Epizódok a nagykanizsai piarista gimnázium zenei életéből 1.

A 2015-ös év Nagykanizsán a piarista gimnázium megalapítása 250. évfordulójának ünnepe. A számtalan program mellett nemrég egy igazán nagyszerű kis kiállítás is megnyílt e tárgykörben, érdemes megnézni! Bocsánat a "kis" jelzőért, de szerintem ennél sokkal több megmutatásra érdemes dokumentum és tárgy van csak a Thúry György Múzeumban, de úgy tűnik, a terem méretéhez kellett alkalmazkodni. Azért így is teljes képet és igazi hangulatot kap, aki elmegy a Kiskastélyba :) Ezt egy saját fényképemmel próbálom érzékeltetni:

Én úgy szeretnék az évfordulóhoz hozzájárulni, hogy megpróbálok epizódokat, történeteket, személyeket megidézni a gimnázium zenei életének történetéből.

1765 júniusában történt, hogy gróf Batthyány Lajos nádorispán (fiával, Batthyány József kalocsai érsekkel) alapítólevelet adott ki, mely szerint Kanizsán nyilvános iskolát létesít és az oktatást a kegyes iskolák, azaz a piarista rend szerzeteseire bízza. A dokumentumot Tapolcsányi Gergely piarista tartományfőnök is aláírta, Mária Terézia pedig ünnepélyes kiváltságlevélben erősítette meg.

Talán fel sem mérjük, hogy milyen nagy jelentőségű dolog volt ez akkor. Kanizsa lakossága a Rákóczi szabadságharcot követő hatvan évben nyolcszorosára (!) növekedett. A polgárok többsége földműveléssel foglalkozott, de egyre nagyobb szerep jutott a kézműiparnak és a kereskedelemnek. A fejlődés megkívánta egy középiskola felállítását, azzal a ténnyel összefüggésben különösen, hogy Somogy, Vas és Zala megyékben nem volt ilyen jellegű oktatási intézmény.

A tanítás 1765-ben 400 diákkal meg is indult, helyszínként az Eötvös tér keleti felén álló volt laktanyát hasznosították. Az egykori tiszti szállásokra mint rendházba költöztek be a szerzetestanárok, az osztálytermeket pedig a tényleges laktanyaépületben rendezték be. Közben próbálták toldozni-foldozni az épületegyüttest, amely alapjában véve szinte teljesen alkalmatlan volt oktatásra - ám nem volt más... Mégis, egészen 1904-ig itt működött az iskola!

A gimnázium 1900 körül

Hosszasan nem szeretnék írni a gimnázium általános történetéről, melynek során bizony voltak válságos időszakok is politikai események illetve kormányzati rendelkezések miatt. 1786-ban például, amikor II. József a német nyelvű oktatást tette kötelezővé és elrendelte a tandíj bevezetését, a diákok száma 33 főre olvadt...  A megszűnés veszélye fenyegette 1848/49 után is. A város akkor karakán módon kiállt iskolája mellett, és lassan-lassan a fejlődés is megindult. Az 1860-as évektől kezdték fokozatosan nyolc osztályossá alakítani. A 8. osztályt 1871-ben sikerült beindítani, s ezzel az iskola nyilvánossági jogot nyert főgimnázium lett.

Összefoglalóan feltétlenül meg kell állapítani, hogy egyházi jellege mellett mindig hazafiúi és polgári szellemben nevelte diákjait. Toleráns szellemét mutatja, hogy a tanulók között nemcsak katolikusok, hanem más felekezetűek is voltak - erről máshol szintén lehet bővebben olvasni.

A zenei élet kezdeteire nehéz ráakadni. Annyi bizonyos, hogy már az iskola alapítólevele is felsorolta a tantárgyak között a zenét. Barbarits Lajos a következőket írta ma is közkézen forgó Kanizsa monográfiájában:

... sokszor kellett koplalniuk az amúgy is roppant szegényesen elhelyezett szerzeteseknek, mígnem Matkovics István alszolgabíró el nem látta őket élelmiszerekkel, a tanári házat bútorral, az iskolát pedig zeneinstrumentumokkal.

