Liszt Ferenc és Nagykanizsa 11.

A Liszt Ferenccel tanítványi kapcsolatba kerülhetett kanizsaiak között Rózsavölgyi Szidónia után a következő név Bátorfi Emma (Emília).

Az ő életéről is elég hézagosak az ismereteink, de azért valamivel többet tudunk róla, mint Szidóniáról. Emma 1860 körül születhetett, úgy tűnik, nem Kanizsán, talán Győrben, de Nagykanizsán nőtt fel. 

Apja, a polgári családból származó Bátorfi Lajos (1835 Kiskunfélegyháza – 1896 Nagykanizsa) városunk életének egyik ismert személyisége. A hivatalnokból lett író, újságíró, lapszerkesztő, közéleti ember 1867 körül költözött családjával Kanizsára.

Bátorfi Lajos

1882-ig a Zalai Közlöny című, Kanizsán kiadott hírlap szerkesztője volt, de neve több más újsággal kapcsolatban is felmerül. Ő indította el például Kanizsa első és egyetlen női lapját, a Kandi Klári-t. Két évtizeden keresztül volt a kanizsai önkéntes tűzoltók alkapitánya, s más helyi egyesületek munkájában is részt vett: 1895-ben egyik alapítója volt a Kanizsa kulturális és zenei életében egészen 1944-ig meghatározó szerepet betöltő Irodalmi és Művészeti Körnek. Írt verset, drámát, helytörténeti munkát, élete utolsó évtizedében a város levéltárának rendezésével foglalkozott. Irodalmi tevékenységét Szinyei József is ismerteti Magyar írók élete és munkái című alapvető kézikönyvében. Nekrológjában egykori lapja mint a régi újságíró gárda tipikus alakjáról s a jót soha el nem rontó, jószívű öreg bohémről emlékezett meg róla (Zalai Közlöny, 1896. május 3., 4. oldal). Ma is látható szép síremlékét közadakozásból állították 1898-ban. Felirata: Az irodalom és a közügyek buzgó munkásának emlékére emelték tisztelői és gyászoló leánya.

Bátorfi Lajos síremléke a nagykanizsai temetőben

Egyetlen leánya, Emma így művelt és toleráns otthonban nőtt fel. Sajnos, egyik helyi újságból sem derül ki, hogy ki tanította zongorázni, de nagy valószínűséggel Bischitzky Miksa, aki ebben az időben a legjobb tanár volt zongorából és magánénekből Kanizsán.

Mindenesetre Emma 1878. augusztus 28-án önálló bemutatkozó koncertet adott a piarista gimnáziumban:

Zalai Közlöny 1878. szept. 1.

Ezzel a koncerttel Emma egyúttal el is búcsúzott Nagykanizsától. Felvették ugyanis a budapesti Zeneakadémiára, az 1878/79-es tanévben meg is kezdte tanulmányait. Ezt a helyi sajtón kívül igazolja a Zeneakadémia levéltárában őrzött bizonyítvány-másolat, amely a következő adatokat tartalmazza Emmáról:

...hivatalosan igazoltatik, hogy fölvétetett 1878 szept. hó(ban), akadémiai hallgató volt 1878/79 és 1879/80 tanévben, ugyanekkor vizsgáit letette, Végzett két évi tanfolyamot.
Ez idő alatt tantárgyai voltak: Összhangzattan: két évfolyam, tanára volt Ábrányi Kornél, ebben: jeles; zeneszerzés: egy évfolyam tanára volt Ábrányi Kornél, ebben: jeles; zenetörténelem: egy évfolyam, tanára volt Ábrányi Kornél, ebben: jeles; magas zong. kiműv. két évfolyam, tanára volt: Erkel Ferenc, ebben jeles, jegyzet: szorgalma és tehetsége jeles.
Kelt Budapesten, 1880. jun. 22-én

Itt ismét köszönetet mondok Somogyi Klárának, a Liszt Ferenc Kutatókönyvtár vezetőjének, aki segített e fontos adatok kibányászásában.

Ha tüzetesebben értelmezzük a fentieket, kiderül belőlük, hogy két egymást követő évben volt a Zeneakadémia növendéke, s vizsgáit sikeresen letette. Kiegészítő tantárgyként zenetörténetet, összhangzattant és zeneszerzést (!) tanult, valamennyit jeles eredménnyel, tanára Ábrányi Kornél volt. A zeneszerzés stúdium meglepetésként hathat, de tudjuk, hogy Liszt, mint elnök és tanár elvárása volt, hogy akadémiáján a zongoristák zeneszerzést is tanuljanak, hiszen saját tapasztalatából tudta e két ágazat egymásra hatásának fontosságát. Emma ebből is jelest kapott.

Főtárgyát, a zongorát Erkel Ferenc vezetésével végezte, mégpedig a magas kiművelési osztályban, azaz az akadémiai szinten haladóknak minősítettek között – szintén jeles eredménnyel. Szorgalmának és tehetségének általános minősítésére is jelest kapott.

Mindezt kiegészíti még az 1880/81-es tanév hallgatóinak rekonstruált névsora (erről a névsorról a sorozat 10. részében írtam), amelyben ott van Bátorfi Emma, aki ezek szerint elvégezte a harmadik évfolyamot is. Összegezve tehát Emma három éven keresztül, 1878/79 és 1880/81 között volt a Zeneakadémia növendéke.

