A Medgyaszay Ház története 3.

Egy kis visszatekintés: a sorozat eddig ezekkel a témákkal foglalkozott:

1. része magáról az épületről szólt, 2. része pedig felavatásának ünnepségeiről.

Ott hagytuk abba, hogy a fényes megnyitó ünnepségek után az épület színház- és mozielőadások, hangversenyek és különböző reprezentatív rendezvények otthona lett.

Ma foglalkozzunk a színházi előadásokkal:

1927. március 17-én, amikor az új épületben elindult az első színházi szezon, már kialakult és megerősödött Nagykanizsa kapcsolata a pécsi színházzal. Ebben az időben a kitűnő Fodor Oszkár volt a színház igazgatója, aki 1927-től 1938-ig vezette a társulatot. Bár a Magyar színházművészeti lexikon szerint

működése idején főleg a prózai részleget erősítette, s a kedvelt operetteket a legolcsóbb megoldásokban hozta színre, a kanizsai közönség nem ezt tapasztalta. A társulat minden év május közepén leköltözött Kanizsára, s egy hat-nyolc hétig tartó szezont tartott. Ekkor szinte naponta volt előadás, közte sok operett is, a sajtóvisszhangok szerint általában méltó külsőségekkel. Már csak azért is, mert Harczos Irén, a szubrett-primadonna ekkoriban a színigazgató barátnője volt, s 1933-ban éppen Kanizsán házasodtak össze :) A jóhangú bonviván Galetta Ferenc volt, 1931-ben pedig Viola Margit primadonna szerepkörben került a pécsi társulathoz.

Galetta Ferenc

Viola Margit

Érdemes kicsit részletesebben beleolvasni A mosoly országa egy kanizsai előadásának kritikájába (megjelent a Zalai Közlöny 1932. június 1-jei számában):

Az előadás művészi nívója már-már az operai határokat döngette, amiben egyaránt részes volt Lehár komoly muzsikája és színészeink lelkes, minden művészi kvalitást a darab szolgálatába állított játéka.

Viola Margit és Galetta Ferenc minden együttes fellépése már egymaga különleges élményt jelent a közönség számára. Ezt a művészi élvezetet a végsőkig fokozta az az előkelő környezet, amelyben A mosoly országa adott újabb alkalmat a két kiváló énekes-művész találkozására. Értékes hanganyagukkal könnyedén szárnyalták át a partitúra legmagasabb, legveszélyesebb regisztereit is. Csodálatos, súlyos, maradandó emlékű, a közönség állandó tomboló lelkesedésétől kísért játékot produkáltak.

Harczos Irén és Nagy Gábor szimpatikus, disztingvált játékkal és kellemes hanggal támasztották alá a premier-siker forró hangulatát. [...] Különös elismeréssel kell szólanunk arról a bőkezű áldozatkészségről, amellyel a Fodor-társulat káprázatos köntöst adott erre az operettre. Végül tűzzük az elismerés nagykeresztjét vitéz Jakabffy főrendező mellére, aki hadvezére, irányítója, tűzmestere, láthatatlan szálláscsinálója volt a Nagykanizsára győztesen bevonult Lehár operettnek.

1933-ban hősnő és szende szerepkörben szerződött Pécsre a pályájának elején járó Mezei Mária. ITT és ITT már megírtam Nagykanizsához és konkrétan a Sugár úti színházunkhoz fűződő kapcsolatait, bennük korabeli kritikákból, sőt az ő leveleiből is idéztem.

Király Ernő

Fodor színigazgató nemcsak anyaszínházába, hanem Kanizsára is meghívott vendégjátékra több országos hírű művészt. 1929-ben Király Ernő, az akkor már gramofonlemezeiről is ismert bonviván érkezett vendégszereplésre, 1924-ben pedig Jávor Pál lépett fel Békefi-Lajtai: Amikor a kislányból nagylány lesz című operettjében. Biztos játéka, közvetlen és bensőséggel megjátszott Kovács Györgyje, kellemes, meleg tónusú hangja mind-mind szép sikert biztosítottak számára - nyugtázta a Zalai Közlöny1934. június 4-én.

1928-ban, majd 1929-ben a pályája teljében levő Fedák Sárit csodálhatta a közönség:

Ahogy táncol, mint az ég és föld között lebegő délibáb: olyan könnyű, olyan megragadó. Hússzor több graciözitás van benne, mint negyven balerinában. [...] Ha énekel, mint: mint a magyar puszták elhaló tilinkószava. (Zalai Közlöny 1929. 06. 29.)

Ilyen költői szavakra ragadtatta magát az újságíró, amikor Fedák a Borcsa Amerikában című, mára elfeledett operett címszerepében lépett fel. 1929-es vendégjátéka a Pista néni című operettben szintén a kanizsai színházépület egyik legforróbb sikere volt:

Tomboló, vasfüggönyös, extázisos, boldog nekifeledkezéses, igazi nagy siker, aminek a közepén Zsazsa ragyogott felülmúlhatatlanul és utolérhetetlenül. (Zalai Közlöny 1929. 07. 29.)

A művésznő kanizsai vendégjátékát felhasználta egy nosztalgikus látogatásra: elment Tótszerdahelyre, ahol korábban kastélya és birtoka volt, s ahova annak idején élete és karrierje válságos pillanataiban menekült.

A pécsi színház néhány alkalommal operajátszással is próbálkozott Kanizsán. Ez a "próbálkozás" inkább a közönséget vizsgáztatta, hiszen a társulat klasszikus operett-előadásai zeneileg már szinte operai igényűek voltak, így az operákkal is jó színvonalon birkóztak meg. 1927-ben a Hoffmann meséi előadásán a városlakók jól szerepeltek, mert teljesen megtöltötték a nézőteret. Bár ebben

Domány Sári 1930

szerepe volt annak is, hogy Olympia szerepét a kanizsai származású, első zenei lépéseit szülővárosában megtévő Domány Sári énekelte, akinek szépen sikerült Baba-áriáját megismételtette a közönség. Hoffmann szerepében vendégművész, a kanizsai színpadon már jól ismert Halmos János nyújtott énekben és játékban egyaránt kitűnőt. Halmos egyébként a következő évtől az Operaház társulatában folytatta pályáját, s lett később annak örökös tagja.

1940 után a háborús évek, illetve a pécsi színház élén Fodor Oszkár igazgatása után bekövetkező sűrű vezetőcserék a színház területén is éreztették hatásukat, egy-két évre Kanizsa előadások nélkül maradt.

A pécsi színházon kívül játszott operát Kanizsán az Országos Opera Stagione. Színházunk megnyitása után nem sokkal, 1927 novemberében a Trubadurt, a Pillangókisasszonyt és a Denevért láthatta-hallhatta tőlük a közönség egy Neuwelt Klári nevezetű női karmester (!) vezényletével. 1945 után aztán a hasonló szervezésű Gördülő Opera előadásaiban gyönyörködhettek a kanizsai operakedvelők.

1945 után még egy évtizedre visszatértek a pécsi színészek. A prózai darabok mellett ekkoriban is voltak sikeres operettelőadások. Ennek a generációnak Takács Margit volt a primadonnája, s 1949-52 között Szendrő József az igazgatója.

Takács Margit (pnsz.hu)

A pécsi színházat állandó vendégként 1955-től a kaposvári követte, s ezekkel az időkkel új fejezet kezdődött Nagykanizsa színháztörténetében. A kaposváriak primadonnáját, Pálffy Alizt még e sorok írója is látta a Medgyaszay Ház színpadán az 1970-es évek közepén, például mint Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének főszereplőjét... 

Aztán 1976-ra felépült a Hevesi Sándor Művelődési Központ, ahol jóval komfortosabb körülmények között lehetett színházat játszani és nézni egyaránt.

Legközelebb a Medgyaszay Ház mozis múltját tekintjük át.