Zene a Mirabellben

Salzburgi emlék...

A csodálatos Mirabell-kert és kastély minden nap utamba esett, amikor szállásomról a belvárosba sétáltam, majd este haza. A kertbe legtöbbször be is mentem. Reggelenként általában ott szoktam gyorsan átfutni a jegyzeteimet, hogy mit nem láttam még Salzburgból, hazafelé pedig "csak úgy", a szépséges látvány kedvéért tértem be.

Szinte mindig szólt valamilyen zene, a hatalmas park több pontján is voltak utcazenészek és szerencsére kifejezetten kellemes és nívós muzsikát játszottak, nem volt semmi disszonáns hang.

A park egy eldugottabb zugában van egy érdekes sövényszínpad, az ún. Hexentheater. Ez egy kőből készült, csak kissé megemelt színpad, előtte zenekari árokkal, két kőoroszlánnal és padokkal, körülötte labirintusszerű buxusok. A törpék parkja mellett fekszik, a Pegazus-kút háta mögött lehet bemenni. A hely azért is érdekes, mert az ember nem is gondolná, milyen érdekes zene- és színháztörténeti múltja van: ez a legrégibb német szabadtéri színpad. 1704-1718 között létesítették s főként vidám darabokat játszottak benne

Megjegyzem, hogy hasonló labirintus-színpad Keszthelyen is volt, a Festetics-kastély parkjában, szintén érdekes és jelentős színháztörténeti múlttal.

A salzburgi Hexentheatert ma is gyakran használják, szombat és vasárnap délelőttönként, de gyakran szép nyári estéken is különböző helyi és környékbeli fúvósegyüttesek, tánccsoportok, sramlizenészek lépnek fel, s ezek a rendezvények természetesen ingyenesek.

Szóval a Mirabell-kertben szinte állandóan szól a zene, s hozzá ott van az egészen fenséges rálátás a városra és a Festungra, a hercegérsekek középkori erődítményére; ez a látvány eleve olyan, mintha az ember egy óriási színpadon lenne...

Egyik ott-tartózkodásomkor a kert nyugati falán Georg Trakl márványtáblára vésett versére lettem figyelmes.

Trakl Salzburgban született és nőtt fel, több emléktáblája is van a városban. Tragikusan rövid életet élt; ma sem tudni, hogy tudatosan vagy véletlenül tett a végére ő maga pontot...

Mint életművének jó ismerője, Erdélyi Z. János írja: Trakl az enyészet, de a "gyönyörű enyészet" költője.  Ez a jó száz évvel ezelőtt íródott verse sem a nyári, turista-nyüzsgéses, hanem az elmúlást asszociáló őszi Mirabell-kertről szól. Olvassuk Erdélyi Z. János fordításában:

Zene a Mirabellben


Egy kút dalol. Felhősereg
áll tiszta kékben szűz-fehéren.
Lassúdott, csöndes emberek
járják a vén kertet sötétben.


Az ősi márványt ősz lepi.
Távolban egy madárraj húz át.
Egy faun halott szemmel lesi
sötétbe kúszó árnyak útját.


Vén fáról rőt levél pereg,
s a nyitott ablakon bebágyad.
Bent pislogó mécsláng lebeg,
és fest borús kísértet-árnyat.


Ősz idegen a házba tér.
Rom-folyosón eb iszkol által.
A cseléd lámpát olt s az éj
zenél szonáták dallamával.