A Bátorfi család titka

Több mint tíz éve kutatom a Bátorfi család történetét, kiemelten Bátorfi Emma életét, akinek apja Bátorfi Lajos nagykanizsai hírlapíró volt, ő maga pedig fiatal lány korában Erkel-növendék zongorista a pesti Zeneakadémián, növendéki kapcsolatban Liszt Ferenccel is. 

 

Mosé: Bátorfi Lajosné portréja, 1867 (Thúry György Múzeum)

 

Sok adat előjött róluk, a családról, de maradt egy nyitott kérdés: mi történt Emma anyjával? Ez annyiból érdekelt, hogy vajon Emma anya nélkül nőtt-e fel – és persze azért is, hogy egyáltalán, kerek legyen a Bátorfi család története.

Az anya személyével különösen azóta foglalkoztam, amikor kiderült számomra, hogy létezik róla egy fiatalasszony korában készült olajfestmény (lásd fentebb), amelyet először 2017-ben, majd nemrég újra kiállítottak a Thúry György Múzeumban.

Nagyon sokáig kerestem a halálát, gyászjelentését, anyakönyvi bejegyzését, hírlapi megjelentetését, de akár csak bármilyen célzást arra, hogy mikor történhetett, és sehol nem találtam:  a nélkülözhetetlen Family Search oldalon több évtized kanizsai anyakönyveit nyálaztam át miatta, oldalanként, és semmi... De mostanában szerencsére egyre gyarapodik mind az egyházi mind az állami anyakönyvek indexelése, nemrég újra tettem egy próbát – és meglett!!! Méghozzá egészen elképesztő az adat (nem csoda, hogy feldolgozás hiányában eddig nem találtam rá), de száz százalékos biztonságú, amint hamarosan meglátjuk.

 

Akkor most ennek fényében írjuk újra a család történetének ezt az oldalát.

 

Tehát:

 

Bátorfi Lajos (1835-1896)

Bátorfi Lajos, akkor még eredeti nevén Bibók Lajos, kiskunfélegyházi születésű, hivatalnoki pályáról átnyergelt feltörekvő ifjú újságíró Győrben élt az 1860-as évek elején. Ott ismerkedett meg Pajer Emíliával, akinek apja dohányboltos volt. Blogírás közben el is képzeltem, amint a fiatal és bohém újságíró bemegy a trafikba füstölnivalót venni, és a tulajdonos szép lánya szolgálja ki... Könnyen lehet, hogy valóban így ismerkedtek meg. 1863. május 28-án házasodtak össze. Emma nevű, egyetlen lányuk 1864. március 4-én Győrben született meg.

Az ifjú apának hamarosan hivatali gondjai támadtak a Győri Közlöny szerkesztőségében, így otthagyta a várost és Nagykanizsára költözött, ahol aztán élete végéig élt. Emma kicsi lány volt a költözéskor, ami valamikor 1866 körül történhetett. 1867-ben már bizonyosan Kanizsán voltak, mert abban az évben járt a városban egy Mosé – vagy Mozé – nevű vándorfestő, aki megörökítette a házaspárt külön-külön olajfestmény portrékon. Bátorfi, aki 1896-ban halt meg, 1868 és 1882 között a Zalai Közlöny nevű kanizsai hírlap szerkesztője volt, de sok más újság is fűződött a nevéhez – erről már írtam részletesebben.

 

Emma közben felcseperedett. Mint abban az időben szinte minden úrilány, ő is tanult zongorázni, s ebben olyan tehetségesnek bizonyult, hogy felvették a pesti Zeneakadémiára, amelynek akkor Liszt volt az elnöke és Erkel Ferenc az igazgatója. 1878 és 1881 között Erkel kimagasló tehetségű növendéke volt, majd továbbképzésre kiszemelte Liszt, hogy ő tanítsa tovább – ám Emma abbahagyta tanulmányait, mert 1881 májusában férjhez ment Filipovics József postatiszthez. Négy lánya született. Házasságának első időszakában többször költözködtek (Budapest, Zágráb és újra Budapest), majd 1901-től véglegesen Pécs lett a lakóhelyük.

 

Nagyon különös, hogy ezekből az évekből, a Kanizsára költözéstől kezdve Emma édesanyjáról semmilyen említés nem bukkant fel a kanizsai, majd a pécsi újságokban, pedig az akkori újságírás sokkal intimebb volt: rendszeresen közölték például az egyes összejövetelek, bálok vendéglistáját, különösen a hölgyek nevét, vagy meg szokták említeni, kik vesznek részt a különböző egyesületekben; sok alkalom volt jótékony célokra pénzt juttatni, s az adakozók nevét is mindig közölték. Bátorfi Lajos 1875-től komoly önkéntes munkát fejtett ki a nagykanizsai kisdedóvó egyletben, ami kifejezetten olyan egyesület, melyben szép számmal vettek részt hölgyek – és Bátorfiné neve itt sem fordul elő. Sem lánya házasságkötésekor nem említették, hogy a menyasszonynak anyja is van, sőt még később, férje halálakor (1896) létezése a gyászjelentésben sem szerepel (az elhunyt neve alatt csak "a legjobb apa, após, nagyapa, rokon és jóbarát" megnevezés olvasható). A helyi lapokban megjelent nekrológokba sem került bele, hogy özvegye is gyászolja. Síremlékére is az van felvésve, hogy állíttatta "bánatos leánya". 

Forrás: dspace.oszk.hu

Bátorfi Lajos költő is volt, versei a helyi hírlapokban és önálló kötetekben jelentek meg. Próbáltam költeményeiből is kiolvasni, van-e nyoma bennük feleségének. Egyetlen vers volt gyanús, amelyet akkor írt, amikor Emma gyűrűs menyasszony lett. Címe: Lánykámhoz. Így kezdődik:

 

Haldokló anyának ajakán
Eltűnt az utolsó sóhaj,
Arca halványuló bíborán
Imádságra olvadt a jaj:
Legyen boldog kis gyermeke,
Legyen hosszú az élete.

 

Ebből korábban különösen azt gondoltam, hogy hát akkor igaz lehet, Emma édesanyja valóban meghalhatott, amikor lánya még kicsi volt.

2023 tavaszán a múzeum újra kiállította a Bátorfi-házaspárról készült festményeket, ez adta az apropót, hogy ismét megpróbáljam megtalálni Bátorfiné halálának anyakönyvi bejegyzését. Most egy perc alatt meglett!!! S ami kiolvasható belőle, attól kis híján leestem a székről meglepetésemben...

 

Budapest X. kerületének állami anyakönyve, 1921

 

Bátorfi Lajosné ugyanis nem fiatalon halt meg. Sőt, nagyon szép kort ért meg, még Emma lányát is túlélte! Emma 54 éves korában, 1918. december 31-én belehalt a világháború utáni spanyolnátha-járványba. Édesanyja pedig, mint feljebb láttuk, 1921. március 21-én hunyt el, 80 évesen, végelgyengülésben, Budapest X. kerületében.

 

Ez egészen elképesztő adat a sok hírlapi "nem-említés", és férje gyászjelentésének tükrében. Így nagyon nagy annak a valószínűsége, hogy Emma tényleg anya nélkül nevelkedett, de nem halál miatt, hanem mert nagyon úgy tűnik, hogy Bátorfiné – talán nem sokkal Kanizsára költözésük után – elhagyta családját, férjét és egyetlen lányát. Emma talán ezért is ment korán férjhez, mert az anya hiányzott az életéből...

Élete utolsó évtizedében Emmát nagy tragédia érte. Egyik lánya, Emília, akit férje magával vitt Brazíliába, ahol állást kapott, ott halt meg 1910-ben gyermekágyi lázban; s nem csak ő, hanem a kisbaba is, a férjnek pedig a kettős tragédiába szakadt bele a szíve. Erről írtam is egy posztot, ITT vissza lehet olvasni. A történtekről akkoriban cikkezett az országos sajtó is, nem csak a pécsi, de ott sem említették, hogy a szülők és a testvérek mellett egy nagymama is gyászolna...  Mivel Bátorfiné Budapesten halt meg, valószínű, hogy még Emma életében sem lánya családjánál élt. Ezért is gondolom, hogy évtizedekkel korábban valószínűleg minden kapcsolatot megszakíthatott férjével és lányával. De hogy mi lehetett az ok, erre még tippelni sem lehet, és attól tartok, ez már soha nem fog kiderülni. Talán megviselte, hogy férjhezmenetele után nem sokkal el kellett hagynia szülővárosát, Győrt, de lehettek házasságában más problémák is. S ha tényleg még lányával sem volt kapcsolata, ami Bátorfi Lajos gyászjelentéséből nagyon úgy látszik, hiszen abban Emma gyakorlatilag kitagadta anyját a családból, valami rendkívül súlyos dolognak kellett történnie. Pedig férjét mindenki aranyos kedélyű embernek írta le, aki imádta lányát, majd később unokáit. Még az is eszembe jutott, hogy talán apja eltitkolta Emma előtt, hogy anyja él – de azért ez nagyon meredek elképzelés, a 19. század vége felé ilyet már nehéz lett volna titkolni, különösen, hogy Bátorfiné el sem hagyta az országot. És valamiből élnie kellett, férje támogathatta anyagilag. Bátorfi talán ezért szegényedett el élete végére, hogy utolsó éveiben szinte kegyelemkenyéren élt az első kanizsai óvoda épületében, amelyet az a kisdedóvó egylet tartott fenn, amelyben akkor már két évtizede ő is olyan sokat buzgólkodott – az egylet valószínűleg így hálálta meg ezt a buzgólkodást.

És itt van még a festmény kérdése is, amely ma a Thúry György Múzeum tulajdona. Bátorfi Lajos őrizhette meg nem csak saját hanem felesége portréját is, bár erre még rá kell kérdeznem a múzeumban, mit tudnak a festmény előéletéről, honnét és mikor került a tulajdonukba. Mert ha tényleg Bátorfi őrizte meg, és nem dobta ki, az megint jelenthet valamit...

 

De akkor mi lehet azzal a verssel, amiben Bátorfi Lajos egy haldokló édesanyáról írt? Az új infó birtokában újraolvastam, és megvan a megoldás: azok a sorok nem a feleségéről szóltak, hanem Emma apja a saját kisgyerekkori emlékét elevenítette föl: ő veszítette el gyermekként édesanyját, aki haldokolva azt kívánta, hogy fia legyen boldog – s a versben Bátorfi elmondja, hogy ezt a boldogságot lánya, Emma születése adta meg a számára, akinek élete most mérföldkőhöz érkezett.

 

Lehet játszani gondolatokkal, mi is történhetett a Bátorfi-házaspár között. Mindenesetre az ifjú feleség tényleg nem látszik túl boldognak az 1867-ben készült olajfestményen... A blogger viszont nagyon örül, hogy ez a kép létezik, megmaradt, szépen restaurálták és ki is állították! Emmáról eddig nem sikerült ábrázolást találni, de legalább apja mellett, akinek fényképe bent van versesköteteiben, a festmény révén anyja arcvonásait is megismerhetjük.

Hohl Zoltán felvétele, 2017