A 2015-ös év Nagykanizsán a piarista gimnázium megalapítása 250. évfordulójának ünnepe. A számtalan program mellett nemrég egy igazán nagyszerű kis kiállítás is megnyílt e tárgykörben, érdemes megnézni! Bocsánat a "kis" jelzőért, de szerintem ennél sokkal több megmutatásra érdemes dokumentum és tárgy van csak a Thúry György Múzeumban, de úgy tűnik, a terem méretéhez kellett alkalmazkodni. Azért így is teljes képet és igazi hangulatot kap, aki elmegy a Kiskastélyba :) Ezt egy saját fényképemmel próbálom érzékeltetni:
Én úgy szeretnék az évfordulóhoz hozzájárulni, hogy megpróbálok epizódokat, történeteket, személyeket megidézni a gimnázium zenei életének történetéből.
1765 júniusában történt, hogy gróf Batthyány Lajos nádorispán (fiával, Batthyány József kalocsai érsekkel) alapítólevelet adott ki, mely szerint Kanizsán nyilvános iskolát létesít és az oktatást a kegyes iskolák, azaz a piarista rend szerzeteseire bízza. A dokumentumot Tapolcsányi Gergely piarista tartományfőnök is aláírta, Mária Terézia pedig ünnepélyes kiváltságlevélben erősítette meg.
1765 júniusában történt, hogy gróf Batthyány Lajos nádorispán (fiával, Batthyány József kalocsai érsekkel) alapítólevelet adott ki, mely szerint Kanizsán nyilvános iskolát létesít és az oktatást a kegyes iskolák, azaz a piarista rend szerzeteseire bízza. A dokumentumot Tapolcsányi Gergely piarista tartományfőnök is aláírta, Mária Terézia pedig ünnepélyes kiváltságlevélben erősítette meg.
Talán fel sem mérjük, hogy milyen nagy jelentőségű dolog volt ez akkor. Kanizsa lakossága a Rákóczi szabadságharcot követő hatvan évben nyolcszorosára (!) növekedett. A polgárok többsége földműveléssel foglalkozott, de egyre nagyobb szerep jutott a kézműiparnak és a kereskedelemnek. A fejlődés megkívánta egy középiskola felállítását, azzal a ténnyel összefüggésben különösen, hogy Somogy, Vas és Zala megyékben nem volt ilyen jellegű oktatási intézmény.
A tanítás 1765-ben 400 diákkal meg is indult, helyszínként az Eötvös tér keleti felén álló volt laktanyát hasznosították. Az egykori tiszti szállásokra mint rendházba költöztek be a szerzetestanárok, az osztálytermeket pedig a tényleges laktanyaépületben rendezték be. Közben próbálták toldozni-foldozni az épületegyüttest, amely alapjában véve szinte teljesen alkalmatlan volt oktatásra - ám nem volt más... Mégis, egészen 1904-ig itt működött az iskola!
 |
| A gimnázium 1900 körül |
Hosszasan nem szeretnék írni a gimnázium általános történetéről, melynek során bizony voltak válságos időszakok is politikai események illetve kormányzati rendelkezések miatt. 1786-ban például, amikor II. József a német nyelvű oktatást tette kötelezővé és elrendelte a tandíj bevezetését, a diákok száma 33 főre olvadt... A megszűnés veszélye fenyegette 1848/49 után is. A város akkor karakán módon kiállt iskolája mellett, és lassan-lassan a fejlődés is megindult. Az 1860-as évektől kezdték fokozatosan nyolc osztályossá alakítani. A 8. osztályt 1871-ben sikerült beindítani, s ezzel az iskola nyilvánossági jogot nyert főgimnázium lett.
Összefoglalóan feltétlenül meg kell állapítani, hogy egyházi jellege mellett mindig hazafiúi és polgári szellemben nevelte diákjait. Toleráns szellemét mutatja, hogy a tanulók között nemcsak katolikusok, hanem más felekezetűek is voltak - erről máshol szintén lehet bővebben olvasni.
A zenei élet kezdeteire nehéz ráakadni. Annyi bizonyos, hogy már az iskola alapítólevele is felsorolta a tantárgyak között a zenét. Barbarits Lajos a következőket írta ma is közkézen forgó Kanizsa monográfiájában:
... sokszor kellett koplalniuk az amúgy is roppant szegényesen elhelyezett szerzeteseknek, mígnem Matkovics István alszolgabíró el nem látta őket élelmiszerekkel, a tanári házat bútorral, az iskolát pedig zeneinstrumentumokkal.
A legelső zeneoktató egy Brandeiszky nevű tanár volt, akit egy tartományfőnöki látogatás után helyeztek oda 1769-ben, bár hamarosan máshova rendelték...
A következő név, akiről meg kell emlékeznünk, Iby György volt, aki 1823-tól zenekart szervezett. Sóstainé Márfi Ibolya írja a kanizsai gimnáziumba az 1830-as évek első felében járt Királyi Pálról szóló könyvében, hogy a későbbi parlamenti képviselő minden bizonnyal itt kapta meg a zenei alapokat és a műveltség, illetve művészetek iránti igényt, hogy későbbi pozíciójában sokat tegyen például a Zeneakadémia létrehozásáért és támogatásáért.
A gimnázium zenei életében 1859 fontos és jelképes dátum: egy iskolai ünnepélyen ebben az évben kísérlék meg először a gymnasium növendékei a négyes hangú éneklést - valószínűleg kórus már régebb óta létezett, de ekkoriban kezdhették elsajátítani a többszólamú éneklést. Az adatot harminc év múlva az akkori igazgató, Papp János tette közzé az iskola 1879/80-as évkönyvében.
1862 nyarától végre Kanizsának is lett állandó hírlapja (Zala-Somogyi Közlöny, később Zalai Közlöny), s ettől kezdve sokkal jobban nyomon követhető a gimnázium zenei élete is. A lap többnyire beszámolt az iskolai ünnepségekről, kiemelten a tanévnyitóról és a tanévzáróról - ezt "zárünnepély"-nek mondták akkoriban...
Lássunk néhány pontos idézetet:
1864, évzáró:
A közönség meghatottan állott a jól szervezett ünnepélyen, melyet az igazgató lelkes búcsúbeszéde az ifjúsághoz s a tanári karhoz nyita meg s melyet a pápai hymnus s egyéb énekek s dalok elzengése fölváltva több sikerült latin, német, magyar s francia nyelvű szavalmányokkal követett.
1865-ben Letlinger Károly énektanár buzgólkodásából a gimnáziumi kórus többször énekelt - négy szólamban - szentmisén, mellette szólók is voltak, mint a Zala-Somogyi Közlöny 1865. április 1-jei számából megtudhatjuk:
Volt alkalmunk hallani a helybeli gymnasiumi ifjúságot négyesekben úgy mint magán dallammal kísérni a szent misét, valóban dicséretet érdemelnek; de tapasztaljuk, hogy mióta tisztelendő Letlinger úr köztünk van, a magasztos dal az ifjúság között emelkedett.
Az 1865-ös zárünnepélyen mintegy 400 főnyi közönség előtt hangzottak fel felváltva versek és a kórus négyszólamú énekei. A Zala-Somogyi Közlöny a műsorszámokat is felsorolta: Néphimnusz, Pápai himnusz, Járjatok be minden földet, Ne menj rózsám a tarlóra, Kis kertemben kivirult a rózsafa, Ezerszer légy üdvöz erdők kies hazája, Tied vagyok tied hazám, Igyunk, az ember egyszer él, Mi füstölög ott a síkon, majd megjegyzi a lap:
Ezen élvezetet t. Letlinger Károly buzgalma nyújtá a vendégkoszorúnak ki fáradságot nem ismerő szorgalommal iparkodott az ifjúságot a művészet ezen ágában is kiképezni. - Fogadja legmélyebb hála- s elismeréssel párosult köszönetünket.
A gimnázium 1865. november 5-én megünnepelte fennállásának centenáriumát. Itt olvashatjuk az ünnepségsorozat előzetes programját, mely külön is kitér az ifjúság "négy hangú", azaz négyszólamú éneklésére:
Legközelebb elmesélem, hogyan is zajlott le a centenárium.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése