Ádám, Sigmund Romberg édesapja 7.

Beszéljünk most Rosenberg Ádámról, mint zongoristáról és hangversenyszervezőről.

Sajnos, halvány sejtelmünk sem lehet, hogy kitől és hol tanult zongorázni. 1843-ban születve az 50-es években (-től) kellett, hogy zenét tanuljon. Hogy ezt Kanizsán tette-e, a pesti Hangászegyleti Zenedében, esetleg Bécsben, nem tudjuk. Mindenesetre olyan szintet ért el a zongorajátékban, hogy nyakába vehette Európát, zongoristaként és zongoratanárként működött, utoljára Glasgow-ban. Mint már többször említettem, onnét tért haza 1881-ben szülővárosába.

A kanizsaiak először az év augusztus végén hallhatták őt nyilvánosan, ő volt a zongorakísérője Erdősy Eugéniának, amikor az akkor már Berlinben működő opera- és operett-primadonna – itthon járva – jótékonysági koncertet adott. A későbbiekben aztán Ádám mint zongorista kevesebbet lépett fel. Önálló estet például soha nem adott, legalább is olyat, ahol ő lett volna a fő előadó, mert akkoriban a mai értelemben vett "szólóest" még nem nagyon létezett, inkább csak közreműködött saját szervezésű hangversenyein és egyéb rendezvényeken, társas összejöveteleken.

Böngészgessük egy kicsit a helyi sajtót, milyen koncerteket is rendezett Ádám Kanizsán az 1880-as években.

Zala, 1888. február 12. 3. oldal:

Gyermek hangverseny. Rosenberg Ádám zenetanár úr, mint már lapunkban jelezve volt e hó 5-én tartotta meg gyermekhangversenyét, mely alkalommal a „Casinó” díszterme aprókkal, nagyokkal zsúfolásig megtelt. Az apró műkedvelők csakugyan kitettek magukért. Közreműködtek: Blau Rezső, Kalivoda Kata és Magda, Weisz Melanie, Ács Malvin, Práger Sarolta, Tausz Janka, Janda Margit, Wallenstein M. és Kallivoda J.

Már írtam, hogy gyermekhangversenyt Rosenberg Ádám rendezett először Nagykanizsán. Ekkor már ő maga is apa volt; igaz, kisfia, a jövendő Sigmund Romberg még nem volt két éves, de  nyilván ez az élethelyzet is belejátszott.
Mint olvashattuk, növendékeiből felállított egy gyerek-zenekart. Talán előkészületnek szánta ahhoz, hogy végre megvalósulhasson Kanizsán egy jó városi zenekar, amelyre már 1881-ben – vezetésével – több helybeli amatőr és profi muzsikus szövetkezett (erről a témáról ITT írtam részletesebben).

Hogy ez a gyermekhangverseny nem elszigetelt jelenség volt, bizonyítja a Zalai Közlöny híre 1890. február 1-i dátummal:

Rosenberg Ádám zenetanár a Polgári Egyletben hangversenyt szervez gyerekeknek „Kicsiknek” – e hangversenyek már évek óta közkedveltségnek örvendenek.

Rövid tudósítás egy, a piarista gimnázium javára rendezett jótékony célú hangversenyéről a Zala 1888. december 30-i számából: 
 

Rosenberg Ádám tanulóinak zeneelőadását nem nagy számú közönség látogatta, de a fellépett fiatal műkedvelők szép haladásnak jelét adták s megérdemlett tapsokban részesültek.

A korabeli Zala újság jóvoltából ennek a koncertnek ismerjük a pontos műsorát és közreműködőit. Érdemes átböngészni, mert mutat egy ízlésvilágot és megtudjuk belőle további növendékeinek nevét. A koncerten ő maga is pódiumra lépett néhányszor, de nem szólóban, hanem zongora négykezesben, a terepet nagyrészt átengedte tanítványainak, akik közül itt – a műsor alapján úgy tűnik – a haladottabb szintűek léptek dobogóra.
Nyitányok hangzottak fel négykezes (vagy két zongorás?) átiratokban Flotow: Márta, Rossini: Tankréd, Bellini: Rómeó és Júlia, Herold: Zampa című operáiból, ezekből háromnak az előadásában vett részt Rosenberg Ádám. Közreműködő növendékei: Moldauer Adél, Grüner Emília, Rosenfeld Helena, Ács Adolphine és Weisenböck Irma voltak. Legalább így örökítsük meg néhány kanizsai zenekedvelő és -művelő kisasszony nevét...

Két fiatalember szóló-darabokat zongorázott. Eisinger Géza Chopint (cisz-moll keringő, cisz-moll fantázia-impromtu), Ebenspanger Géza Mozartot és Webert. Keindl Janka kétszer két dalt énekelt, mindkét alkalommal német és magyar párosításban. A korabeli népszerű német dalokat mi már nem ismerjük, szerzőik Abt illetve M. Helmund. Két magyar dala pedig Egressy Béni: Ez a világ... és Szentirmay Elemér: Csak egy szép lány... voltak.

Egy kis kitekintés:

A koncerten Mozartot és Webert játszó Ebenspanger Géza a mai Erzsébet tér 21. számú házat építtető gazdag terménykereskedő és földbirtokos család  leszármazottja. A XX. század elején nemességet kaptak és – magyarosítva – ettől az időtől kezdve mint újnépi Elek család szerepeltek. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert ezek szerint Rosenberg Ádám a város vezető rétege gyermekeinek zenetanára volt, vagy legalábbis növendékei körébe ez a réteg is beletartozott. Ennek kapcsán kicsit beleolvastam az újnépi Elek család történetébe; úgy tűnik, ez a téma is megérdemel majd egy blogbejegyzést, mert sokat elárul a XIX. század második felének Nagykanizsájáról, annak társas- és zenei életéről.

Azért előlegként megmutatom városi rezidenciájukat, amelynek emelete házimuzsikálásnak, zártkörű hangversenyeknek is helyszíne volt, Ádámunk is többször megfordult itt:

Nagykanizsa, Erzsébet tér 21. Ebenspanger-ház

Zeneiskolájának növendékhangversenyei mellett egy alkalomról tudok, amikor egy igazi nagy, európai hírű énekesnő Rosenberg Ádám szervezésében látogatott Kanizsára és adott két koncertet is a Casino nagytermében. Ezt majd legközelebb mesélem el.

Egy kis zene a végére :)

Ha minden igaz, Ebenspanger Géza azon a bizonyos 1888 decemberi hangversenyen pontosan ezt, Carl Maria Weber d-moll szonátájának első tételét játszotta: