Utazgassunk Liszt Ferenccel 1.

2016. január 19., kedd

Nincs még egy olyan zeneszerző, akinek személyes élete, életének eseményei olyan mértékben visszatükröződnének műveiben, mint Liszt. Ha nem lennének más források életéről, rengeteg dolgot rekonstruálni lehetne zenéiből is.
Azt gondoltam, hogy mivel ő már nagyon régóta a szívem (egyik) csücske, belekezdek egy hosszabb témába, ami olyan műveiről szól, amelyeket konkrét helyszínek, tájak, műalkotások, élmények ihlettek.

Először egy rövid áttekintést szeretnék adni Liszt életének legfőbb állandó helyszíneiről, hogy így utazásait, hosszabb-rövidebb máshol-tartózkodásait bele tudjuk illeszteni abba az életbe, amely egyike volt az eseményekben, emberekben és helyszínekben leggazdagabb életeknek. Maga Liszt mondta idős korában, amikor felmerült, hogy írja meg önéletrajzát, hogy éppen elég volt végigélni is... 

Kezdjük:

1811-1821
Liszt Ferenc Doborjánban született 1811. október 22-én. Ez egy kis falu Soprontól nem messze - ma Burgenland területe és hivatalos neve Raiding. Apja ott volt intéző, a hatalmas Esterházy-birtokok egyik szerény alkalmazottja. Doborjánban cseperedett fel a kisfiú, ott derült ki rendkívüli zenei tehetsége, aminek kiművelésére a család mindent kockára tett és 1821-ben Bécsbe költözött.

E sorok írója Liszt szülőháza előtt (1997)

1821-1823
A gyermek Liszt néhány évig Bécsben élt szüleivel, miközben egészen komoly tanulmányokat folytatott Karl Czernynél (zongora) és Antonio Salierinél (zeneszerzés, zeneelmélet).

1823-1835
1823 végén szüleivel Párizsba ment, hogy az ottani zeneművészeti akadémián (Conservatoire) folytassa tovább tanulmányait. Azonban nem-francia állampolgárként nem vették fel az intézménybe, így továbbra is magánúton tanult.
Már csodagyerekként is voltak zongorista sikerei - doborjáni éveitől kezdve, s ez Párizsban tovább fokozódott, amikor a kritikusok a gyermek Mozarthoz hasonlították képességeit. 1825-ben - még csak 14 éves! - opera írására kérték fel, melyet be is mutattak a párizsi nagyoperában. Közben apjával külföldi koncertkörutakat tett. 
Apja 1827-ben bekövetkezett halála után abbahagyta a koncertezést és a tanítás, majd önképzés felé fordult. Intenzív olvasással igyekezett pótolni kimaradt iskoláztatását és elképesztő módon faragott saját magából hasonlíthatatlan zongoraművészt. Kialakultak személyes és művészi kapcsolatai (Berlioz, Chopin és mások), fontos alakja lett a francia szellemi életnek. 
Megismerkedett élete első meghatározó asszonyával, Marie d'Agoult grófnéval. E kapcsolat folyományaként 1835 májusában elhagyták Párizst és Svájcba távoztak.

1835-1839
Ezzel megkezdődtek Liszt "zarándokévei". Basel és Genf után Itália következett, közben megszületett három gyermekük. A pár útjai azonban elváltak, Marie visszatért Párizsba (néhány évig még itt-ott találkoznak, például közös nyaralásokon a Rajna vidékén), ám életközösségüknek vége. Liszt azért is, hogy el tudja tartani gyermekeit, az utazó virtuóz pályájára lép.

1839 november - 1847
Liszt virtuóz korszakát a pesti nagy árvíz feletti megrendülése indította el: először Bécsben adott jótékonysági koncerteket, majd gyerekkora óta először hazalátogatott Magyarországra. Koncertjeinek egészen elképesztő sikere van, s most már egyik esemény hozza magával a következő meghívásokat: Liszt bekerül a "mókuskerékbe". Végigturnézza egész Európát Lisszabontól Londonig és Szentpétervárig, sőt, Isztambulig. Mindenütt elképesztő mértékű ünneplésben van része, különösen Berlinben 1841/42-ben. 1846-ban újra Pestre látogat és vidéken is (Sopron és környéke, Erdély) több koncertet ad. Hatalmas utazásai közben már szeretne megállapodni és zeneszerzéssel foglalkozni. Hívja, állandó állással "kísérti" a weimari nagyherceg. Orosz hangversenykörútján megismerkedik élete második asszonyával, Caroline Wittgenstein hercegnével, aki szinte egész vagyonát - és hazáját - hátrahagyva követi Lisztet.

1848-1861
Liszt letelepszik Weimarban, ahol a nagyhercegség udvari zeneszerzője lesz. Tevékenysége: zeneszerzés, tanítás és az udvari színház zenei igazgatása, a zenekar vezetése. Caroline és lánya jelentik a családját. Saját gyermekeit édesanyja neveli Párizsban, csak alkalmanként találkoznak.

Liszt weimari otthona, az Altenburg

Ebben a weimari évtizedben Liszt hatalmas munkát végzett: megírta - egy kivétellel - összes szimfonikus költeményét, és olyan fő műveit, mint a h-moll szonáta, a Dante- és a Faust-szimfónia, hazája számára pedig az Esztergomi mise. És ezek csak a csúcspontok rengeteg további szerzeménye és korábbi művei revideálása között...
Egy évtizednyi harc után úgy tűnt, hogy végre összeházasodhatnak Caroline hercegnével. Így Liszt felszámolja weimari háztartását és Rómába követi a már korábban oda költözött hercegnét.

1861. október 21. - 1869
Liszt 50. születésnapjának előestéjén érkezik Rómába, másnapra van kitűzve az esküvő. Ám a Wittgenstein-rokonok ismét sikeresen léptek közbe és a házasulandók előző este kapják kézhez az újabb elutasítást. Ekkor végleg feladják élettársi kapcsolatukat, ám Liszt haláláig barátok maradnak.
Liszt Rómában marad: komponál, tanít (valósággal csődülnek hozzá régi és új növendékei). Egyre közelebb kerül az egyházhoz, feltámad gyerekkori vallásossága és 1865-ben felveszi az alsó papi rendeket. Ettől kezdve reverendában jár...
Közben kapcsolatai újra felélednek Magyarországgal. Ennek állomásai a Szent Erzsébet legendája, majd a Koronázási mise megírása Ferenc József magyar királlyá koronázására. Felvázolják előtte a megteremteni kívánt pesti Zeneakadémiát és elvállalja, hogy majd annak elnöke lesz.

1869-1886
Liszt életének záró korszakát maga nevezte "háromszögletű" életmódnak. Ekkortól az évet három részre osztotta és egy-egy harmadot Pesten, Weimarban és Rómában töltött. Pesten általában a késő ősztől tavaszig terjedő időszakot, a kulturális főszezont. Valóban elnöke lett az 1875-ben létrejött Zeneakadémiának (plusz a haladó zongoristák tanára) és haláláig elképesztően nagy hatást gyakorolt hazája kulturális-zenei életére.

Liszt szalonja utolsó pesti lakásában - ma emlékmúzeum

Weimarban is egyik legfontosabb tevékenysége a tanítás volt. Saját korában Liszt volt Európa leghíresebb zenepedagógusa, hatása e téren is szinte felmérhetetlen.
Rómában kevesebb időt töltött, mint a másik két városban, mert bizony gyakran voltak konfliktusai egykori élettársával. Ottani tartózkodásai közül különösen fontosak a környékbeli Villa D'Estében eltöltött hetek, hónapok és az ott komponált művek. Emellett nagy hatást gyakorolt Róma hangversenyéletének fejlődésére is.
Erre az időszakára esett még Wagner bayreuth-i színházának felépítése, amit Liszt is szinte saját ügyének érzett.
Élete utolsó hónapjaiban még - szinte emberfeletti erővel - felelevenítette virtuóz korszakának nagy utazásait, amelyek során végre a párizsi közönségtől is megkapta az általa évtizedek óta várt zeneszerzői elismerését, hogy aztán Bayreuth-ban haljon meg 1886. július 31-én, a már özvegy Cosima kedvéért újra elzarándokolva. Azóta is az ottani városi temetőben nyugszik, bár voltak felbuzdulások földi maradványainak hazaszállítására.

Liszt sírkápolnája

Ez volt tehát egy rövid áttekintés Liszt döbbenetesen sokrétű életútjáról, de ahhoz talán elég, hogy egy kis fogódzót adjon azokhoz a művekhez, amelyeket a következőkben együtt szeretném, ha meghallgatnánk.

Első zenénknek egy olyan művet választottam, melynek konkrét helyi kötődése nincs, ráadás-darabnak írta saját magának. Csak hallgassuk és ámuljunk :)



0 megjegyzés: