Júliusi salzburgi utazásom előtt alig két nappal jutott eszembe, hogy olvastam egyszer régen egy aranyos könyvecskét, sőt, filmváltozatát is láttam, ami egy Salzburgban játszódó bűbáj kis vidám szerelmi történetet mesélt el. Konkrét eredeti helyszíneket, tereket, parkokat, épületeket írt le a könyv és elkezdtem utánakeresni, hogy mi is volt ez, mert sem a címére, sem az írójára nem emlékeztem.
Aztán kiderült, hogy legalább a szerzőre illett volna emlékeznem, mert ugyanaz a közkedvelt író vetette papírra, aki A két Lottit - azaz Erich Kästner. Eredeti német címét "kishatárforgalom"-ra lehet lefordítani. Magyarul "A salzburgi szobalány" címen jelent meg. Íródott és játszódik nem sokkal az Anschluss előtt, 1936/37 körül. Gyorsan elrohantam a könyvtárba, így aztán a Railjet vonaton ezt olvastam Salzburg felé :)
A sztori szerint egy jó módban élő berlini fiatalember, Georg, képzőművész barátjának meghívására, akinek fölös jegyei vannak az Ünnepi Játékokra, Salzburgba utazik. Azonban az akkori vámrendelkezések miatt azt csinálja, hogy még Németország területén, Salzburghoz a lehető legközelebb száll meg és a kishatárforgalom keretében naponta átbuszozik. Pénzt ugyanis szinte semmit nem lehetett akkor átvinni Németországból Ausztriába, így Georg kisütötte, hogy a német szállodában úgy él, mint egy császár, Salzburgban pedig legfontosabb kiadásait majd kifizeti a barátja.
Első átruccanásakor egy közkedvelt salzburgi kávéházban beszélnek meg találkát. Georg be is ül a Harangjáték (Glockenspiel) kávéházba, ám barátja nem jön, ő pedig nem tudja kifizetni a kávéját. Ekkor, körülnézve a látogatók között, fedezi fel leendő szerelmét, a "salzburgi szobalányt". Később kiderült, hogy a barát a másik patinás kávéházban, a Tomaselliben várt rá...
Így indul a szerelem, s kibontakozása közben a fiatalok Salzburg rengeteg pontján megfordulnak. Mivel azóta a város alig változott, a könyv leírásai ma is érvényesek és pontosan rekonstruálni lehet, hogy Konstanze (a "szobalány") és Georg mikor merre járnak.
A Glockenspiel kávéház ma is létezik az Új Residenz palota tőszomszédságában.
 |
| Az Új Rezidenz a harangtoronnyal |
Ezen a palotán látható a híres harangtorony. Onnét szólnak naponta háromszor a turisták által előszeretettel hallgatott Mozart-dallamok, s erről nevezték el a kávéházat. Igaz, a második világháború után törések következtek be a kávéház életében, sőt, egy időre nevét is elveszítette. Csak a közelmúltban, 2012 nyarán nyílt meg újra régi nevén. Ma az épület emeletén a frissen létrehozott Salzburger Weihnachtmuseum, azaz karácsonyi múzeum található. A földszinten teremtették újjá a békebeli kávéházi hangulatot, bár jó időben mindenki kint ül a napernyők alatt.
 |
| A napernyők mögött a kávéház belső helyiségei |
 |
| Bekukucskálva ennyi látszik a nagy találkozás helyszínéből |
 |
| Jelenet a regény 1943-as filmváltozatából |
Amúgy az épületnek, mely a 17-18. században eredetileg hercegérseki lóistálló volt, még van egy kultúrtörténeti vonatkozása: a 19. század utolsó harmadában itt volt egy bizonyos Tobias Trakl vaskereskedése és itt gyerekeskedett fia, Georg Trakl költő, akiről múltkor meséltem.
Azt hiszem, fogjuk még követni itt a blogban a salzburgi szobalányt és udvarlóját :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése