Epizódok a nagykanizsai piarista gimnázium zenei életéből 2.

Elmúlt alkalommal ígértem, hogy beszámolok arról, hogyan ünnepelte meg az iskola fennállásának 100. évfordulóját 1865. november 5-én.

Az ünnepi események leírásában városunk hírlapja, a Zala-Somogyi Közlöny szolgál segítségemre, melynek november 10-i száma "Könyves József" aláírással közölt részletes beszámolót.

Ebből megtudhatjuk, hogy reggel a polgárok az Egylet helyiségében gyülekeztek ünnepélyesen. Ez az "Egylet" minden bizonnyal a Polgári Egylet volt. Akkor még nem létezett Sugár út 3. alatti épülete, hanem a Deák téren, a Muskátli és a mostani OTP-ház közti parkolóban egykor állott, ún. Czenek-házban volt a székhelye.

Innét a résztvevők közösen vonultak a városi - azaz a felsőtemplomba, miközben magának a gimnáziumnak múltkor megmutatott, az Eötvös téren álló épületének ablakai lobogókkal voltak feldíszítve. A tanulóifjúság ott gyülekezett és három zászlóval az élen ők onnét vonultak át a templomba.

A szentmise kezdete előtt főtisztelendő Berzay Elek piarista házfőnök - Könyves József értékelése szerint - megható és az alkalomhoz illő nagyszabású beszédet mondott. A misén, magasztos énekekkel közreműködött a gimnázium ifjúsági énekkara a múltkor már említett és dicsért énektanár, Letlinger tisztelendő úr vezetésével. A mise végén Farkas K. esperes a püspök áldáshozó levelét olvasta fel.

Innét az ifjúság, kísérve a helybeli és vidékről érkezett vendégektől, a gimnázium igazgatójának, Könnye Alajosnak a vezetésével a Zöldfába vonult. 

A mostani Bolyai Iskola épülete egykor szálloda és vendéglő volt, emeletén díszes nagyteremmel, ott folytatódott tovább az ünnepség. A termet zöld gallyakkal és "temérdek" képpel, valamint Magyarország címerével díszítették. Itt következett az igazgató úr beszéde, aki lelkes szavakkal üdvözölte a nagy számban összegyűlt vendégeket, és - szintén Könyves Józseffel szólva - "kitűnően fejté ki e ritka és szép ünnepély magasztosságát". Elmondotta, hogy a száz év alatt húszezer diák fordult meg az iskolában; kiemelte közülük a legkiválóbbakat. Deák Ferenc és Királyi Pál nevének elhangzásakor a jelenlévő közönség dörgő éljenekben tört ki. Ezután az ifjúságnak adta át a szót. A tanulók nevében Wlassics Gyula 4. osztályos diák "élénk és pompás" beszédet tartott - úgy tűnik, remekül választották ki az ifjúsági vezérszónokot, hiszen mi már tudjuk, hogy az akkor 13 éves fiúból később jogtudós, egyetemi tanár, majd kultuszminiszter lett... Beszédét hatalmasan megéljenezte a közönség. Ezután ismét dobogóra sorakozott a gimnázium énekkara, s szavalatokkal felváltva most már világi dalokat adott elő az énekkari kultúra fejlesztéséért oly sokat tevő Letlinger Károly vezetésével, kit szintén többszörös éljenekkel és tapsokkal üdvözölt a közönség.

Délben ugyancsak a Zöldfában 200 terítékes ünnepi ebédet tartottak a helybeli notabilitások és jeles vendégek részvételével. Köztük volt például Kanizsa követjelöltje, a veszprémi és a keszthelyi gimnázium igazgatója, a kerületi esperes. De ott volt Fassel, a kanizsai zsidó hitközség tudós főrabbija is, hiszen sok zsidó származású fiatal is tanult a piarista gimnáziumban. Szép számmal hangzottak el pohárköszöntők - a legnagyobb

Királyi Pál

lelkesedéssel Királyi Pál szónoklatát üdvözölték. Ő ekkor már országosan ismert, nagy tekintélyű férfiú volt, mint egykori 1848/49-es résztvevő, majd újságíró és a Pesti Napló szerkesztője, és ekkor már országgyűlési képviselő. Mint Könyves József írta: "... azon férfi, ki itt tette első tanulmányait és szép szónoki tehetsége és hazafias jelleme által az egész hazában hírneves, a ki távolról jött ide, hogy ezen ünnepélyen részt vehessen. Felköszöntését még ritkán hallható hangos éljen fejezte be."

Könnye igazgató úr még kiosztotta a saját maga által írt "Emlékfüzér" című ünnepi versezetet. Csak a korszellem és hangulat illusztrálására idézek belőle néhány versszakot:

Dicsfényben áll tancsarnokunk;
          Szerény polgárzata
Létszázadának ünnepén
          Szent lángra lobbana.


Feléd merengünk, óriás
          Család-törzs Batthyán,
Nemes virág, nemes gyümölcs
          Jelez e szép hazán.

...

Szebb díszletű polgár-babér 
          Csak ott virul, ahol
Tanügy körül a nép szívén
          Lángbuzgalom honol.

...

Virulj, s növeld tancsarnokunk,
          E nemzet ifjait,
Hogy elme és erény szilárd
          Jellemmé forrjon itt!

 
Ebéd alatt Grünbaum zenekara és az ifjúsági énekkar felváltva mulattatta a résztvevőket - s ezzel az ünnepi ebéddel be is fejeződött a gimnázium megalapítása 100. évfordulójának megünneplése - abban a reményben, hogy az ekkor még csak "algimnázium" hamarosan eléri a főgimnáziumi rangot. Ezt a törekvést hamarosan siker koronázta, mert, ahogy a múltkor már említettem, a felsőbb osztályok folyamatos bevezetésével 1871-re sikerült elérni, hogy 8 osztályos legyen az iskola, s ettől kezdve lehetett nyilvános rangú főgimnázium.

A következő részekben gyorsabb léptekkel fogok haladni, de úgy gondoltam, hogy idén, a gimnázium fennállásának 250. évében érdekes lehet, hogy a 100. évfordulót hogyan ünnepelték meg...