Ezeket az információkat a helyi sajtó is alátámasztotta több rövid híradással. Első tanéve végén, 1879. július 9-én így írt a Zala:

... örömmel tekintettük meg Bátorfi Emma kisasszonynak, ki ez elsőrendű intézet növendéke volt a múlt évben, bizonyítványát, hol minden tantárgyból jeles osztályzatot nyert. S így joggal nagy reményeket köthetünk a t. kisasszony jövőjébe.

Harmadik tanévének vége felé a Zala 1881. március 9-i számából a következőket tudhatták meg az akkori kanizsaiak:

A kitűnő zongorajátékáról városunkban előnyösen ismert kisasszony az országos zeneakadémia harmadéves növendéke, azon kevesek közé tartozik, kiket világhírű zongoraművészünk Liszt Ferencz az akademia növendékei közül, tanítványainak kiszemelt.

Mint már Rózsavölgyi Szidóniával kapcsolatban is írtam, az Erkel Ferenc által vezetett osztályokból Liszt maga válogatta ki saját növendékeit a legtehetségesebbek közül. Hogy Emmát is kiválasztotta, más forrásból nem ismerjük, csak innét, s egy későbbi, szintén helyi cikkből, amelyet majd idézni fogok. De úgy érzem, hitelt kell adnunk az információnak, mert ebben az időben Emma apja a Zalai Közlöny főszerkesztője volt, s a vele évtizedeken át konkuráló újság, a Zala nem valószínű, hogy ilyent magától kitalált volna. A kiválasztást alátámasztják Emma színjeles osztályzatai is. Ő azonban ennek a tanévnek a végén abbahagyta tanulmányait, éppen egy ilyen kecsegtető helyzetben. Oka csak az lehetett, amit szintén az előbb említett 1881-es cikk közölt:

Hymen: Írótársunk és barátunk Bátorfi Lajos úrnak, a „Zalai Közlöny” szerkesztőjének leánya, Bátorfi Emma kisasszony febr. 27-én váltott jegyet Filipovits József m. kir. postatiszttel Budapesten.

Így szalasztotta el Emma, hogy közvetlenül Lisztnél, minden idők legnagyobb zongoraművészénél és -tanáránál tanuljon s egyúttal nagyobb esélye legyen sikeres művészpályát befutni. De amit Rózsavölgyi Szidónia esetében feltételeztem, az Emmánál egészen bizonyos: Liszt többször is hallhatta őt játszani, kaphatott tőle már ekkoriban tanácsokat s tehetségesnek ítélte a lányt, hogy növendéke legyen. De úgy látszik, Emmának a magánélet volt a fontosabb: vőlegényével 1881. május 11-én meg is tartották esküvőjüket. A tanévet azért még valószínűleg befejezte. Férjével gyakran hazalátogattak Kanizsára. Két alkalomról a helyi sajtó is tudósított, s ezek a mondatok igazolják, hogy Filipovicsné Bátorfi Emma – családja mellett – valamennyire karbantartotta zongorista tudását. 1893-ban egy gyermekkori barátnője, Lőwy Róza kedvéért, aki Lorma Róza néven énekesnő lett, leutazott leánykora városába  s közreműködött a Kereskedelmi Kaszinóban megtartott hangversenyén. A Zala "Tollfuttában" című rovatában megjelent beszámolóból idézünk, az újság 1893. november 19-i számából:

Azt a tüzet, amivel Lorma Róza menyasszonyi lekiismeretességgel takarékoskodott, bőven kárpótolta ezután a tűzről pattant menyecskéknek legaranyosabbika: Filipovicsné Bátorfi Emma, aki bámulatos technikai bravourral bemutatott zongorajátékába igazán beleöntötte művészi lelke minden tüzét. Különösen az egyedül játszott roppant nehéz technikájú darabot [egy Raff-műről van szó] oly remekül színezte, hogyha Liszt hallotta volna tőle, – megint csak homlokon csókolta volna érte, mint annak idején megcselekedte.

Édesapja 1896-os gyászjelentéséből tudjuk, hogy Emmának időközben négy leánya (!) született. Utolsó említése a helyi sajtóban 1902-ben történt, amikor lánya, Filipovics Toncsi (valószínűleg Antónia) férjhez ment a kaposvári Kun Kálmán Árpádhoz. A neveket azért adom meg, hátha elolvassa ezt a blogbejegyzést valaki a leszármazottaik közül, így kideríthetővé válna Emma későbbi sorsa.

E sok olvasnivaló után a zenehallgatáshoz egy Joachim Raff darabot választottam. Raff 1849 után néhány évig Liszt közvetlen munkatársa volt Weimarban. A kis mű címe: La fileuse (A fonó lány), s igazából egy etűd zongorára. Imént idézett kanizsai koncertjén Emma is ettől a szerzőtől játszott, de nem tudjuk pontosan, hogy mit. Hátha éppen ezt!

Felhasznált irodalom:
Kanizsai enciklopédia. Nagykanizsa, 1999
Gulyásné Somogyi Klára: Ábrányi Kornél a Zeneakadémián. = Fejezetek a Zeneakadémia történetéből. Bp.1992