Vecsey Ferenc meghiúsult nagykanizsai koncertje...

Kettős évfordulója is van mostanában Vecsey Ferenc hegedűművésznek: 122 éve, 1893. március 23-án született és 80 éve, 1935. április 5-én hunyt el. 

Pályájának rövid summázatát Gombos László zenetörténész megfogalmazásában idézem:

Vecsey Ferenc a 20. század elején Hubay Jenő zeneakadémiai osztályából kikerült és világszerte nagy feltűnést keltett hegedűs csodagyerekek első generációjának képviselője. Valamennyi közül a legfényesebb karriert ő futotta be, és a század első évtizedeiben a magyar előadóművészet legnépszerűbb "világmárkái" közé tartozott. Alakját már életében legendák övezték [...]

Vecsey, az egyik első igazi hegedűs világsztár egy új korszak képviselője volt az előadó-művészet történetében, amikor a koncertezésben egyre inkább az üzleti jelleg és a professzionális módon kivitelezett szenzációkeltés került előtérbe. A felülmúlhatatlan technikai tudást és mély átélést nemes eleganciával ötvöző játékával ugyanakkor a virtuózok letűnt, hősi korszakának hagyományát is továbbörökítette. Repertoárjának középpontjában a romantikus virtuóz karakterdarabok és versenyművek álltak.

A művész legproduktívabb időszakában, harmincas éveitől korai haláláig Olaszországban élt, ugyanis 1923-ban egy Giulia Baldeschi nevű olasz arisztokrata hölgyet vett feleségül. Rövid perugiai tartózkodás után 1925 körül Velencébe költöztek, otthonuk a Canale Grande egyik legszebb, 15. századi gótikus palotájában volt, a Palazzo Giustinian de Vescovi-ban (ahol egyébként mintegy háromnegyed évszázaddal korábban Wagner a Trisztán és Izoldán dolgozott és ami éppen a tőszomszédságában van a Ca' Foscarinak, amit Verdi operája kapcsán már egyszer körbejártunk...)

Ez itt Vecseyék palazzója - bár gondolom, nem az egész volt az övék, csak egy lakosztályt bérelhettek benne:

Vecsey itáliai életében is ragaszkodott magyarságához, olasz nyelvterületen például továbbra is Ferenc-ként írta keresztnevét, csak német környezetben használta a Franz-ot. 1926-ban jótékony célú koncertsorozatot adott Magyarországon és néhányszor még hazatért.

De most már ideje rátérni nagykanizsai kapcsolatára - ami sajnos csak egy meghiúsult koncertet eredményezett a város zenekedvelőinek...

Nos, Vecsey Ferencnek volt egy Sarolta nevű nővére, aki éppen ebben az időszakban, az 1920-as és 1930-as években Nagykanizsán élt férje révén, akit Kovács Sebestyén Tibornak hívtak. Amúgy a Vecsey család nemesi család volt, több előnévvel (vecsei, böröllői és izsákfai). A Kovács Sebestyén família szintén, Kovács Sebestyén Tibort földbirtokosként említi többször is a helyi sajtó, akinek birtokai Petriventén feküdtek, de úgy tűnik, Kanizsán laktak (vagy Kanizsán is). Kovács Sebestyén úr egyébként földbirtokának igazgatása mellett erőteljesen részt vett a közéletben: Ventén iskolaszéki elnök, képviselőtestületi tag, sőt megyebizottsági tag is volt. Erős kulturális kötődései is voltak: foglalkozott írással. Éppen Kanizsán jelentette meg 1939-ben Cervantes életéről írott A búsképű lovag című könyvét. Mellette a nagykanizsai zenei élet szervezésében is jeleskedett - igaz, ez már főleg világhírű sógora halála után történt. Szoros munkakapcsolatot alakított ki Vannay Jánossal, az 1926-ban alapított Városi Zeneiskola igazgatójával és létrehozták a Nagykanizsai Zenebarátok Társaságát. 1939-ben aztán a fővárosba költözött, de míg Kanizsán élt, gyermekei is a kanizsai zeneiskola növendékei voltak.

Visszatérve a Vecsey-koncert kérdésére, mint látjuk, minden lehetőség adott volt: családi kapcsolatok, hajlandóság, fogadókészség - és mégsem játszott Kanizsán Vecsey Ferenc...

Elsőnek dr. Kőnig József fogorvos, a zenei élet nagy helyi pártfogója és mecénása (aki aztán 1945-ben tragikus halált halt... majd egyszer megírom) jelentetett meg egy olvasói levelet Kanizsa akkori lapjában, a Zalai Közlönyben. Ebben kissé keserűen írja, hogy Kanizsa még a száját sem tudja kinyitni a sültgalamb előtt, hiszen nem jelentkezett, amikor Vecsey magyar városok számára jótékony célú koncertek megtartására tett ajánlatot - ez különösen bántó annak fényében, hogy a művész testvére kanizsai...

Az olvasói levélnek lett hatása, az ügyet felkarolta az egyébként civilben remekül hegedülő dr. Krátky István főjegyző, aki alig egy hét múlva Budapesten március 16-i dátummal Vecsey impresszáriójánál lekötött egy koncertet. Aztán sajnos szinte naponta jöttek a híradások, először arról, hogy pár napot késni fog a koncert, mert egyeztetni kell még más városokkal. A tervezett időpont után két nappal Vecsey hazautazott Velencébe, ekkor már látszott, hogy azon a tavaszon nem lesz semmi a koncertből. 1927 őszén aztán a művész újra Magyarországra jött, ám hangversenykörútjából ismét csak kimaradt Nagykanizsa. Ekkor az az év tavaszán felépült és megnyílt Városi Színház és Mozi (a mai Medgyaszay Ház) vezetősége kezdett mozgolódni, de hiába, valószínűleg újra későn kaptak észbe. Pedig Vecsey járt is felénk: hangversenyei után, 1927. november 18-án feleségével autón Iharosberénybe érkezett, báró Inkey József meghívására és másnapig maradt:

Zalai Közlöny

S hogy ki volt báró Inkey József? A 18. század közepe óta iharosberényi nagybirtokos pallini Inkey család leszármazottja, anyai ágon Eötvös József író, kultuszminiszter unokája. Császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő, a magyar főrendiház örökös tagja. Foglalkozott költészettel és zeneszerzéssel, dalait megjelentette 1924-ben a Rózsavölgyi zeneműkiadó. A társaság a báróék ma is álló iharosberényi kastélyában töltötte el a rövid hétvégét, talán muzsikáltak is...

Az iharosberényi kastély (forrás: kastely.ementor.hu)

A sikeres fiatal hegedűművész életéből ekkor már csak nem egészen egy évtized volt hátra. 1935. április 7-én a Zalai Közlöny is közölte a tragikus hírt 42 éves korában bekövetkezett hirtelen haláláról:

Itt ifjúságának és hírnevének teljében látjuk (bal szélen) feleségével és mesterével, Hubay Jenővel Budapesten, az Operaház előtt készült rövid néma filmhíradó-felvételen - sajnos, a beágyazás funkció nem hajlandó működni, így egyszerűen IDELINKELEM - a kedvcsináló képet pedig idemásolom belőle:

Forrás: filmhiradokonline.hu

Vecsey Ferenc zeneszerzéssel is foglalkozott, bár csak magának komponált előadási darabokat. Ez a dallama különösen híres lett, emlékére hallgassuk meg, közben ritka fényképeket is láthatunk:

Vecsey Ferenc pályájáról ebben a pillanatban még alig van irodalom. Ám most olvastam, hogy Rakos Miklós, aki már korábban is hiánypótló kutatásokat végzett a  magyar hegedűművészet területén, feldolgozta Vecsey velencei hagyatékát és meg fog jelenni kötetben. Remélem, hamarosan, mert nagyon kíváncsi vagyok rá!!!