Volkmann Róbert lakóháza a budai Vármegyedben

Sokszor emlegettem ebben a blogban is, hogy meglehetősen régóta gyűjtöm Magyarország zenei emlékhelyeit. Már egészen impozáns dokumentációm van zeneművészek szülő- és lakóházairól és más, a zenével kapcsolatos épületekről, valamint zenei vonatkozású síremlékekről, szobrokról, emléktáblákról, egyéb emlékjelekről. Persze vannak azért fehér foltok is... Alkalmanként már mutattam is gyűjteményemből itt és a facebookon. Régóta gondolkodom, hogy milyen formában, csoportosításban, hogyan tegyem közkinccsé, de még nem igazán jutottam eredményre. Lehet, hogy ebből egy külön blogot kellene csinálnom?

Amíg kitalálom a legjobb módszert, ha adódik alkalom, újra mutatok belőle. Ma például a 200 éve született VOLKMANN RÓBERT zeneszerző, tanár lakóházát a budai Várnegyedben.

Az épület mai címe: I. Tárnok utca 7. Egyemeletes, klasszicista lakóház:

Kapuzata felett emléktábla látható:

Ide másolom a képről kissé nehezen olvasható szöveget:

E HÁZBAN LAKOTT

VOLKMANN RÓBERT

ZENESZERZŐ

1875-TŐL 1883-IG

Volkmann Róbert 1815. április 6-án szász földön született, Meissen közelében, egy Lommatzsch nevű kisvárosban. Életének és magyar kapcsolatainak kiváló összefoglalását a Zeneakadémia honlapján elolvashatjuk, én csak a legfontosabb tényeket idézem.

Előtte egy portré Volkmannról, melynek illik megjelölnöm a forrását:

http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Briefe_von_Robert_Volkmann,_Bildnis.jpg#/media/File:Briefe_von_Robert_Volkmann,_Bildnis.jpg

1841-ben költözött Pestre és egy rövid bécsi időszakot kivéve 1883-ban bekövetkezett haláláig Magyarországon élt. Pályáján b-moll zongoratriójának európai sikere, Liszt és Wagner elismerése jelentett fordulópontot. 1875-től az akkor megnyílt Zeneakadémia rendes tanára lett. Liszt és Erkel tanártársaként haláláig ellenponttant és összhangzattant tanított. Valószínűleg ekkor javulhattak meg úgy anyagi körülményei, hogy ebbe a várbeli lakásba tudott költözni. Magyarul nem tanult meg, tudatosan német művész akart maradni, de több művében alkalmazott magyaros motívumokat. Nagyra becsülte magyar barátait, különösen Erkelt. Másik kiváló barátja a március 15-i eseményekből ismert Heckenast Gusztáv könyvkiadó volt, olyannyira, hogy Volkmann évtizedeken át a pilismaróti Heckenast-kúriában töltötte el nyarait, ahol mecénás-házigazdája külön lakrészt is berendezett neki. Így az az épület is zenei emlékhelynek tekinthető. Sajnos, ott még nem jártam, a források szerint nem is látogatható...

Volkmann 1883. október 28-án, 68 éves korában hunyt el, a Kerepesi temetőben nyugszik.

Befejezésül hallgassuk meg az említett b-dur trió lassú tételét: