A Medgyaszay Ház története 4.

Az 1927-ben átadott új színházépület az év legnagyobb részében, a színházi előadások néhány hetét leszámítva mint Városi Mozi, vagy ahogy eleinte hivatalosan nevezték, Városi Mozgó működött.

Forrás: egykor.hu

Rendszertelen és különböző helyszíneken zajló filmvetítések után Kanizsán 1912-ben nyílt meg az első állandó, önálló épületben működő filmszínház Uránia néven a Rozgonyi utca 4. alatt egykor álló házban. A Városi Mozgó azonban előkelőbb volt, a közönség tehetősebb rétege ezentúl inkább oda járt. A legelső film, amelyet az új moziban láthattak, egy igazán látványos, monumentális, két részes, 1926-ban készült - még néma - történelmi kalandfilm volt:

A világháló jóvoltából mi is belenézhetünk:

A némafilmeket helyben, a moziban zenélték alá. 1928-ban Arnberger Rudolf vezetésével egy egész zenekar alakult meg erre a célra, amely az Urániában is működött. Egy reklám szerint 16 tagú együttes volt:

Zalai Közlöny 1928. október 5.

Pontosan 1927-ben, amikor a színház-mozi épületét átadták, készült el a világ legelső hangosfilmje. A kanizsaiaknak még néhány évet kellett várni, hogy ilyet láthassanak, de 1930. február 5-én, vidéki városban elsőként  a nagykanizsai színház-moziban szólalt meg először a film. És nemcsak megszólalt, hanem rögtön énekelt is:  Beniamino Gigli adott elő szcenírozva két részletet Mascagni: Parasztbecsület című operájából.

Minden bizonnyal pontosan ezt a filmjelenetet láthatták a korabeli kanizsai nézők:

 
Mint a fenti hirdetésben is olvasható, ez csak a kísérőműsor volt. Fő filmként a félig néma, utólag slágerekkel felturbózott Ein Walzertraum (Mámorkeringő) című filmet tűzték műsorra. Most ebbe is belenézhetünk!

Az első magyar film, amely már hangosnak mondható, Csak egy kislány van a világon címmel került a mozikba. Hasonló technikával készült, mint a Mámorkeringő: némafilmként forgatták és utólag hangosították ki: a fáma szerint Jávor Pál rekedt volt aznap, amikor a technikai berendezést sikerült megszerezni, így nem ő, hanem Fekete Pál énekelt. Kanizsán 1930. augusztus elején vetítették:

Zalai Közlöny 1930. augusztus 8.

Ha már így belejöttünk a mozizásba, ezt a filmet teljesen végignézhetjük:

1933. május 29-én különleges hangos rövidfilmet láthatott a moziban a sajnos csak gyér közönség. A film az akkor huszonegy éves Brunner Erzsébet festőművész, vagy ahogy akkor Kanizsán nevezték, Sass Baba rögtönzött táncát rögzítette Rabindranath Tagore zenés költeményére. A történetet ITT részletesebben megírtam.

A mozi témája kapcsán érdemes megemlékezni arról is, hogy a korabeli sajtó előzetest közölt arról, miszerint az épület 1927. március 15-i megnyitásáról filmhíradó-felvétel fog készülni:

Zalai Közlöny 1927. március 9.

Hogy ez megtörtént-e, nem tudható. A megfelelő archívumokban hozzáférhető híradófelvételek között sajnos nem találtam ilyet, pedig mekkora durranás lenne...

A mozi 1945 tavaszán, alig egy hónappal azután, hogy városunk számára véget ért a háború, újra megnyílt. Először régi nevén mint Városi Mozi, később Béke majd Apolló néven 2000-ig működött.

Folyt. köv.!