Zenés epizódok a kanizsai Szarvas szálló életéből 5.

2017. január 14., szombat

Elérkeztünk végre a sorozat befejező részéhez. Először egy gyors tartalomjegyzék, aztán folytatom:

1. rész: Az épületről általában

2. rész: Cigányzenekarok a Szarvasban

3. rész: Helyi előadók és Kanizsáról elszármazottak fellépései

4. rész: Híres magyar és külföldi művészek fellépései

Az 1900-as évek elejéről származó képeslapon a még kétemeletes Szarvas


Az Arany Szarvas karzatos nagyterme 1879-től majdnem két évtizedig a kanizsai színházi élet helyszíneként is funkcionált. Az előadásokat korábban a Zöldfa (ma Bolyai Iskola) nagytermében tartották, de az egykor patinás szálloda ekkorra megszűnt, az épületet az igazságügy foglalta el... A kanizsai színházi élet ezért tevődött át egy időre a Szarvas nagytermébe.

Az első jelentős társulat, amely a Szarvasban játszott, a pécsi volt, amelyet akkor GERŐFY ANDOR igazgatott. Prózai darabok mellett sok zenés előadást tartottak: operetteket (A corneville-i harangok, Szép Galathea, Boccaccio), népszínműveket (A piros bugyelláris) is játszottak. A helyi kritika kiemelte GERŐFYNÉ ILKA asszonyt, aki a primadonna szerepét töltötte be. 1882-ben Kanizsán is megjelent együttesével Gerőfy nagy riválisa, a nem sokkal korábban saját társulatot alapított TÓTH BÉLA. Primadonnája ALSZEGHY ETEL, a korabeli cikkekben még Kohay Etel néven szerepelt. A komikus szerepkört a fiatal KÖVESSY ALBERT töltötte be, aki majd 1902-ben, mint a Kanizsán rendszeres színházi szezont tartó pécsi színtársulat igazgatója fe fogja építeni városunk nyári színházát, az Arénát. Tóth Béla társulata is hasonló összeállítású műsort játszott a Szarvasban, mint Gerőfyék: igényes prózai darabokat (például Beaumarchais: Figaro házassága), korabeli ismert népszínműveket és különösen sok francia operettet. Egy kritikába olvassunk bele, melyben Meilhac és Halévy: Kis herceg című operettjének előadását értékelte az egyik helyi hírlapíró:

Egyike a legtöbb műélvezetet nyújtó daraboknak, mely a fővárosi színpadon is nagy tetszésben részesült. Kohay Etel (Parthené, herceg) elemében volt és elragadó játékával, gyönyörű énekével folyton ismétlődő tapsvihart aratott. A legszebb részleteket meglepő könnyedséggel énekelte és a nagy technikát igénylő dallamokba átönté az érzelem melegét.

Tóth Bélának az 1882-es kanizsai szezon alatt sikerült egy igazi
nagy sztárt is megnyerni vendégszereplésre HEGYI ARANKA, a Népszínház kiválósága személyében. A Blaha Lujzával azonos művészi fokon értékelt primadonna négy darabban öt előadáson lépett fel a Szarvasban, amelyen a jelentősen felemelt helyárak ellenére csak úgy tolongtak a kanizsaiak.

Hegyi Aranka

1883-ban jelent meg Kanizsán az ARADI GERŐ-féle színtársulat. A színigazgató, akinek eredeti neve Czucz Gerő volt s jelentős földbirtokkal rendelkezett, majdnem harminc évesen, új néven állt színésznek. Hat évvel később, 1864-ben már a legrangosabb vidéki társulatot igazgatta. Kanizsai előadásainak kitűnő primadonnája a direktor nevelt lánya, ARADI EMÍLIA volt. A társulat nagy értékét kiváló zenekara jelentette, ezzel ugyanis akkoriban kevés vidéki színigazgató büszkélkedhetett - korábban Kanizsán is sokszor előfordult, hogy az egyébként színvonalas operett-előadást csak egy zongorista kísérte.

1885 áprilisában az Aradi Gerő társulat előadásain lépett fel első ízben Kanizsán - négy előadásban! -  az ekkor hírneve teljében álló BLAHA LUJZA.

Blaha Lujza


Kanizsa valósággal lázban égett ezekben a napokban... A művésznő lakása is a Szarvasban volt, s amikor észrevette, hogy a fél város odagyűlt a térre, hogy láthassa, kilépett az erkélyre és köszöntötte kanizsai rajongóit.

1890-ben a Szarvas nagytermét kávéházzá alakították, így a színházi előadások, hangversenyek más helyszíneken folytatódtak: az akkoriban új Polgári Egyletben (Sugár út 3.) és a Kaszinóban. Ettől kezdve a Szarvas zenei életét az éttermében és kávéházban muzsikáló cigányzenekarok, majd jazz-szerű, könnyedebb muzsikát játszó együttesek jelentették - róluk már írtam a 2. részben.

A jeles szálloda az 1930-as évek végén szűnt meg (ekkor már jó másfél évtizede működött a Centrál), csak a Kis Szarvasnak nevezett étterem maradt meg egy ideig a szomszédban. A Szarvas eredeti épületében üzlethelyiségeket és lakásokat alakítottak ki. 1981/82-ben legfelső épületét - Tarnóczky Attila szerint életveszély miatt - lebontották...
1992 óta helyi védelem alatt áll. Homlokzatát 2003-ban jelölték meg a várostörténeti sorozatba tartozó emléktáblával:


Végezetül két fontos link azoknak, akik többet szeretnének tudni a Szarvas, és az egész Erzsébet tér történetéről. Ezt a két alapvető forrást én is sokat használtam és használom:

Kunics Zsuzsa nagy tanulmánya a tér történetéről

és

Tarnóczky Attila: Hol - mi? Kanizsai házak és lakóik

2 megjegyzés:

Tarnóczky Attila írta...

Ahogy írom, a bontás életveszélyre hivatkozva történt. Azt hiszem, ilyesmi nem állt fenn, de a teljes felújítást túl költségesnek tarthatták.
Nagy kár...

Kataliszt írta...

Köszönöm a kiegészítést. Tényleg nagy kár...