A legelső zeneoktató egy Brandeiszky nevű tanár volt, akit egy tartományfőnöki látogatás után helyeztek oda 1769-ben, bár hamarosan máshova rendelték... 

A következő név, akiről meg kell emlékeznünk, Iby György volt, aki 1823-tól zenekart szervezett. Sóstainé Márfi Ibolya írja a kanizsai gimnáziumba az 1830-as évek első felében járt Királyi Pálról szóló könyvében, hogy a későbbi parlamenti képviselő minden bizonnyal itt kapta meg a zenei alapokat és a műveltség, illetve művészetek iránti igényt, hogy későbbi pozíciójában sokat tegyen például a Zeneakadémia létrehozásáért és támogatásáért.

A gimnázium zenei életében 1859 fontos és jelképes dátum: egy iskolai ünnepélyen ebben az évben kísérlék meg először a gymnasium növendékei a négyes hangú éneklést - valószínűleg kórus már régebb óta létezett, de ekkoriban kezdhették elsajátítani a többszólamú éneklést. Az adatot harminc év múlva az akkori igazgató, Papp János tette közzé az iskola 1879/80-as évkönyvében.

1862 nyarától végre Kanizsának is lett állandó hírlapja (Zala-Somogyi Közlöny, később Zalai Közlöny), s ettől kezdve sokkal jobban nyomon követhető a gimnázium zenei élete is. A lap többnyire beszámolt az iskolai ünnepségekről, kiemelten a tanévnyitóról és a tanévzáróról - ezt "zárünnepély"-nek mondták akkoriban...

Lássunk néhány pontos idézetet:

1864, évzáró:

A közönség meghatottan állott a jól szervezett ünnepélyen, melyet az igazgató lelkes búcsúbeszéde az ifjúsághoz s a tanári karhoz nyita meg s melyet a pápai hymnus s egyéb énekek s dalok elzengése fölváltva több sikerült latin, német, magyar s francia nyelvű szavalmányokkal követett.

1865-ben Letlinger Károly énektanár buzgólkodásából a gimnáziumi kórus többször énekelt - négy szólamban - szentmisén, mellette szólók is voltak, mint a Zala-Somogyi Közlöny 1865. április 1-jei számából megtudhatjuk:

Volt alkalmunk hallani a helybeli gymnasiumi ifjúságot négyesekben úgy mint magán dallammal kísérni a szent misét, valóban dicséretet érdemelnek; de tapasztaljuk, hogy mióta tisztelendő Letlinger úr köztünk van, a magasztos dal az ifjúság között emelkedett.

Az 1865-ös zárünnepélyen mintegy 400 főnyi közönség előtt hangzottak fel felváltva versek és a kórus négyszólamú énekei. A Zala-Somogyi Közlöny a műsorszámokat is felsorolta: Néphimnusz, Pápai himnusz, Járjatok be minden földet, Ne menj rózsám a tarlóra, Kis kertemben kivirult a rózsafa, Ezerszer légy üdvöz erdők kies hazája, Tied vagyok tied hazám, Igyunk, az ember egyszer él, Mi füstölög ott a síkon, majd megjegyzi a lap:

Ezen élvezetet t. Letlinger Károly buzgalma nyújtá a vendégkoszorúnak ki fáradságot nem ismerő szorgalommal iparkodott az ifjúságot a művészet ezen ágában is kiképezni. - Fogadja legmélyebb hála- s elismeréssel párosult köszönetünket.

A gimnázium 1865. november 5-én megünnepelte fennállásának centenáriumát. Itt olvashatjuk az ünnepségsorozat előzetes programját, mely külön is kitér az ifjúság "négy hangú", azaz négyszólamú éneklésére:

Legközelebb elmesélem, hogyan is zajlott le a centenárium.