Ma, január 1-jén lenne 65 éves a csodálatos operaénekes, Polgár László.
Kevés személyes élményem pályájának eléggé korai szakaszához kapcsolódik. Ha jól emlékszem, valamikor a 70-es évek közepén láttam először élőben, Rossini: A török Itáliában című vígoperájának egyik szerepében az Erkel Színházban. Akkoriban nem tudom, lehetett-e előre látni, hogy milyen nagy énekes lesz belőle. Ebben az operában sok egyenrangú szerep van és az Operaház akkori fiataljai közül többen jó lehetőséget kaptak, Polgár Lászlón kívül például Takács Klára és Gáti István. Nagyon kedves emlékem, mert fiatalos, jópofa, pezsgő előadás volt, csupa életöröm.
Néhány év múlva aztán viszontláthattam Polgár Lászlót abban a szerepében, ami az egyik védjegyévé vált - és akkor már kétség nélkül lehetett tudni, hogy nagy énekes és mellette nagy komédiás. Ez a szerep Leporello volt Jurij Ljubimov akkoriban hatalmas port felvert budapesti Don Giovanni-rendezésében. Azt hiszem, Polgár László volt az, aki a legtökéletesebben megértette és megvalósította Ljubimov látomását az operáról, egyszerűen zseniális volt. Itt van egy részlet az előadásból, a Regiszter-ária. Én annak idején mint könyvtáros is jót szórakoztam rajta, hogy nem a szokásos, harmonikaszerűen szétnyitható "leporelló"-val jelent meg, hanem egy könyvtári katalógusfiókkal :)
A többi élményem már csak közvetett, de hiszen a legtöbben így vagyunk a nagy művészekkel, hogy hanglemezen, televízióban hallgatjuk-nézzük őket.
Máig egyik legmeghatóbb emlékem, amikor lányaival énekelte Presser Gábor örökérvényű dalát:
Később kiderült, hogy egy kis halvány kapcsolat fűzi őt városomhoz, Nagykanizsához. A Kanizsáról elszármazott Pauk Anna ugyanis neki nagynénje, s egyúttal hangképző-tanára is volt.
Amikor Pauk Anna 90 esztendős korában meghalt, Polgár László így búcsúztatta őt a Muzsika folyóirat 2000. évi 6. számában:
Rád gondolok mindig, parttalan nevetésed és kanizsai tájszólásod cseng a fülemben. Hihetetlenül vidám tudtál lenni. Tele volt veled a szoba.
NENONINOHENGHANGHENGHANGNENONINONE - híres skáládon nőttem fel. Ültem egy széken melletted, gyömöszölted a hasam, a mellkasom lazítottad, ejtsd az állad, vetítsd!!
A mai napig skáláiddal kezdem a beéneklést. Remekül ki tudom lazítani magam velük.
A zene által tanítottál. A zene volt mindened.
NENONINOHENGHANGHENGHANGNENONINONE - híres skáládon nőttem fel. Ültem egy széken melletted, gyömöszölted a hasam, a mellkasom lazítottad, ejtsd az állad, vetítsd!!
A mai napig skáláiddal kezdem a beéneklést. Remekül ki tudom lazítani magam velük.
A zene által tanítottál. A zene volt mindened.
2010 őszén kis városunkban arra készültünk, hogy megemlékezzünk Pauk Anna 100. születésnapjáról, s azt hallottam, hogy más művészekkel együtt Polgár László is elfogadta a meghívást és eljön Nagykanizsára. Ekkor érkezett a halálhíre... Aztán a decemberre tervezett Pauk-megemlékezés egyébként is elmaradt, máig sem értem, miért...
Befejezésül egy másik halhatatlan szerepe a sok közül. Azért ezt a felvételt választottam, mert ezzel a világ sok részében terjesztette a magyar zenekultúrát:
8 megjegyzés:
Nekem is ő a kedvencem, köszönöm, hogy ezt a Leporellót fölelevenítetted!
:) - és örülök annak is, hogy továbbra is olvasol
Kedves Kati! Nagyon boldog, szerencsés újesztendőt kívánok Neked 2012-re, ehhez jó egészséget, alkotókedvet, kitartást és mindenféle szépet jót is sok szeretettel.
Mostanság nem tudtam jönni. Nagy fába vágtam a fejszémet: lakást vettem, felújítottam, decemberben költöztem. Mindezek mellett az iskolában is helyt kellett állni. Most majd remélem több időm lesz, és behozom a lemaradásomat.
Kedves eSKa, nagyon köszönöm a jókívánságaidat, én is kívánok Neked minden jót, sok örömet új otthonodban. Minden elismerésem nagy munkádhoz, én ilyenbe bele sem mernék vágni!! Nagyon örülök, hogy továbbra is az olvasóm vagy!!!
MInden jót kívánok az új évre, sok szép bejegyzést Tőled - nekünk.
Köszönöm Zsuzsanna, viszont kívánom - és igyekezni fogok!
Kedves Katalin!
Pauk Annáról szerettem volna olvasni kicsit a blogjában, mivel hétfőn Pauk Anna emlékhangverseny lesz a régi moziban.Nagy szerencsémre rátaláltam erre a csodálatos hangú Polgár László előadásokra.Gyönyörű volt a lányaival való közös éneklés is.Milyen nagy veszteség, hogy ilyen korán meghalt.
Köszönöm.
Kedves Vica, nagyon köszönöm, hogy rádöbbentett, meg kell írnom Pauk Annáról is a posztot. Annyi mentségem van, hogy Bécsben voltam és onnét hazatérve még mindig Placido Domingo hatása alatt vagyok :) De ma összekaptam magamat és megírtam!
Megjegyzés küldése