Bátorfi Emma sorsa

Mai írásom csak áttételesen kapcsolódik a zenéhez és Nagykanizsához. De lezár egy témát, amivel már foglalkoztam, csak a végét eddig nem tudtam - és nagyon szívszorító a történet...

Jeles egyénisége volt városunknak Bátorfi Lajos hírlapíró, költő, szerkesztő. Egyetlen lánya, Emma tehetséges zongoristaként Erkel Ferenc növendékeként tanult a Zeneakadémián és nem sok híja volt, hogy Liszt Ferenc tanítványa legyen. Ám ő fontosabbnak ítélte a szerelmet és a családalapítást: abbahagyta zenei tanulmányait és férjhez ment. Későbbi élete folyamán azért gyakran zongorához ült. Amit első lépésben tudtam róla (és édesapjáról), a Liszt Ferenc és Nagykanizsa című sorozatban írtam meg, IDE KATTINTVA gyorsan átfutható. Később Győrbe is elutaztam, hogy megkeressem származása nyomait, ami nagyrészt sikerült is. Az akkor megszerzett információkat ITT ÍRTAM MEG.

A második bejegyzést azzal fejeztem be, hogy még fehér folt Emma későbbi sorsa, meddig élt és mikor halt meg. Azóta erre vonatkozóan is találtam adatokat. Miután kiderült, hogy nyomait Pécsett kell keresni, a közelmúltban fel is kerekedtem és sikerrel jártam. Most ennek az útnak az eredményét mesélem el, benne Emma egyik lányának történetével, ami nyilván kihatott az ő életére is.

Emma tehát 1881-ben ment férjhez Filipovics József magyar királyi postatiszthez. Az esküvő Budapesten történt és úgy tűnik, hogy az első időkben ott is laktak, de a házaspár aztán hosszú távon Pécsett élt. Négy lányuk született. Emma, míg élt az édesapja, gyakran hazalátogatott Kanizsára. Apja nagyon szerette elsőszülött unokáját, Irénkét, aki versírásra is ihlette, olyannyira, hogy az Irénke-versekből aztán egész kötet jelent meg 1886-ban.

Teltek-múltak az évek. Emma lányai felcseperedtek, férjhez mentek. Az 1884-es születésű Emília, aki egy későbbi cikk szerint okleveles tanítónő és kiváló muzsikus volt, 1909. április 24-én Pécsen kötött házasságot egy Novák Emil nevű, Borsod megyéből származó állatorvossal. Itt van az anyakönyvi bejegyzés:

Itt pedig egy tudósítás az esküvő fényes körülményeiről a Pécsi Napló másnapi számában:

Pécsről vitt asszonyt Délamerikába. Érdekes házasságkötés folyt le ma a pécsi állami anyakönyvi hivatalban. Novák Emil borsodmegyei királyi állatorvos, aki Délamerikában Uruguayban nyert előkelő állást, kitűnőnek ígérkező alkalmaztatást, ma kötött házasságot Pécsett Filipovics József m. kir. postatanácsos leányával, Emíliával. A polgári házasságkötés után ma délután 5 órakor a belsvárosi plébánia templomban fölvette az új házaspár az egyházi áldást. Az esküvőnek igen sok nézője volt, mely külső fény tekintetében is föltűnést keltett. Apró gyermekek XVI. Lajos korabeli apródjelmezben vettek részt virágcsokrokkal az egyházi szertartáson, mint vőfélyek és nyoszoló leányok. Az esküvőt nagy nászlakoma követte, melyen közel harmincan vettek részt. A gazdag amerikaiak egy bájos asszonykával lesznek gazdagabbak.

A fiatal pár nagy reményekkel elutazott a Föld másik oldalára. Alig egy év elteltével aztán nagy tragédiára derült fény, amit az akkori hírközlési körülmények miatt a fiatalasszony szülei is csak jókora késéssel tudtak meg:

Zalai Közlöny 1910. június 13.

Ebben a cikkben ugyan nem Uruguayról, hanem Brazíliáról esik szó, de bármelyik is az igaz (vagy lehet, hogy mindkettő, ha közben elköltöztek), az teljesen biztos, hogy az események Délamerikában játszódtak le. Hogy a férj megőrülése nem újságírói túlzás-e, ki tudja, de a fiatalasszony és kisbabája halála sajnos biztos információ. A Pécsi Napló 1910. május 24-i számában ugyanis egy közleményre akadtam, ami alátámasztja a tragédiát:

Köszönetnyilvánítás

Mindazoknak, akik forrón szeretett gyermekeink elvesztése felett érzett végtelen fájdalmunkon részvétükkel igyekeztek könnyíteni, ezen az úton mondunk hálás köszönetet.

A gyászoló Filipovics család

Történt tehát mindez 1910 tavaszán. Bátorfi Emma életéből ekkor már csak mintegy nyolc év volt hátra: 1918. szilveszterének napján, hajnali 3 órakor halt meg pécsi otthonában az akkoriban rengeteg áldozatot szedő spanyolnátha járványban. Mindössze 54 évet élt...

A helyi sajtó is megemlékezett haláláról. A kis nekrológból két fontos dolgot megtudhatunk róla, ami teljesebbé teszi a róla eddig összerakható képet: házasságkötése után még gyakran fellépett Pécsen és tanítással is foglalkozott - ezeknek alkalomadtán megpróbálok még utánanézni.

Dunántúl 1919. 1. szám

Talán a sírja is megvan a pécsi központi temetőben: mivel itthon élő három lánya révén nagy családja volt, vejek és unokák, van esély rá, hogy meg lehetne találni. Akár még a családfáját is tovább lehetne részletesebben kutatni, hiszen a cikk közli vejeinek nevét. Ma is lehetnek leszármazottjai...