Zenés epizódok a kanizsai Arany Szarvas szálló életéből 1.

2015. szeptember 27., vasárnap

Ez a régi képeslap a nagykanizsai fő tér keleti oldalának részletét ábrázolja, de van valami furcsaság rajta. A magas épület ma is létezik, ám a házat, miután túlélt egy egész évszázadot, az 1980-as évek elején megkurtították, lenyisszantották második emeletét...





Ez az épület volt városunk nevezetes szállodája, az Arany Szarvas - ma ilyen formában ismerjük:



Knortzer Frigyes eredetileg szerényebb fogadója korábban az Erzsébet tér 4. alatti házban volt. Úgy látszik, jól ment az üzlet, mert Knortzer saját telkén új szállodát építtetett. Ez lett a mai Erzsébet tér 18. alatti ház, melyet a régi Szarvas 1875. szeptember 30-án történt bezárása után rövid idővel meg is nyitott:

A Szarvas új épületének első hirdetése a Zalai Közlöny 1875. okt. 3-i számában


A Szarvast a korabeli városi sajtó kis Hungária névvel aposztrofálta, amivel némileg összezavarta a téma későbbi kutatóit, hogy akkor most mi is volt Knortzer szállodájának a neve... Én azt gondolom erről, hogy a "kis Hungária" egy költői hasonlat, mellyel azt próbálta a korabeli újságíró kifejezni, hogy Kanizsán olyan színvonalat jelent ez a szálloda, mint a fővárosban nem sokkal korábban átadott, s addig soha nem látott fényűzéssel és gazdagsággal berendezett dunaparti Hungária szálló.

Knortzer szállodája is nagy sikerrel működött, melyet előmozdított városunk vendéglátóiparának akkori helyezte is. Nem sokkal korábban ugyanis megszűnt a Zöldfa szálló, mely az 1840-es évek eleje óta szolgálta a Kanizsára látogató idegenek kényelmét, étterme és nagyterme pedig a szórakozni vágyó helybeliekét is. A Fő utcában megvolt ugyan a közkedvelt Korona szálló, ám az Arany Szarvas kényelemben és fényűzésben sokszorosan túltett rajta.

A Szarvas harminckét, európai ízléssel berendezett szobájában főhercegek, miniszterek, gazdag külföldi kereskedők, Kanizsán vendégszereplő vagy átutazó művészek szálltak meg, s a város is itt helyezte el hivatalos vendégeit.

Itt szállt meg például Jókai Mór balul sikerült választási körútján, amikor 1880 augusztus elején mint a kormányzó Szabadelvű Párt képviselőjelöltje a Csengery Antal halála miatt tartott időközi választáson kortesbeszédét is a Szarvas erkélyéről mondta el. Este díszvacsorát rendeztek tiszteletére, majd fáklyászenével köszöntötték. Mindez azonban nem segített kampányán, mert legyőzte őt Unger Alajos fővárosi ügyvéd, akinek apja egykor Kanizsán volt cipészmester... Másnap a suszterinasok városszerte fújták az alkalmi nótát:


Jókai Mórnak volt nagy pártja,
Azt is a kormány táplálta.
Meg is jött, el is ment Jókai;
Nem akarta az abcugot hallani.


Hát ilyen lokálpatrióták voltak akkoriban a kanizsaiak, még Jókait is leszavazták...

Azért ha elsétálunk a ház előtt, néha jusson eszünkbe Jókai...

De eszünkbe juthat Blaha Lujza is. Ugyanis a Szarvas, karzatos nagyterme révén jó két évtizeden keresztül a kanizsai színházi és zenei élet egyik legfőbb helyszíneként is funkcionált, valamint fényes báloknak is helyet adott. A következő folytatásokban ezekből az eseményekből fogok szemezgetni.

0 megjegyzés: