A szűz primadonna 17.

Jó egy hónapja tettem fel utoljára folytatást ebben a sorozatban. Közben más témák kerültek elő, de még van mondanivalóm a szűz primadonnáról. A korábbi részek visszaolvashatók, ha a jobb oldalon, a "Címkék" sorában Eugénia nevére kattintunk. Csak arra kell vigyázni, hogy a találatok fordított időrendben jönnek elő.


Miután még tavaly decemberben virtuálisan részt vettünk Erdősy Eugénia temetésén, folytassuk az ilyenkor szokásos eljárással, a hagyatékkal.

Több forrás egybehangzó tudomása szerint Eugénia alig tíz éves színházi pályafutása alatt csinos vagyonra tett szert. Ehhez, a jó gázsin kívül nyilván az is hozzájárult, hogy amint Nyári Sándor, utolsó hónapjainak tanúja elmondta, Eugénia primadonnaként is meglehetősen szerényen élt – pedig Berlinben bizonyosan nem okozott volna gondot felélni szép jövedelmét. Már írtam egyszer, hogy egyetlen luxusa a lovaglás volt, ám ez biztosan hozzájárult egészségéhez és jót tett a hangképzésének, éneklésének. Azt hiszem, ez ez a mértékletesség is megmutat valamit a primadonna komoly egyéniségéből. Az 1929-ben megjelent Magyar Színművészeti Lexikon úgy értesült, hogy 80 ezer forint vagyon maradt utána. És valószínűleg jól értesült, mert más téren is igaz dolgokat állított, például temetésének napját és helyét is pontosan közölte a róla szóló szócikkben.

Több évtizeddel Eugénia halála után mesélte el testvére, Bálint, hogy közben visszaadták azt a kölcsönt, amit a család a bécsi taníttatásra kapott Piringer Róza kanizsai nevelőintézet-tulajdonostól. A hölgy addigra meghalt ugyan, de leányának, Zadubánszkyné Piringer Klárának, az akkori kanizsai postaigazgató feleségének visszafizették (gondolom én, hogy nyilván a kamatokkal együtt).

Eugénia ékszereit a berlini rendőrség a testvéreknek juttatta. Bálint elmondása szerint ezek között volt jegygyűrűje is. Volt egy gyémántokkal kirakott, gyönyörű aranyóra, egy smaragdokkal ékesített aranylánc és egyéb – írta Bálint egy cikk tévedéseit helyesbítve a Zalai Közlöny 1932. július 3-i számában s megjegyezve, hogy a gróf Strachwitztól származó ékszereket visszaszolgáltatták a vőlegény családjának. Az aranyóra nagy valószínűséggel az lehetett, amelyiknek elszakadt a lánca, amikor legutolsó hazalátogatásakor Eugénia a visszaútra készülődött. A történet a sorozat 12. részében OLVASHATÓ.

Eugénia halálakor még csak legidősebb bátyja, Nándor volt családos. Nándor sorsáról a későbbiekben nem került elő semmi, halála évét sem ismerjük. Bálintnak akkor már komoly kapcsolata volt, s nyilván korábban megszervezték az egybekelést, mert nővére halála után két hónappal, november elején eljegyezte, majd 21-én feleségül vette kolléganőjét, Novák Lujza tanítónőt. Kornélia a következő év őszén ment férjhez Trojkó Lajos árvaszéki ülnökhöz. Ugyanabban az évben Kornélia szép házat építtetett a városközponthoz közel, szerintem nagy valószínűséggel az Eugénia után maradt örökségből.

Itt van a közelmúltban felújított szép lakóépület:

Nagykanizsa, Csengery út 24.

Tarnóczky Attila helytörténész kutatásai szerint az eklektikus stílusú lakóházat Morandini Bálint tervezte és építette és benne működött Erdősy Bálint hordó- és borkereskedése is. Úgy tűnik, Bálint ezzel egészítette ki pedagógus-fizetését...

Amúgy Kornélia, aki megbecsült tanítónő és egy ábécéskönyv szerzője is volt, 84 éves korában, 1928-ban hunyt el. Bálint, szintén több évtizedes pedagógusi működés és iskolaigazgatás után 1943-ban halt meg. Mindketten a családi sírboltban, édesanyjuk és Eugénia mellett nyugszanak. Sírjukról már mutattam FÉNYKÉPET ITT:

De vajon mi lett a hűtlen vőlegényből, Strachwitz grófból? Amit sikerült összekotorgatni, legközelebb elmesélem.

Mai zenénk Verdi: Traviata című operájából az első felvonás bevezető zenéje. A felvétel a londoni Covent Gardenban készült 1994-ben, vezényel Solti György: