Örömzene: Miller Lajos

Hát akkor, most újra lazítsunk egy kicsit! Bár ez a lazítás nem jelenti azt, hogy engednénk a minőségből :)

Szeretném megmutatni régi nagy kedvencemet, Miller Lajos operaénekest.

Egészen ifjú könyvtáros koromban, valamikor 1975-ben láttam és hallottam először élőben az Operaházban Mozart Don Giovannijának címszerepében. Illetve, hogy pontos legyek, akkoriban még – helytelenül – Don Juan címen játszották Magyarországon Mozart remekművét. Nem sokkal korábban volt annak a felújításnak a premierje. Az első szereposztásban Melis György, a másodikban a számomra akkor még éppen csak névről ismert Miller volt a címszereplő. Emlékszem, még bosszús is voltam, hogy miért nem Melist sikerült kifognom... És az történt, hogy azon az előadáson "beleszerettem" Miller Lajos gyönyörű, egészen egyéni színű baritonjába. Színészként is nagyon jó volt és egész megjelenésében teljes illúziót keltett (azért úgy egy évtized múlva Melist is láttam élőben ebben a szerepben).

Luna grófként (forrás:millerlajos.hu)

Attól kezdve nyomon követtem Miller pályáját. Amikor 1977/79 között zenei könyvtáros tanfolyamra jártam Budapestre havonta három-négy napot, minden este színházban és operában voltam. Nos, ebben az időben többször volt alkalmam látni-hallani őt, méghozzá nagyon jó szerepeiben. Luna grófként a Trubadúrban, Carlosként A végzet hatalmában, a Macbeth címszerepében és Puccini: Köpeny című egyfelvonásosában. Emlékszem, a Trubadúrban azt gondoltam róla, ha én lennék Leonóra, bizony őt választanám, nem a tenort!

Sajnos, a tanfolyam befejezése után ínséges idők következtek számomra a színház és az opera terén. Így már csak olvashattam Miller következő nagy szerepeiről: Verdi Ernanijának Carlosáról és az André Chenier (Giordano) Gerard-járól. Ami kárpótolhatott, az viszont az volt, hogy ebben az időszakban a Hungaroton rengeteg nagyon jó teljes operafelvételt adott ki, s ezekben nagyrészt Miller énekelte a vezető bariton szerepeket. Így hallgathattam meg legalább lemezen az Ernaniban, az Attilában (Verdi) és még több más, nem az alaprepertoárhoz tartozó műben, de azok is nagyszerűek voltak. Szerencsére több televíziós opera-, sőt operett-felvétel is készült vele akkoriban.

Ez az időszak volt pályája felfutásának korszaka, 1980-ban a Kossuth-díjat is megkapta.

És akkor jött számomra még egy lehetőség, amikor megnézhettem élőben egy egészen nagy szerepben, Verdi: Simon Boccanegra című operájában. A felejthető tenort leszámítva nagyszerű előadás volt, bármelyik nagy nemzetközi színpadon megállta volna a helyét. Miller-Boccanegra mellett Tokody Ilona énekelte Amelia Grimaldit és Kováts Kolos Fiescót. Hatalmas sikere volt mindhármuknak, a közönség alig akart hazamenni. Nem sokkal utána megjelent az opera teljes felvétele – akkor még bakelit lemezen – szintén Millerrel a címszerepben. Először is védelmi okból átmásoltam magnókazettára és arról hallgattam, de nagyon sokat. Akkor szerettem bele magába az operába is, s az Otello mellett azóta is a Boccanegra a kedvenc Verdi-operám.

Miller Lajos ekkoriban kezdett énekelni külföldön. Nemzetközi karrierjének nagyon örültem, büszke voltam arra, hogy fellépett a Scalában és a Metropolitanben, hogy csak a két legnagyobb operaházat említsem. Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy Budapesten nem lehetett látni. Ugyan jó ideje újra itthon van, de számomra a Simon Boccanegra volt az utolsó, amiben élőben hallottam.

Sok-sok lemeze közül az operákon kívül nagyon szeretem még a Zrínyi szózatát, Kodály Zoltán monumentális kórusművét, amelynek nagy szólóját ő énekli.

Gyönyörű színű baritonját most az egyik legjobb szerepében hallgassuk meg. Ő Carlos spanyol király, azaz V. Károly Verdi: Ernani című operájának részletében. A libretto szerint ezekben a percekben választják német-római császárrá. Áriájában ifjúságától búcsúzik, mert tudja, hogy egyéni érzelmeit, akaratát el kell felejtenie; felelősségteljes uralkodóvá kell válnia, hogy évszázadokra nyomot hagyjon a történelemben: