Liszt Ferenc és Nagykanizsa 12. Gulyás Gizella

2011. április 25., hétfő

Rózsavölgyi Szidónia és Bátorfi Emma után még volt egy kanizsai ifjú hölgy, aki kapcsolatba került Liszt Ferenccel.
Ő Gulyás Gizella, Gulyás Jenő törvényszéki bíró lánya. Pontosan még nem derült ki, de valamikor 1869/70 körül születhetett, egy internetes forrás szerint Kaposváron, egy másik szerint Budapesten. Apja is muzsikált, bár inkább csak családi körben. Ritka tehetségű lányát egy Kohn Henrik nevű helybeli magántanár tanította zongorázni, majd a kis Gizella 1882-85 között a bécsi zeneakadémián képezte magát tovább. Mestere Hans Schmitt, aki többek között Ferruccio Busoni és Arthur Schnabel tanára is volt.
Gizella alig kezdte meg bécsi tanulmányait, máris nyilvános hangversenyt adott Nagykanizsán 1882 novemberében az Arany Szarvas szállóban. Ekkor mindössze 12-13 éves lehetett, de már olyan művek szerepeltek műsorán, mint Liszt VIII. magyar rapszódiája és nagy Tannhäuser-parafrázisa.

A Zalai Közlöny így írt 1882. november 16-i számában:
Negyedik éve, hogy először volt alkalmunk az ekkor alig 9 éves Gulyás Gizella kisasszonyt a nyilvánosság előtt egy jótékony-célú hangversenyen hallani. Szép zongorajátéka már akkor meglepett, s a legszebb reményekre jogosított fel bennünket. [...] A program óriás oszlopait Liszt: Tannhäuser Paraphrase s ugyanannak VIII. Magyar Rhapsodiája képezte. Alig hisszük, hogy valaki ily fiatal korban, minőben Gulyás Gizella kisasszony van mindazon kellékekkel bírjon, melyek e darabok előadásánál megkívántatnak. Ily tanítványhoz Schmitt tanár úrnak csak gratulálhatunk.

A zeneakadémia befejezése után Gizella koncertező pályafutásba kezdett. 1885 márciusában budapesti bemutatkozó hangversenye alkalmából került kapcsolatba az idős Liszt Ferenccel, aki ekkoriban az egy évtizede megnyitott Zeneakadémia elnöke és tanára volt.
Legány Dezső írja Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886 című könyvében:
[1885. március 12.] Csütörtök délelőtt [Liszt] hajlandó otthonában hosszabb ideig hallgatni a pár nap múlva Budapesten bemutatkozó koncertet adó, de egyébként Bécsben tanuló 14 éves Gulyás Gizella számait. Jó zongoristának indul. Feltehetően műsoráról Beethoven 111. szonátáját, a Chopin és Saint-Saëns művet, és főleg Lisztnek Schumanntól átírt Frühlingsnachtját és majd a tanárával, Hans Schmitt-tel kétzongorás előadásra kitűzött „Magyar fantáziá”-t játssza el.
Budapesti bemutatkozó koncertjére ezek szerint Gizellával eljött Hans Schmitt professzor is. Egyébként Gizella ekkor nem 14, hanem 15 éves lehetett. Ez végül is mindegy, a lényegen nem változtat, mindenképpen nagyon-nagyon fiatal. Lehet, hogy nem csak ez egyszer járt Liszt lakásán, mert a Zala című hírlap ezt írta ekkoriban:
Hogy Gulyás k. a. mennyire bírja a  legfelsőbb zenészi körök elismerését és rokonszenvét, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a fiatal művésznő most, Budapesten tartózkodása alatt, majdnem mindennapos, szívesen látott vendége Liszt Ferencnek. (1885. 12. március 22. 3.oldal)
Persze elképzelhető, hogy ez a „mindennapos vendég” kifejezés a  kanizsai lap elfogult túlzása...
A helyi sajtó Gizella pesti koncertjéről is tudósított az országos lapok visszhangjai alapján:
Gulyás Gizella k. a. hangversenye e hó 16-án, hétfőn ment végbe, Budapesten a Hungária szálló dísztermében. A hangversenyen nagyszámú és igen distinguált közönség volt jelen, mely zajos tapsokkal és éljenzéssel adta minden szám után jelét elragadtatásának. A fővárosi újságok zenereferensei valamennyien valóságos enthusiasmussal írnak a kisasszonyról, ki zsenge fiatalsága dacára már tökéletesen bevégzett művészetű játékot produkál. Mindnyájan nagy jövőt, világra szóló hírnevet jósolnak neki. Őszintén örvendünk, hogy ez a nagy elismerés , a bámulat városunk szülöttét illeti és szívünkből gratulálunk a szülőknek, kik gyermekök kiképeztetéseért semmi áldozattól sem riadnak vissza. 
(Zala 1885. március 22. 3. oldal)
Alig több, mint tíz nap múlva, 1885. március 27-én Gulyás Gizella Nagykanizsán is fellépett pesti koncertjének műsorszámaival; ugyanazokkal a darabokkal, amelyeket nem sokkal korábban Lisztnek is eljátszott. Hozzánk professzora már nem kísérte el, így Liszt Magyar fantáziáját a helybeli Ollop Ernővel játszotta, aki egy ideig szintén a bécsi zeneakadémián tanult. Ismét a Zala című lapból idézünk (1885. március 29. 2. oldal):
A nagy terem majdnem egészen megtelt mondhatni áhitatos hallgatósággal, mely mindvégig elragadtatással hallgatta a művészi játékot és minden szám után frenetikus tapsokkal és lelkes éljenzéssel adott kifejezést elismerésének és bámulatának. A kisasszony egy gyönyörű, óriási virágcsokorral lépett be a terembe s mindjárt beléptekor zajos tapssal fogadták. Az első szám után felnyújtották a kisasszonynak a nagy-kanizsai polgári egylet díszes babér koszorúját, a második után a nagy-kanizsai zenekedvelő ifjúságét. – A hangverseny műsora a következő volt: 1. Beethoveen, C-moll Sonata (op. 111) I. része. 2. Bach-Tausig: Toccata és Fuga. 3. Brahms: Változatok egy Haendl-féle [sic] thema felett. 4. a) Chopin des-dur Nocturne b) Schmitt, Concert-Etude c) Saint-Saens, Caprice-Mazurka d) Schumann-Liszt, Frühlingsnacht. 5. Liszt, Magyar ábránd. Ebből az összeállításból is látható, hogy a hatás egyre fokozódó volt s kivált az utolsó szám után, melyet a hangversenyző kisasszony és Ollop Ernő úr adtak elő zongorán, valóságos szűnni nem akaró tapsviharban jutott kitörésre. A közönség csak nagynehezen tudott felemelkedni helyéről s bizonyára szeretett volna még tovább gyönyörködni a kisasszony művészetében. S midőn mégis el kellett válni, egy közös óhajjal tette ezt az egész közönség: a viszontlátásra!

Sikeres pályakezdése után Gulyás Gizella útja érdekesen folytatódott. Nyilván még Bécsben ismerkedett meg Jankó Pállal, aki – éppen Hans Schmidt professzor előadásainak hatására, akinek ő is tanítványa volt – egy újfajta, kromatikus billentyűsorú zongora-klaviatúrát konstruált. Ez a billentyűbeosztás egyéb előnyök mellett lehetővé tette, hogy kisméretű kéz is nagy fogásokat érhessen el. Gulyás Gizella megtanult játszani az újfajta zongorán, s Jankó társául szegődött találmánya népszerűsítésében.

Jankó Pál zongorája (Thuen felv., forrás: wikipedia)
A Vasárnapi Újság többek között ezt írta 1889. december 1-i számában:
Azonban Jankó Pál klaviaturájának sikerében egy derék magyar leánynak is része volt, kinél jobb szövetséges társat a föltaláló alig kívánhatott találmányához. Ez a szövetséges társ Gulyás Gizella kisasszony, zongoraművésznő, ki nálunk úgy, mint a külföldön már a régi zongorán is kitűnő tehetségnek bizonyult, a Jankó-zongorán pedig, melynek előnyeit felismervén, mindjárt használatba vette, művészetét tökéletesítette és Európa nagyobb városaiban tartott hangversenyein, a hol mindig a Jankó-zongorán játszott, a szakértőket és a hallgatóságot is meggyőzte. Így lett a magyar művésznő a specialis magyar találmány hatalmas terjesztője.
1887. november 22-én a kanizsai közönség is megismerhette Jankó zongoráját. Idézzünk a Zala 1887. november 27-i számából:
Gulyás Gizella hangversenye. A fiatal művésznőnek lapunk múlt számában előre jelzett hangversenye szép közönség előtt a legszebb sikerrel folyt le. A bájos megjelenésű művésznő nehéz programmjának minden pontját bevégzett művészettel produkálta, s a legnehezebb részleteket játszi könnyűséggel adta vissza. Valóban nem tudjuk, hogy a mély felfogást, az érzéssel teljes játékot, a tiszta intonatiót, vagy a bevégzett technikát emeljük e ki? Közönségünknek alkalma volt egyszersmind a Jankó-féle új rendszerű zongorával is megismerkedni, melyet a művésznő máris tökéllyel kezel. A hangverseny után a zeneértők közül többen nézték és próbálgatták az új szerkezetű zongorát, de játszani bizony csak akkor lehet rajta, ha azt megtanulják.
Ettől kezdve az 1890-es évek közepéig Gizella külföldi hangversenyeken terjesztette a Jankó-zongorát. A bécsi Steyskal ügynökség szervezésében csak 1891-ben több, mint száz koncertet adott a Monarchia területén, illetve német városokban. 1893-ban fellépett a berlini zeneakadémián is. A német szaksajtó róla személy szerint nagy elismeréssel írt, ugyanakkor a Jankó-klaviatúráról az első eufória után már visszafogottabban nyilatkozott. A kor leginkább mértékadó kritikusa, Eduard Hanslick is úgy vélekedett, hogy Gulyás Gizella tehetsége, amit ő már megismert a hagyományos zongorán, azt érdemli, hogy inkább ahhoz térjen vissza.
Az 1890-es évek közepétől Gizella neve eltűnt a zenei sajtóból. Egyik oka lehetett, hogy a Jankó-zongora végül is nem forradalmasította a zongoraművészetet. Hogy mi lett Jankó Pállal, azt majd megírom egy e sorozaton kívüli bejegyzésben, mert újabb információkra bukkantam vele kapcsolatban, s ezek megérdemelnek egy önálló írást.
Gizella visszavonulásának másik valószínű oka, hogy férjhez ment egy Kamillo Wessely nevű bécsi mérnökhöz. Eljegyzésükről a Zala is hírt adott 1895. augusztus 4-i számában: 
Eljegyzés. A Pesti Naplóban olvastuk, hogy dr. Vessely Kamill, császári és királyi szabadalmazott mérnök az osztrák kereskedelmi minisztériumban, eljegyezte Gulyás Gizella ismert zongora-művésznőt, néhai Gulyás Jenő, volt nagy-kanizsai törvényszéki bíró leányát. 
Az itt következő információk még nem teljesen alátámasztottak, de úgy tűnik, három gyermekük született. Közülük a legfiatalabb, Friedrich Wessely (1901-1970) tett szert nagyobb ismertségre teológusként. Ha tényleg az ő édesanyja volt a mi Gulyás Gizellánk, akkor Gizella 1926-ban hunyt el, körülbelül ötvenhat éves korában. Szerintem egészen bizonyos az egyezés, mert Friedrich Wessely szülei Gisela Gulyas és Kamillo Wessely voltak – elég kicsi az esélye, hogy ezekkel a nevekkel nem az általunk keresett Gizelláról van szó.

Összegzésként: bizonyos, hogy a Nagykanizsán nevelkedett Gulyás Gizella már egészen fiatalon nagy tehetségű zongoristává fejlődött, aki sokkal kiteljesedettebb pályát futhatott volna be, ha nem kötelezi el magát teljesen a Jankó-féle zongorának. Kérdés, ha Liszt megéri, mit szólt volna ehhez a technikai megoldáshoz, s hogy bátorította – vagy ellenkezőleg, óvta volna-e Gizellát, hogy erre az útra lépjen….


Befejezésül hallgassuk meg Gulyás Gizella repertoárjából a Frühlingsnacht (Tavaszi éj) című darabot, amely Liszt átirata Schumann dalára:



Felhasznált irodalom:
D. J.: Jankó Pál zongora-billentyűzete (klaviaturája) = Vasárnapi Újság 1889. 48. december 1. 787-788. p.
www.sophie-drinker-institut.de/cms/index.php?page=gulyas-gisela
http://en.wikipedia.org/wiki/Wessely
www.pfarre-podersdorf.at/legio_gr.htm

0 megjegyzés: