Huszonöt éve, 1986. október 22-én halt meg Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus, a C-vitamin felfedezője, az első és máig az egyetlen olyan magyar tudós, aki a világ legnagyobb tudományos elismerését, a Nobel-díjat Magyarországon dolgozva, hazai eredményeiért nyerte el.
Nemcsak azért emlékezem meg róla itt, egy elsősorban klasszikus zenei kötődésekkel foglalkozó blogban, mert nagyon nagy tudós és nagyon nagy ember volt, hanem mert ő is rendelkezett erős zenei kötődésekkel, s ez elég kevéssé köztudott.
Pátriájának, Szegednek könyvtára viszont feltárta zenei kapcsolatait, és egy informatív, ugyanakkor olvasmányos és számos illusztrációval ellátott virtuális kiállítás keretében be is mutatta. amely ITT TEKINTHETŐ MEG. Már az alcíme is az, hogy "Életút zenei kitérőkkel". Nagyon-nagyon érdekes, s mellette nagyszerű munka, készítették Bori Katalin és Sósné Karácsonyi Mária.
Én pedig azt szeretném itt elmesélni, hogy Szent-Györgyi Albert is átutazott Nagykanizsán, nemcsak Liszt Ferenc:
Íme egy cikk a – ne feledjük, hogy Nagykanizsán szerkesztett és kiadott! – Zalai Közlöny 1938. január 8-i számából. Ekkor még alig telt el 1 hónap a Nobel-díj átvétele óta :)
Szent-Györgyi professzor és felesége átutazott Nagykanizsán
Tegnap délután a trieszti gyorsvonat ellenőrző rendőrtisztje, dr. Gánlay Béla fogalmazó rendes útlevél vizsgálatát végezte a vonaton. Az egyik házaspár is felmutatta útlevelét, amikor a személyi adatokból kitűnt, hogy Szent-Györgyi professzor, a Nobel-díj világhírű magyar nyertese és felesége utaznak át Nagykanizsán, svájci útjukról hazatérőben. Leányuk már korábban búcsúzott el tőlük, mert Cambridgeba utazott.
Csakhamar híre terjedt a perronon, hogy a világhírű magyar professzor hazautaztában ott van a vonaton. Harsány éljenzés hangzott fel a perronról, amely mindjobban erősödött, úgy, hogy Szent-Györgyi az ablakhoz lépett és megköszönte a kanizsaiak váratlan ovációját. Csakhamar nagyobb közönség jött össze Szent-Györgyiék kocsija előtt és mindaddig lelkesen éljeneztek, amíg a gyors nem folytatta útját Budapest felé.
Budapesten a Déli pályaudvaron már a riporterek tömege várta és ostromolta a Szent-Györgyi párt, akikről felvételek tömegét készítették.
Mai zenei illusztrációnk egy bűbájos és virtuóz szoprán-ária Thomas: Mignon című operájából, énekli Miklósa Erika.
Mint a korábban ajánlott virtuális kiállítás anyagából kiderült, 1938. január 12-én, azaz alig néhány nappal nagykanizsai átutazása után a szegedi Nemzeti Színházban díszelőadást rendeztek a friss Nobel-díjas tudós tiszteletére, s ez az opera került műsorra. Ezt az áriát akkor Szabó Ilonka, az Operaház kitűnő művésznője énekelte vendégként, aki aztán 1945 januárjában tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt. De ez már egy másik történet, majd megírom egyszer...
Most hallgassuk Miklósa Erikát:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése