A muzsikáló kanizsai polgármester 1.

60 éve, 1956. február 10-én hunyt el dr. Krátky István, Nagykanizsa város sokak által legjelentősebbnek tartott polgármestere. Ócsán anyakönyvezték a halálát, ám hogy pontosan hol is következett be a vég, talán akkor lehetne tudni, ha még valahonnét előásható lenne a korabeli hivatalos jegyzőkönyv. A halál ugyanis egy fűtetlen vonatban érte a 69 éves szívbeteg férfit, valahol a Budapest és Ócsa közötti 30 kilométeres úton.

Hogy hogyan került oda? Hortobágyi kitelepítés után a fővárosban, a Nyugati pályaudvaron dolgozott raktárkezelőként. Munkásszálláson lakott és aznap Ócsán élő családjához igyekezett haza.
Ócsán temették el, majd amint lehetett, saját kívánságának megfelelően földi maradványait szülővárosába hozták és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra 1957. április 26-án.

Nagykanizsai köztemető, Kripta I. 1. sír

 

Városának szolgálata mellett egész életén a zene is végighúzódott. Gyerekkora óta tanult hegedülni, s ezen a téren egészen magas szintig eljutott. Még városvezetőként is gyakran muzsikált. Főjegyzőként, majd polgármesterként mindig volt gondja Nagykanizsa kulturális-zenei életére és intézményeire.

A gyökerekről Károlyi Attila tanulmányában a következőket olvashatjuk (irodalomjegyzék majd a sorozat végén lesz):

Dr. Krátky István családja Rohoncról származott Nagykanizsára, nagyapja kereskedő volt Kiskanizsán, nagyanyja kiskanizsai polgárcsaládból származott.

A család következő generációja már Nagykanizsán élt. Krátky József a főjegyző atyja nagykanizsai telekkönyvvezető volt, Nagykanizsán nevelte négy gyermekét.

Érdemes megjegyezni, hogy a hivatalnok édesapa fiatal korában gyakran szerepelt műkedvelő színielőadásokon.

Fia, Krátky István 1887. december 25-én született Nagykanizsán. A helybeli piarista gimnázium színjeles diákja volt, mellette hegedülni tanult Hofrichter Emmától, a több évtizeden át Nagykanizsán működött magán zenetanártól. A hangszeren rendkívül tehetségesnek bizonyult és nyilván tanárnője, a nagy Joachim József egykori berlini növendéke is komolyan hozzájárult, hogy még polgármester korában is muzsikált.

Gimnazistaként állandóan ott találjuk az iskolai ünnepségek, rendezvények szereplői között szavalóként, és az idő előrehaladásával egyre többször hegedűsként. Kamarazene iránti szeretete is a gimnáziumban kezdődött, már ott alakítottak vonósnégyest. Természetesen végig tagja volt az iskola ének- és zenekarának.

1906 júniusában letett jeles érettségije után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait. Ebben az időszakban többször részt vett a fővárosban tanuló zalaiak által alapított kör rendezvényein mint hegedűs.

1910-ben a jogtudományok doktorává avatták. Hazatért szülővárosába és ügyvédjelöltként dolgozott, miközben letöltötte a kötelező katonai szolgálatot. Hangszerén továbbra is gyakorolt és rendszeres fellépőjévé vált különböző egyesületi és városi rendezvényeknek.

A Katolikus Legényegylet egyik szórakoztató estélyéről így számolt be a Zalai Közlöny 1911. december 11-i számában:

Dr. Krátky István Bischitzky Miksa zongorakísérete mellett játszotta Huber [Károly] 3. hegedű ábrándját. Krátky művészi játéka, tökéletes flageolettjei [üveghangjai] hű kísérőre találtak Bischitzky tanár művészetében. 

Ugyanerről az alkalomról a Zala másnapi számában ezek a sorok jelentek meg:

Zala 1911. december 12.

Ekkortól Krátky már kamarapartnere is lett tanárnőjének. Ők ketten voltak a legstabilabb tagjai a nemhivatalosan, mintegy baráti körként működő ám városi vonósnégyesnek tekintett kamaraegyüttesnek. A helyi lapok híradásai szerint többnyire a brácsa szólamot játszotta - bár elképzelhető, hogy időnként be kellett ugrania a második hegedűs szerepébe is. Ez nem tudható pontosan, mert a sajtó legtöbbször nem a zenei protokoll szerinti sorrendben sorolta fel a tagokat.

1912. március 10-én például az Irodalmi Kör felolvasásán játszottak. Művészi játékuk hatására a Zalai Közlöny újságírója szimfonikus zenekar alapítását indítványozta, mely erre a kvartettra épülhetne.

Az együttes kiválóan helytállt a reformátusok reprezentatív külsőségek között jótékony céllal megrendezett fényes Kalvineum-estélyén is, ahol olyan közismert és nagy tekintéllyel rendelkező vendég mondott ünnepi szónoklatot, mint dr. Balthazár Dezső tiszántúli református püspök (csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a püspöknek körülbelül két évtized múlva születik meg unokája, Vásáry Tamás zongoraművész...)

Zalai Közlöny 1912. április 29.

A Kalvineum-estélyt Kanizsa egyik legszebb és legműveltebb kisasszonya nyitotta meg szavalatával. Vele fogjuk kezdeni a második részt, mert fontos szerepe lesz a fiatal ügyvéd életében...