizsai Irodalmi és Művészeti Kör Vegyeskarának és a zsinagóga énekkarának. 1935-ben például ott van azok között, akiket oklevéllel tüntettek ki a Kör vegyeskarának legrégebbi énekeseként.

Legnívósabb szereplésére is az Irodalmi Kör Vegyeskarának tagjaként került sor.

1931-ben halálának hétszázadik évfordulója alkalmából nagy, reprezentatív Szent Erzsébet emlékünnepséget rendeztek városunkban, melynek zenei főszereplője az Irodalmi Kör Vegyeskara és Zenekara volt. Lapozzunk bele a december 1-jén megjelent Zalai Közlönybe. Ide másolom az egész bekezdést, hogy teljes képünk legyen a vállalkozás nagyságáról és benne Büchlerné Krausz Gizella teljesítményéről:

Történt mindez 1931-ben. Ebben az időben már cseperedtek lányai, akik maguk is gyakori fellépői lettek az akkori társas rendezvényeknek, mint azt Büchler Margitról szóló posztomban már megírtam. Aztán a lányok férjhez mentek és Gizella már várhatta volna az unokákat, amikor fiatalabbik lánya alig egy évi házasság után megözvegyült. A magánéleti tragédiát hamarosan történelmi tragédia követte: a háború és a holokauszt. 

Büchleréket is deportálták, s a négytagú szűk családból hármuk neve az áldozatok között szerepel. Gizella 54 éves volt, a férje 62, lányuk, Margit (Manci volt a beceneve) pedig alig 30. Egyedül Edit élte túl...

A nagykanizsai zsinagóga udvarán felállított emlékmű részlete

FRISSÍTÉS:

 

A családból korábban csak Büchler Mór arcképét ismertük. Most viszont tudok mutatni egy gyönyörűszép fotót a teljes családról, amely néhány más kép társaságában szinte kalandos úton érkezett Neringa Naujokaite Németországban élő litván képzőművésztől.

Ő holokauszt-kutatással is foglalkozik, így ismerkedett meg - gondolom, hosszú évekkel ezelőtt - a család egyedüli túlélőjével, Büchler Edittel, s személyesen tőle kapta a megmenekített családi fotókat. Neringa megtalálta ezt a posztot a világhálón, nem restellt kapcsolatba lépni velem - hozzászólását ott láthatjuk a poszt alatt - s így kaphattam meg elektronikusan a képeket, amelyek közül ezt a gyönyörű családi fotót mutatom meg. Az 1930-as évek elején készülhetett. Alig több mint egy évtized múlva a családból hárman erőszakosan tűnnek el a föld színéről... Semmilyen más emlék nem maradt róluk, hiszen még sírjuk sincsen, csak a kanizsai zsinagóga udvarán lévő emlékműre mintegy 3000 sorstársuk között felvésett nevük...

 

A család: Büchler Mórné, Edit, Margit, Büchler Mór