Petrovics Emil szobájában jártam...

... vasárnap. Nem abban a konkrét szobában, ahol Attila úti lakásában vagy szigligeti tuszkulánumában dolgozott, de mégiscsak az ő bútorai, könyvei, kéziratai, tárgyai – és szelleme – vettek körül. Történt pedig mindez a Rákoshegyi Bartók Zeneházban, ahol február 19-én nyílt meg a tavaly nyáron elhunyt zeneszerző emlékszobája.

Ezt a képet néhány éve készítettem a főépületről

A Bartók Zeneház maga is megérne egy külön írást. Ma már Budapesthez tartozik, pontos címe XVII. Hunyadi utca 50. Az 1910-es években még önálló község volt Rákoshegy néven, 1912 és 1920 között itt lakott Bartók Béla kis családjával: feleségével, Ziegler Mártával és kicsi fiával, ifjabb Bélával. Olyan remekművei születtek itt, mint például A fából faragott királyfi, pedig nem lehetett benne túl kényelmes az élet, ugyanis a házban sem villany, sem víz nem volt...

Az épület sokáig üresen állt, de aztán 2006 őszén, Bartók születése 125. évében megnyílt az azóta is sokoldalú tevékenységet végző Rákoshegyi Bartók Zeneház.

A nagy ház mellett, rögtön balra áll egy kis épület (a fényképen már éppen nem látszik), ebben talált otthonra az emlékszoba. A megnyitón megható volt hallgatni a zeneszerző lányát, Petrovics Esztert, ahogyan a szoba kialakításáról beszélt. Remek hangversenyt is hallhattunk ebből az alkalomból. A vegyeskarok egyik legnagyobb slágerdarabja régóta a Játszik a szél című Petrovics-kórusmű, elsőként ez csendült fel egy közeli gimnázium kórusának előadásában; az alt szólamot magamban dudorásztam, mert valaha ez volt az első darab, amit megtanultam boldog emlékezetű énekkaros koromban a városi vegyeskarban :). Kurtág György Petrovics Emil halála után írt darabját Mali Emese játszotta zongorán. A fiatal, de szerintem máris a világ élvonalába tartozó Accord vonósnégyes Petrovics Emil II. vonósnégyesét játszotta, majd szintén kongeniális előadásban hangzott fel Petrovics Emil utolsó opusza, az Öt dal Shakespeare verseire. Bátori Éva énekelt, neki írta és ajánlotta dalciklusát a zeneszerző, a zongoraszólamot Selmeczi György játszotta.

És akkor átmehettünk a nagyházból a kisházba, megnézni az emlékszobát.

Féltem, hogy akkora lesz a tömeg, hogy nem tudok majd rendesen szemlélődni és fényképezni. De a kisház másik helyiségében ezután felavatták a Cantata profana című szoborkompozíciót (alkotója Mecseki Hargita) – és bevallom, ezt az aktust kihagytam, helyette nyugodtan körül tudtam nézni az emlékszobában. Mint könyvtárost persze nagyon érdekeltek a könyvei, sokra már a gerincéről ráismertem. Petrovics Emil gazdag könyvtárából egyelőre a zenei és szépirodalmi témájúakból látható itt egy bő válogatás.

Nagyon meghatóak voltak a régi és újabb családi fényképek: szülei, ő maga kisfiúként, diákként, fiatal zeneszerzőként, a Petőfi Színház zenei vezetőjeként, vagy közös képen lányával és unokájával. 

Édesanyjával

Lányával és unokájával

Számos hivatalos irat, bizonyítvány, oklevél, útlevél, aztán a kitüntetései – az egyik nagy állami kitüntetést akkor kapta, amikor én is átvehettem egy másfajta elismerést Göncz Árpádtól; akkor találkoztunk is a parlamenti fogadáson, emlékezett rám a régi vetélkedőkről, sőt, felterjesztőim kérésére az én kitüntetésemhez ajánlásával hozzá is járult, így ezt rögtön meg tudtam neki köszönni... az emlékszobában szemlélődve ez is eszembe jutott, és az a két alkalom is, amikor 2010 őszén Nagykanizsán beszélgethettem vele hosszasan.

Az emlékszobában levő anyag természetesen csak kis része Petrovics Emil nagyon gazdag hagyatékának, de tökéletes a hangulata már így is. Remélem, sokan megnézik és ahogyan Bokor Jutta operaénekest, a Zeneház vezetőjét, valamint a kerület polgármesterét és Petrovics Esztert hallgattuk a megnyitón, biztos vagyok a bővülésben.

IDE KATTINTVA még több fénykép látható a megnyitóról és az emlékszobáról!

Mi pedig emlékezzünk Petrovics Emilre – és ami a legfontosabb: hallgassuk műveit!

S hogy ma se maradjunk zene nélkül, szerb gyökereire utalva idézzük meg a zeneszerzőt, amint a 30 éves Vujicsics együttest köszöntötte jubileumi koncertjükön: